Hétvége és a már hetek óta tartó kánikula. Mit tehet az ember, keres vizet, vízpartot és néhányszor elénekeli, hogy "jaj úgy élvezem én a strandot". Nade, e helyett!
Két órát kocsikázik oda és majd vissza a tikkasztó napsütésben. A Holland tengerpart és Zeeland tartomány ismeretlen volt számomra, pedig határos Belgiummal azaz a Flamand résszel.
Tengerpart mentén sok kicsi település, néhány elég bénára sikeredett szélmalom és a kilométeres szabad strand.
A strandon tömeg. A tömegben néhány szabad négyzet méter, ahol először azt hittem jól kialszom magam. Nem sikerült, mert néhány esőcsöpp megzavart, majd a sok cihelődő által keletkezett hangzavar és egy sirály is, aki röptében a lapockámra szart egy langyosat.
Röviden ennyi.
Hazafelé, szerencsére már Brüsszel határában elkapott a vihar és a borsónyi jég darabok pattogásától, a mennydörgéstől, a hirtelen jött sötétségtől pillanatok alatt Hickok-i hangulat kerekedett.
Nekem továbbra is a Balaton a Riviéra:))))
