lundi 30 novembre 2009

Salade Waldorf classique



Tudod, hogy milyen a Waldorf-saláta? Kérdezték a minap tőlem. Ismertem, de egy pillanatra elgondolkoztam, mert pontosan nem tudtam valójában milyen is a klasszikus Waldorf saláta. Ahány ház, annyi szokás. Egyik iskolás pajtásommal a főzésnél tartunk a ragozás helyett. Tény, hogy szoktam készíteni olyan salátát, amelybe diót teszek és kockára vágott almát és mazsolát , egy kis majonézzel bevonom az egészet, de ez még nem a Waldorf. Ez még csak hasonlít rá, tudtam meg.

A Waldorf saláta, alma és a zeller (általában zsülienre vágva) apróra vágott dió, szőlő és majonéz mártással készül. A saláta állítólagos eredete kb. 1893 körüli a híres Waldorf Hotel New York- ból (később a Waldorf-Astoria 1931-ben). Azt mesélte Zsan, hogy egy Oscar Tschirky, névre hallgató főpincér abban az időben elég sokat újított, sőt a tojás ételeket is ő reformálta. Persze bármi megtörténhet. A saláta viszont nagyon finom, nem utolsó sorban egészséges és még fogyókúrásnak is mondható, mert hála a zeller vízhajtó hatásának a vesét és a májat is tisztítja.

Hozzávalók:

* 1 / 2 csésze zeller apró kockákra vágva
1/2 csésze apróra vágott dió
* 1 / 2 csésze mag nélküli piros szőlő, a felére
* 1 nagy zöld alma, hámozott és kockára vágott
* 3 evőkanál majonéz (vagy joghurt a könnyű változathoz)
* 1 evőkanál friss citromlé,
* 1 / 2 teáskanál só -
* 1 / 4 teáskanál frissen őrölt bors -
* Egy marék saláta

Ez a saláta a nyárból! Én, aki előnyben részesíti a zöldség-gyümölcs kombót, tele vagyok ezzel a keverékkel, sima, ropogós és természetesen édes. A majonéz helyett joghurttal is lehet készíteni.

dimanche 29 novembre 2009

merveileux Spéculoos


Belgium, hivatalosan három nyelvű ország, azaz a francia, a holland és a német nyelv az elfogadott, de a némettel tapasztalataim szerint hadilábon állnak. Alapjában a három nemzetiség, de inkább csak a francia és a holland, folyamatosan rivalizál egymással és ami jó történt Belgiumban az biztos tőlük származik. Minden esetre a spéculoos egy egész évben kapható keksz féleség, de mégis a karácsonyhoz kötik a belgák.
Tavasszal a bolha piacon láttam egy eredeti spéculoos formát, amit sajnálok, hogy nem vettem meg, így jártam. Egy fából faragott, amivel a tésztát formázzák még a sütés előtt.

Spéculoos, lehet önálló desszert is, de kiváló alapanyaga más süteményeknek is, mert könnyen morzsolható és a fűszeres-karamellás ízvilág jó alapot, akár egy sajt tortának is.

Megpróbáltam az én spéculooszomat elkészíteni Magyarországon, igaz forma nélkül, csak úgy, az íze kedvéért és már tudom, addig nem halok meg, amíg nem lesz egy spéculoos formám. Természetesen a boltban kapható 95 centes keksz (400 g) is kiváló, de a sütés közbeni és utáni illat felfő a lakásban felejthetetlen, még akkor is, ha a karácsonyi fíling nem járja át az elmémet.

Legyen egy kis recept is, és bárki teremthet otthonában Belga karácsonyi hangulatot , ami lehet flamand, vallon, vagy német is egyben.

Egy dolog biztos: a spéculoos készül lisztből, vajból, cukorból, tojásból, fűszerekből (elsősorban fahéj) és egy csipetnyi sütőporból.

Spéculoos:
(egy jó nagy adag keksz)

250 g liszt
175 g vaj, szobahőmérsékleten
175 g sötét barna cukor
1 tojás
1 teáskanál sütőpor,
1 evőkanál fahéj
1 csipet só
1 csipet szerecsendió
fűszerek ízlés szerint
A tészta össze állítása egyszerű. A hozzávalókat keverjük össze és egy éjszakára tegyük a hűtőbe. Ha nincs keksz formázónk, akkor megteszi a mézeskalács forma, vagy csak egy kés. A kivágott alakzatokat 160 fokon kb. 15 percig süssük és már kész is.


jeudi 26 novembre 2009

week-end à la maison

röpke látogatás Magyarországon. Csak pár óra, de mégis otthon leszek. Tervek között szerepel, hogy hozok egy rakat mákot és szerzek, vagy veszek egy kávé darálót, mert Brüsszelben a mák és dió darálás ismeretlen fogalom.
Lassan, megkezdődik a bonbon gyártás brüsszeli módra.

mardi 24 novembre 2009

pâte de coings


az ötlet Ancsikától, a birsalma magyar honból és a kényszer, hogy megcsináljam, mert kezdett megrohadni a szerencsétlen gyümölcs.

Itt Belgiumban és gondolom a franciáknál is ezt a téli édességet sajttal is eszik, mégpedig puha típusú sajt kockára egy kocka birsalma sajt és már kész is a finomság.
Ízlés dolga, minden esetre én kipróbálom.
Ja a birsalma sajt készítés valóban nem ördöngösség, csak a pucolás, darabolás és az idő, amíg fogyasztatóvá válik az pöcsölös.

Moule marinière


Azt mondják a belga konyha olyan, mint a francia, csak kicsiben. Azt is mondják, hogy a belgák olyanok, mint a franciák száz évvel ezelőtt, legyen az a nyelv, az étkezési szokások, vagy bármi. Nem tudom...

Nekem a belga konyha érdekes, mert azt a látszatot kelti, hogy franciásan könnyű, sőt a vajat is vajjal főzik, de az adagok mégis jobban közelítenek a német és a flamand mennyiség felé, azaz a tányérokat púposan megrakják.

Nálam még nem tisztult le a kép, minden esetre a a sültkrumpli, a belga envidia (cikória), a paradicsomos húsgolyó, a kagyló, a sörben főtt, illetve sörrel ízesített ételek, a párolt zöldségek olyan belgás ételek.


Megpróbálom a kagylós ételeket bemutatni úgy, ahogy én látom, illetve készíteném, ha most rámjönne a kagyló ehetnék. Elsősorban Ancsikának teszek eleget, mert tartozom neki ezzel az írással. A kagylóval kapcsolatban még csak ott tartok, hogy az éttermek választékait tesztelem és a boltban kapható, előre csomagoltakat nézegetem.


Amire már rájöttem, hogy a kagyló ízesítés alapja a zeller szár, az a ropogós, aromás, világos zöld levéltag. A kagylófőzés kezdete egy fazék, amely csak annyiban különbözik a hagyományostól, hogy a fedője magasabb, mint a nálunk megszokotté. Olyan, mint a wartburg a hetvenes években, hogy a vidéki kalapos bácsikák is kényelmesen vezethessék.




Kagyló MARINIERE "Sell a Lille"
4 adag
700 g kagyló bouchot (per fő)
3 fej vöröshagyma
1 csokor petrezselyem
1 gerezd fokhagyma
40 g vaj
Só és bors
1 csokor zeller
1 citrom -
2 vagy 3 pohár fehér bor

ennél a pontnál lehet fokozni , mert egy pohár tejszínnel már új vizekre evezhetünk.


Elkészítése:

egyszerű.... A kagylókat meg kell sikálni kefével, ha valamelyik már kinyílt, akkor el kell dobni. A hagymát és a zeller szárat apróra vágva a vajon párolni, majd felölteni a borral és mehet bele a kagyló. Néhány perc fedő alatt és már kész. A kagylók a párolástól kinyílnak és átveszik az aromát. Praktikus fazékkal együtt tálalni és mellé a sültkrumpli és a bagette. A bagettel lehet tunkolni a levet, de a gourmanok levesként kanalazzák. Végül is az:)
A kagyló evés titka, hogy nem kell hozzá semmi, mert egy kagyló héjjal kell kicsipegetni a többit. Aki nem így eszi az "béna:)" - mondta a francia tanárom.


vendredi 20 novembre 2009

cheesecake au chocolat

már épp itt volt az ideje, hogy nekikezdjek a sütögetésnek, ami így a tél elején nem rossz foglalatosság, főleg, ha a fej kiszellőztetésére is használja az ember.
A koncentrálás valami "finomra" kifejezetten antidepresszáns hatású az elmére.


Cheesecake Brownies

a la David Lebovitz
  • 85 g vaj
  • 115 g étcsokoládé
  • 130 g cukor
  • 2 nagy tojás
  • 70 g liszt
  • 1 ek. édesítetlen kakaópor
  • egy csipet só
  • 1 tk. vaníliakivonat
  • 80 g apró kockákra vágott étcsoki volt
  • 200 g krémsajt
  • 1 tojássárgája
  • 75 g cukor
  • pár csepp narancsvirág kivonat
az összeállítás egyszerű. A tepsit kikenjük, majd a csokoládés tészta és a tetejére kenjük a sajtkrémet. Ha a kedvünk tarja, egy villa segítségével márványozhatjuk a tetejét. Ezután már csak a sütés következik kb. harminc percig, 175 fokon. Praktikus megvárni amíg egy kicsit kihűl, mert könnyebben szeletelhető.
A kép lemaradt:)

jeudi 19 novembre 2009

la langue française

Időnként azt érzem, hogy sosem tanulom meg, rendesen.

mercredi 18 novembre 2009

Je n'aime pas Londres


régóta készültem Londonba egy kötetlen látogatásra és találkozni valakivel, akiről azt hittem része az életemnek.
De mégse...

London érezte ezt és a legrondább arcát mutatta, esett az eső, a tömegközlekedés átláthatatlan és használhatatlan volt, és a város végén laktam.

Tapasztalatok:
  • ne tervezz, mert úgyis más végez
  • sok eső után, kisüt a nap
  • nem minden álom válik valóra, és az első benyomás egy maradandó érzést von maga után

vendredi 6 novembre 2009

je défavorise

néhány héttel ezelött a L' Hôpital Erasme est l'hôpital académique de l'Université Libre de Bruxelles (Belgique)-ban voltam és próbáltam megtörni azt a már többször hallott mondatot, hogy Belgiumban az egészségügyi ellátás mennyire kurva jó. Nem sikerült, mert valóban kurva jó, főleg, ha a ma reggel tapasztaltakat is hozzá teszem.

Reggel irány egy vidéki kórház, egyik osztálya, ahol kontroll ellenőrzésre kellett menni. Csak kísérő voltam, de akkor is vidám program. Regisztráltatni kell a beteget, volt az első figyelmeztetés, amire természetesen bólintottam, mert a szabály az szabály. Regisztrálás után várni kell, ami megint természetes, mert van fontossági sorrend és a többi. Na de a várakozás ideje már nem volt arányban az ellátásra váró betegek számával és sorba mentek befelé az „ismerősök” Na igen, a protekció és a sógorkomaság nagy úr, de urambocsá az én türelmem is véges. Kezdhettem volna a napot azzal, hogy telefonálok kettőt és rögtön bekerülünk, de ezt nem akartam, mert mindig hiszek abban, hogy változnak, a dolgok csak türelemmel kell hozzá állni és nem szabad felvenni a kesztyűt, hanem balga belga mentalitással, csak bután kell kinézni a fejből és minden megy a maga útján. Nem… Hallgatni kell a másik beteg siránkozását, hogy „mennyire szar ez az egészségügyi ellátás”, drágák a gyógyszerek és amúgy is senki semmihez nem ért itt… Sok minden a nyelvemen volt, hogy „figyi mááááá, dagadt vagy, dohányzol és még a májad is puffadt az alkoholtól, na meg nem dolgozol, tehát örülj, hogy itt melegedhetsz, de nem, csendben maradtam. Nagy sokára sorra kerültünk és még a doki is rátett egy lapáttal, mert a régebben elkövetett faszságát korrigálva megkérdezte, hogy ezt kicsinálta? Mondtam én udvariasan, hogy Ön és itt és itt kicsit elbaszta a dolgokat, de szerencsére a privát praxisnak mindent korrigálni lehet csak idő és pénz, na meg utánjárás kérdése. Erre nem morgott tovább, végezte a dolgát és természetesen már fordult a másik beteg felé. Mi pedig vártunk, hogy egy szaros papírt kinyomtasson, mert az már nem az ő dolga, hanem a főnővéré. Érdekes.

Brüsszelben ez a történet két mondatba is belefér. Odamész, regisztrálsz, leülsz, sorra kerülsz, kijön a doki, kezet fog, bekísér, elvégzi a dolgát, kikísér elköszön. A biztosításod alapján pedig eljársz. Mindez, max egy óra. Itthon ez két és fél órán át tartott és még a szám íze is megkeseredett, mert a parkolóban kemény ötszáz forintot legomboltak rólam.

vacances d'été à la maison


amolyan ágyúgolyó futam, amikor mindent egyszerre és néhány napba besűrítve szeretnénk elvégezni. Meg lehet csinálni, csak nagyon fárasztó. A napok összefolynak, semminek nincs eleje és vége, csak a folyamatos rohanás. Hol van már az otthon, az édes otthon, ahol csak hátradőlve vártuk a reggeli kakaónkat?

lundi 2 novembre 2009

Budapest en voiture

Azzal kell kezdenem, hogy egyedűl, kis autóval soha többet. A távolság nagy, és aki nem szeret annyira vezetni annak végtelen unalmas és idegőrlő időtöltés Budapestre autókázni Brüsszelből úgy, hogy azt gondolja egy fenékkel levezeti az 1300 kilométert.

Túl becsültem magam újra. Azt gondoltam reggel beülök, majd éjfél után kicsivel kiszállok az autóból, kinyújtózkodom és már otthon fekszem le az ágyba és pihenem ki az utazás fáradalmait. Ez repülővel reális, na de autóval már nem annyira. Igaz sokan megteszik, de akkor is, be kell vallani, hogy balgaság volt.

Taknyos, ködös időben indultam, a Brüsszelből kivezető szakaszon a belgákra jellemző töketlenkedés volt mérvadó és több tucat kamion lépésben haladt kifelé a városból. Ekkor még jópofának gondoltam az egészet, sőt háromszáz kilométer után is, amikor kisütött a nap és a táj:) csak elsuhant mellettem és élveztem a tető ablakon átszűrődő napsugarakat, majd jött a feketeleves. Monotónia, sebesség váltogatás, mert az utakat továbbra is építik , valami ön jelölt autós mindig akadt, aki miatt lassítani kellett és etc.

A lényeg, több apró pihenő után és egy nagy találkozást is nyélbe ütve, hajnalban egy kamion parkolóban próbáltam rápihenni a néhány száz kilométerre és dörmögtem csak a kabátom alatt, hogy miért nem álltam meg időben és találtam egy nyitva tartó motelt, ahol normális körülmények között pihenhetem ki, a több órás kényszer pihenőt egy baleset miatt, a köd miatt való araszolást.

Így jártam, de megérkeztem és az élet szép:)