belgasagok

vége a nyárnak...

2010-09-06T13:24:00.000+02:00

na ez Belgiumban nem bír annyira hírértékkel, mert azt a néhány napot leszámítva nem is volt igazi nyár. Elkezdődött az iskola, ami szintén nem hír, mert a második után jön a harmadik szint és tovább. Menet közben lett "professeur de privé", akinek köszönhetően mára minden sokkal egyszerűbb...

Munka meg jó sok és természetesen az edzés, heti 3-4 alkalom. Dióhéjban ennyi.

Kaja képek egyszer feltöltésre kerülnek, már csak azért is, mert szépek:)

ének az esőben...

2010-07-11T19:04:00.002+02:00

Hétvége és a már hetek óta tartó kánikula. Mit tehet az ember, keres vizet, vízpartot és néhányszor elénekeli, hogy "jaj úgy élvezem én a strandot". Nade, e helyett!

Két órát kocsikázik oda és majd vissza a tikkasztó napsütésben. A Holland tengerpart és Zeeland tartomány ismeretlen volt számomra, pedig határos Belgiummal azaz a Flamand résszel.

Tengerpart mentén sok kicsi település, néhány elég bénára sikeredett szélmalom és a kilométeres szabad strand.

A strandon tömeg. A tömegben néhány szabad négyzet méter, ahol először azt hittem jól kialszom magam. Nem sikerült, mert néhány esőcsöpp megzavart, majd a sok cihelődő által keletkezett hangzavar és egy sirály is, aki röptében a lapockámra szart egy langyosat.

Röviden ennyi.

Hazafelé, szerencsére már Brüsszel határában elkapott a vihar és a borsónyi jég darabok pattogásától, a mennydörgéstől, a hirtelen jött sötétségtől pillanatok alatt Hickok-i hangulat kerekedett.

Nekem továbbra is a Balaton a Riviéra:))))

fusion de tomates...

2010-07-02T21:40:00.003+02:00

A fúziós paradicsom!

A palántákat még otthonról hoztam és belga földben a belga napsütésben ért meg és még érik, remélem jó sokáig. A paradicsomomról elmondható, hogy elvileg bio tápoldattal locsolgatom, de vegyszer mentes. Az íze pedig végre paradicsomi. Ennyit az önfényezésről:)

je vous remercie....

2010-06-30T14:21:00.001+02:00

aki Belgiumban él gyakran szembesül a rugalmatlansággal az ostobasággal és a töketlenkedéssel. Itt valahogy mindent olyan körülményesen lehet elintézni, hogy ha valami ellenkezőt tapasztal az ember ,akkor elcsodálkozik. Ezt tettem ma én is.

Alap történet, hogy csomagban édességet adok fel egy kórház rehabilitációs osztályára, ahol az édesapám fekszik, most combnyakcsont töréssel, azaz már megoperálták és járni tanul újra mostanság. Gondoltam egy nagyot, hogy küldök egy doboz édességet a nővéreknek hátha jobban odafigyelnek, minden estre előre is "megköszönni" a munkájukat. Szerintem az ötlet, már csak azért is tökéletes mert az enyém, és ha én kapnék nővérként egy doboz csokoládét Brüsszelből, tuti össze szarnám magam a gyönyörtől.

Annak rendje és módja szerint megvásároltam a csokoládékat. Elmentem a postára és téptem egy sorszámot. Gyomorgörcsöm volt előre, mert hónap végéig kell az adó papírokat feladni és féltem , órákig fogok sorban állni, e helyett üres volt a fiók. A polcról levettem egy dobozt, az itiner alapján összehajtogattam, majd belepakoltam és még egy képeslapot is megírtam, beletettem. Időközben sorra kerültem. A rossz arcú tisztviselő elmosolyodott, majd elmondta, hogy írjam rá kinek küldöm, mert elég nehéz feladni cím nélkül. Megtettem, majd bele a kis szekrénybe ( itt ugyanis egy üveg kalitkába kell betenni a csomagot, mert a személyzet máshogy nem érintkezik az ügyféllel). A postás lemérte és közölte kilenc grammal nehezebb. Egy "bassza meg" hagyta el a számat, amikor az ember elmosolyodik, kinyitja a dobozt és elkezd módszeresen levagdosni kilenc grammot a kartonból. Néztem nagyot, majd elmagyarázta, hogy így megtakarítok öt eurót. Miután méretre igazította a csomagomat, gondosan leragasztotta és még mosolygott is. Én meg csodálkoztam és nem győztem megköszönni a kedvességét, ami alapban nem jellemző itt Belgiumban. Nem akarom azt írni , hogy otthon sem lenne ez jellemző, mert mostanában nem adtam fel csomagot, de kétlem.

Beírtam egy ötöst a belga szolgáltató iparnak. Igaz, szerintem ez árválkodni fog egy ideig, de akkor is ami jár, az jár.

zsemlekenyér:)

2010-06-27T13:29:00.002+02:00

na, aki most idetalál semmi jóra ne számítson.

A történet:)

Limára oldalán nosztalgiázva megtaláltam a "klasszikus" zsemlekenyér ( mifelénk, náluk zsúrkenyér) receptjét. Ez a kenyér gyermekkoromban a prémium kategóriához tartozott és csak akkor vettünk, ha vendégek jöttek, akkor is csak a klasszikus téliszalámis és kolbászos szendvics készítéséhez, melyeknek a tetején ott volt az elmaradhatatlan tojás karika, savanyú uborka és a reszelt trappista, melyet olyan jól bele lehetett taposni a perzsaszőnyegbe. Tehát, miután kinosztalgiáztam magam, gondoltam megsütöm, mert már a kenyérsütőgép is segít a dagasztásban. Nem tudom mi történt, lehet a derűs elbutulás első jelei jöttek elő, de háromszor is elolvastam a receptet és ott volt, hogy "2 dkg" élesztő. Osztottam szoroztam és arra jutottam, hogy az 20 gramm, ezek után pedig fogtam két csomag szárított élesztőt és bedagasztottam. A többit már gondolom mindenki tudja. De meg sütöttem és lett egy nem tudom minek nevezzelek típusú kenyerem.

Nem adom fel!

Résumé ...

2010-06-26T12:55:00.001+02:00

A hetek telnek és a posztok nem akarnak megszületni. Ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok kiváló háziember, nem sütök-főzök és nem történnek balga dolgok itt Belgiumban, csak mégsem.

A környezetemben változások történtek, úgy mint született egy szép nagy televízió és mellé egy wii:) egy kenyérsütőgép, ami megmutatta, hogy lehet a világ legrondább kenyerét megsütni és a legfontosabb az új iphone, ami jelenleg csak levélnehezék, mert még okosítani kell rajta egy kicsit:) Megvoltak a vizsgák is amire nem vagyok annyira büszke, de lelkes amatőr lévén a nyarat a pótlásra fordítom és béreltem egy Professeur privé-t, aki átsegít a nehézségeken. A közeljövőben írok még egy tesztet német nyelvem, amivel sok szándékom még nincs, de kellenek a sikerélmények is. Amúgy meg dolgozom sokat, de ez segít abban is, hogy közeledik a nagy nap amikor a kezemben tarthatom majd a nikon d-90.et.

Tehát röviden ennyi.

Apró bosszúságok érnek napi szinten, de hála a mentornak, már tudok a dolgokon mosolyogni és nem hagyom befolyásolni az önbecsülésemet. Sajnos nem könnyű feladat, de üsse kő ez még belefér.

Hétvégi programom módosul, mert a cimborám lekéste a Londoni gyorsat és ott maradt ebek harmincadjára, lehet ezen a napsütéses hétvégén tengerpart látogatás lesz egyedül. Kifekszem a napra és nézem a felhőket. Bármennyire is nyálas program, de megérdemlem... :)

London...

2010-06-13T15:00:00.000+02:00

Már rutinból és a munkából rohanok a Gare du Midi-re, hogy felpattanjak az Eurostar Londonba tartó menetrendszerinti járatára. Vicces azért, hogy közel két óra múlva már a Brit főváros közepén pontosabban a St Pancrason fogok tülekedni többezred magammal a kijárat felé.

Sikerült nem lekésnem a vonatot, pedig voltak pillanatok amikor rezgett a léc, mert a Schumanon szokás szerint valamelyik nemzet fiai gyűltek és tartották fel a forgalmat és a járókelőket, mert a világ tudtára akarták adni azt a nagymérvű igazságtalanságot ami őket érte. Gondoltam szarok rá, végül is Londonba megyek, olcsó jeggyel és senki nem veheti el a jó hangulatomat.

A vonaton kedves utastársamat kicsit nagyra méretezték, de ezt ő is hamar észrevette és az első adandó alkalomal elült mellőlem, így egymagam birtokoltam két üllőhelyet egész végig. Az út hamar véget ért és szerencsére Londonban is kánikula volt amikor megérkeztem. Első utam a jegypénztár, mert bele kell vetnem magamat a metró rejtelmeibe. A jegyárus rámnézett és már küldött is a franciául beszélő árushoz, mert nem feltételezte, hogy el tudom mondani mit szeretnék, pedig eltudtam volna mondani...

Már bérlettel felszerelkezve indultam ki a pályaudvarról, hogy végre cigizzek és lokalizáljam a találkozási pontot Mózes barátommal. Ettől kicsit paráztam, mert nem tudok jól tájékozódni idegen helyen és a decemberi csúfos esős, metrólezárásos buszosturák után joggal agódtam, hogy valaha is odatalálok, ahol várnak rám. De sikerült! Saját magamat is meglepve igazodtam el a metró térképen mentem az egyikről a másikra és egyszer sem kellett visszafordulnom, mert rossz irányba indultam volna el. Nagy arccal érkeztem és már suhantunk is a Sohoba, hogy kicsit pezsegjen körülöttünk a levegő. Mondhatni pezsgett, valahogy ez a tulméretezett város, nem nekem való, mert minden pillanatban csak azt figyeltem honnan kerüljem az embereket és vágjak utat magamnak az előrejutáshoz.

Ez London és ezzel együtt kell szeretni, mondták sokan, én nem osztom a véleményt és továbbra sem a kedvenc városom. Ettünk-ittunk, majd leheredtünk egy Temze parti sétány padjára és szemben Erzsike ünneplős hajójával söröztünk ( én nem csaj a jelzőt használom).

Másnap a kedvenc programom következett, három év után megszületett a második szifonkám is , leánykori nevén az Iphone 3GS telefon. Tudom rá két napra adták ki a 4G, de ennyire nem vagyok sznob, hogy az első körben órákig sorba álljak és lekössem magamat évekre, hogy hozzá jussak egy igazán szép, de alig okosabb jószághoz. Most ennek örülök, de nagyon.

Tehát London megvolt, szifonka megszületett, én pedig szerencsésen hazaértem.

Riga, a koszos ablakok városa...

2010-06-13T11:51:00.001+02:00

Megint egy " hova olcsó a ryanair" kirándulás volt. Kánikulába érkeztünk és a leszállás után még a Cseh kormányfő delegációját is végig izzadtuk a reptéri buszon, de megérkeztünk Rigába.

Lettország fővárosának egyik jelzője lehet, mert ennyire sok koszos ablakot régen láttam. De számos erénye van, többek között a konyhája. Riga kellemes város, nyomokban látható a negyven éves megszállás, de mindent megtesznek, hogy ne kössék őket a hajdani nagy szovjetunióhoz. Igazán nem értem miért, az orosz nyelv kifejezetten szép, főleg akkor, ha az ország fele még a mai napig azt beszéli, bár megpróbálja titkolni. Itt is felnőtt egy generáció a rendszerváltás óta és a fiatalabb nemzedék bárhol megállja a helyét.

Magyarországgal ellentétben kifejezetten jól beszélnek angolul nem csak a fiatalok, az idősebbek is. Talán tudják, hogy ha már gazdaságuk nincs, legalább a turizmusból kivegyék a részüket.

A főváros élhető, viszonylag olcsó a tömegközlekedés, látnivalók..., talán az épületek, mert a múzeumokban csak kavicsok, a történelemre nem mentek rá. A terek és az utcák tiszták, a szolgáltatások szervezetten működnek és nem érezhető, hogy a turistákat le akarnák húzni, ami Magyarországra sajnos még a mai napig jellemző.

Tengerpartja érdekes, nem kiépített, egy szerencsétlen halárust sem láttunk közvetlen a parton. A sétáló utca hangulata megegyezik a Siófok Petőfi sétányéval, mind árban és a szolgáltatások színvonalában. A tenger riasztó és koszosnak tűnik, de lehet hogy csak én voltam finnyás, mert a jól edzett Lettek önfeledtek szelték a hűs habokat.

Ami zavaró volt, hogy még tovább volt világos, mint Brüsszelben. Éjfélkor még szürkült az ég és reggel ötkor már besütött a nap. Ennek örömére a hajnalban haza igyekvő és még szórakozó fiatalokat a köztisztaságáért felelős kukások váltották az ablak alatti szerenádnak nem nevezném extrádműsorban.

Rigáról ennyi fért bele:)

Malaga...

2010-06-13T10:56:00.002+02:00

Januári hideg, mindenhol esik és már a depresszió határát súrolja a hangulatom, amikor jön az isteni szikra... Hol van most meleg, hová lehet olcsón repülőjegyet venni és szállást foglalni, és a többi.

A választás Malagára esik, az előrejelzés szerint 19 fok, semmi eső, szél és sötétség.

A Kedves fapados késő délután, már sötétben szállt fel és közel két órás repülés után, spanyol földön landolunk. Este van. Brüsszelben ekkor -9 fok, szakadó eső. Az emberek polóban és rövid nadrágban futnak a tengerparton. Így lehet élni:) irigylem.

Egy sofőr várt a reptéren és mindössze harminc euróért adott egy kisautót három napra, ami több volt mint baráti ár. Egy valamit nem adott, áramot a szivargyújtóba, ezáltal a GPS, mint díszítő elem volt jelen. GPS-szel, bárhol otthonosan lehet közlekedni, de nélküle elég vicces, ha még térkép sincs a kéznél. Ennek örömére másfél órás bolyongás után egyszer csak a felkiáltottam, hogy "a faszomba de jó lenne, ha ez lenne a mi szállodánk" és mit ad isten, felnézek és kb. harminc méterre egy neon táblán ott ficeg a szállodánk neve. Hmmm. Lehet ufo vagyok, minden esetre ennek nagyon megörültünk.

A szálloda frissen felújított, erősen klórszagúra sikált épület. A lobbiban egy ikeás íróasztal mögött fiatal lány látja el a menedzseri és a recepciós szolgálatot. A szoba puritán, tiszta és kényelmes. Talán ennél nem is kell több 37 euróért, azt gondolom.

Másnap reggel már terv szerint haladtunk, természetesen térkép alapján, melyen részletesen jelöltek minden érdemleges látnivalót. Kezdésként, egy nem turistáknak nyitott kávézót támadtunk meg, melynek sajátos hangulata rögtön megfogott. A szűk sikátorban székek egymás hegyén hátán, hemzsegtek a járókelők és a reggel kávézó spanyolok. Békésen ültek, várták a pincért és hangosan üdvözölték az arra járó ismerőseiket. A pincérek pörögtek (tanulhatna minden magyar és belga, francia kollégájuk), mellé mosolyogtak és kedvesek voltak, fehér köpenyben, akár a korai hetvenes években Magyarországon. Kezükben tálcával és egy tejes kannával egyensúlyoztak asztaltól, asztalig.

Megkaptuk a kávénkat, mellé a csurroszt, és természetesen egy mosolyt. Jól indult a napunk azt hiszem. Nyakunkba vettük a várost és próbáltunk jó turista módjára minden tereptárgyat szemügyre venni. Be kell vallanom, már nagyon utálom a templomokat, katedrálisokat, de ha már eljöttünk idáig, látni kell. Persze, mindegyiket dombra építették, délre már a lábamat sem éreztem. Kellemes volt megpihenni egy pólóban a narancsfa alatt, földről az érett gyümölcsöt felszedni és eszegetni. (erre egy helyi lakos hívta fel a figyelmünket és hála neki, megismertük, milyen is a földről szedett gyümölcs íze). A helyi homleszek legalább nem kaphatnak skorbutot, mert a c-vitamin pótlásukról az utcán hever.

A nagy kulturálódás közepette a Catedral La Manquita katedrálisban elhagytam 40 eurót, remélem a jó isten nemes célokra használja fel.

Nagy örömömre a Picasso múzeum közelében belebotlottunk egy dunkin donuts - ba és végre nosztalgiázhattam, mert a fánkjait nagyon szeretem.

Ezen a napon még megnéztük a híres "Madonna által megénekelt" bikaviadal helyszínét a Plaza de Toros -t, ahol azon a napon szerintem, mi voltunk az egyetlen látogatók.

Természetesen közben sütött a nap és tavasz volt a télben. Sikerült a tengerben egy kósza hullámba belegabalyodnom és a nagy fényképezések közepette, térdig elnyeltek a hűs habok.

A harmadik napon Cordoba és Alhambra. Autóval nem nagy távolság a látnivaló pedig felejthetetlen. Igaz az én tériszonyomnak a viaduktokon történő áthaladás mindig egy trauma, de megbirkóztam velük. Érdekes volt a szikrázó napsütésben a havas hegycsúcsokat nézni.

Összességében Malagán azaz Spanyolország ezen részén szívesen tengetnék öreg napjaimat minden januárjában, amikor felénk az időjárás több mint lehangoló.

nekrológ...

2010-05-05T20:09:00.004+02:00

tegnap délután azt látom, hogy a biciklim nincs a helyén, azaz lezárva a ház garázsában, ahogy hagytam a minap.

hát erre csak azt tudom mondani, hogy "basszamegakurvaanyját", aki elvitte:( most kicsit utálom, az arabokat, a négereket, a keleteurópaiakat, a belgákat és a sunyi geci kis belgát, akit egy éjszakai erkélyen való cigizésem alkalmával megláttam, amint a ház előtt parkoló autókat nyitogatja. Szerencsére észrevett és gyorsan eliszkolt, de szegény biciklim még védekezni sem tudott, mert ott volt lelakatolva és csak várt rám. Hát csak egy évet élt és túl drága volt ahhoz, hogy most pótolni tudjam a hiányát.

Ez van...

Watermael-Boitsfort Markt am Place Leopold Wiener

2010-04-26T08:32:00.003+02:00

Vasárnap reggel mit csináljon az aludni nem tudó ember! Piacra megy, és megpróbál még az álmosan andalgó balgák előtt odaérni. Kilenc órakor még nézelődni is lehet a "falusi" piacon, ahol a Brüsszel környékéről érkező árusok elég drágán próbálják eladni a "bio" cuccokat. Ezen a Watermael-i piacon az árak kb. háromszorosai a jól megszokott Gare-Midi-ének, de nézelődni jó. Ezt tettem én is, majd jött a jól bevált, harmada áron.

Az Olasz tészta, amit egy fadobozból árulnak sokféle ízben. A készítő saját kezével. porciózza. Gusztusos, bár hagy némi kívánni valót az installáció.

A marokkói TV paprika, amit Magyarországról kitiltottak, mert ciánt tartalmaz:)) Ez vicc! Mindenesetre, ha tartalmaz akkor is harminc kilót kellene megenni, hogy legyözzön egy egészséges szervezetet.

A francia pék megéri a pénzét...

Számomra érdekes eper 6,50 euró. Még azt is ráírták, hogy eredeti Belga. Azt persze nem értem, mikor volt ideje napot látni, mindenesetre a nemzeti érzést meg kell fizetni.

Knokke...

2010-04-24T20:02:00.001+02:00

"Nekem a Balaton a riviéra, napozni ott szeretek a homokon" énekeltem délután, pedig csak Knokke-ig jutottam, de önfeledtem tapostam a homokot a gondosan elrendezett napozó ágyak között.

Traditionnels hongrois croissant au beurre

2010-04-23T21:09:00.003+02:00

Vajaskifli újra. Sajnos nem tudom megunni és hónapok óta nem került az asztalra. Talán ez volt az első pékárú, amit Limara oldaláról megsütöttem és egy évvel ezelőtt még, rendszeresen éjfél után került az asztalra. Belgiumban lehet azt mondani, hogy jók a pékek, mert számtalan "francia" érdekességgel szolgálnak, de vajas kiflit nem sütnek és vajas kifli nélkül lehet élni, de nem nem feltétlen:)

Munka után gondoltam egyet és a flamand mosógép szerelő seggét nézve kipattant az ötlet, hogy vajaskiflit kell sütnöm. Semmi összefüggés a két dolog között, de ha kipattan valami, akkor az kipattan. A mosógép szerelő pedig nagyon vicces volt, mert szépen felkészültem, hogy mi a baja a gépnek és ő nemes egyszerűséggel közölte, hogy nem tud franciául. Ezt persze nem hiszem, mert a szolgáltatóknak kell a két nyelv ismerete, de ő nekiállt és csinálta a dolgát. A lényeg hogy megy a gép:)

Vajas kifli, retek, sajt, vaj, bögre tej. Ez lesz a méregtelenítő vacsora, mert belefér:) Ahoj:)

A kifli receptje itt:) természetesen a szerző oldalán, mert felesleges lenne másolni. Már mindenki tökélyre vitte szerintem, aki még nem, az húzzon bele:)

újra itthon...

2010-04-23T15:00:00.000+02:00

lassan már egy hete, hogy megjöttem, de írni, nem volt kedvem. Szerencse, hogy autóval mentem így nem veszélyeztette az érkezést a káosz ami reptereken uralkodott napokon keresztül. Igaz az utak tele voltak, de legalább lehetett haladni. III. Albert, hála a sufni tunignak, olyan volt mint egy ma született bárány. Kackiásan rótta a kilométereket és alig fogyasztotta a benzint. Budapest-Brüsszel kereken két tank, azt gondolom ez jó arány, ha hozzá adom azt a közel száz kilométert, ahol kapcsolgatni kellett, mert építették az utakat. Ettől függetlenül továbbra sincs kedvem autóval Magyarországra menni, ha nem muszáj. A kötelező szerviz és a kopott alkatrészek cseréje pont annyiba került, mint itt Brüsszelben csak a munkadíj, és akkor még nem is számszerűsítettem:) maradjunk annyiban hogy a negyede.

Otthon minden rendben ment. Sikerült a két hét alatt csak egyszer főznöm, beleértve a húsvéti ünnepeket is. Élveztük a Szlovák vendégszeretetet, ahol szemtelenül olcsón lehet enni szemtelenül finom ételeket és mellé a palóc tájszólás garantáltan felteszi az I-re a pontot. Arányokat tekintve egy főétel 7.40 euró és egy kávé 0.60 cent. A benzin meg olcsóbb, mint Magyarországon. Tudnak ezek a tótok valamit.

A húsvéti zabálás után pedig elkezdtem az idei méregtelenítésemet, melyet két hónapra tervezek és már második hete tudományos alapokra helyeztem az étkezésemet. Ez abból áll, hogy két teljes napig tartott, amíg kiszámoltam az összes vitamin, ásványi anyag szükségletemet testsúlyra lebontva, majd a szükséges fehérje és zsírbevitelt és nem utolsó sorban a szénhidrátokat. Megnézettem a véremet, a pisit és minden szükséges dolgot, hogy ne lőjjek kapura, hanem legyen értelme az elkövetkező napoknak. Nem a fogyás a cél, hanem kitakarítani mindent, ami nem oda való.

Természetesen a szervezésből kihagytam azt a fontos részt, hogy napokig hisztérikus voltam és aludtam mindig mint a tejbetök. Az éjszakai pisiléseket még most sem szoktam meg, de ezzel jár. Lehet egy kacsát kellene beszereznem, mert amíg megjárom a vécét, kimegy az álom a szememből.

Na ezek mennek itt Balgimumban.

passeport...

2010-04-16T08:27:00.003+02:00

Ebben a félévben is elég sokat kell hazarepülnöm és már annyira ellustultam, hogy csak fogom a válltáskámat úgy indulok a Charleroi-ra, mint más a Nyugatiba, Budapesten. Sajnos a rutinba időnként hiba csúszik, ami nagyon idegesítő és drága tud lenni. Ez történt március végén is, amikor öntudatosan csak autóba ültem, kényelmesen kihajtottam a reptérre, gondolván, hogy online beregisztráltam, az utolsók között mentem be a tranzitba. A váróban kényelmesen ültem és vártam, hogy a sok sietős ember energiát és az idegeket nem kímélve tolakodjanak, hogy utána még percekig álljanak a lépcsőházban arra várva, hogy elindulhassanak a gép felé. A legutolsó utas én voltam, a földi kísérő mosolygott, hogy most már menjek és megnézte a jegyemet és kérte az útlevelemet. Én csak a személyit tudtam mutatni, mert az útlevél otthon maradt, azt pedig elfelejtettem, hogy a jegyem az útlevélszámmal lett vásárolva. Így történt, hogy belga módra, a nem kompromisszumokra kész és megoldásokban gondolkodó kisasszony vissza fordított és megtagadta az utazást. Első körben ideges voltam, majd dörmögtem egyet magyar módra, de hála az istennek belgásodom már és csak azon idegeskedtem, hogy jutok Budapestre. Szerencsére megoldás mindig van és egy jó drága repülőjeggyel már másnap reggel utazhattam is.

Madárlátta sütemények Brüsszelből.

2010-04-03T08:18:00.021+02:00

Azt hiszem, megint házhoz megyek a lófaszért, mert III. Alberttel kettesben megyünk haza az ünnepekre és ha minden jól megy, a húsvéti nyuszik és a többi "jelkép" közé érkezünk szombat éjszaka, pontosabban 14 óra vezetés után.

Gondoltam egyet és megfordítottam a dolgokat, nem otthon, hanem itt sütök és gondosan becsomagolva szállítom haza a finomságokat, hogy vasárnap csak a cipóban sült csülökre tudjak koncentrálni, Limara után szabadon. Péntekemet nagyon megszerveztem, mert a házszabály szerint hét órakor előrántottam a porszívót és sikerült megelőznöm a szomszéd sárga kis béka ordítását és a minden pénteken reggel hétkor, már az ablak alatt csörömpölő szelektív kukás zaját.

A takarítás után kis cetlivel a kezemben indultam volna, de a cetlit otthon hagyva szifonkába mondtam fel, miket kell majd vásárolnom. Sikeresen csak három dolgot felejtettem el, ezért biciklire pattanva még egy utolsó kört tettem a helyi carrefourba és halálmegvető bátorsággal kezdtem hozzá Maci baromira diós és a húsvéti répatortájához. Tervek között szerepel még Limara tejfölös kalácsa is, de ez legyen meglepetés (magamnak).

Gâteau aux carottes de Pâques avec l'huile d'olive

Húsvéti répatorta olívaolajjal

150 ml olívaolaj
4 egész tojás
15 deka nádcukor
20 deka tisztított darált mandula
10 deka durvára darált dió
fél citrom leve és héja
1 csipet só
30 deka finomra reszelt sárgarépa
1 tk borkősav
1 tk szódabikarbóna

az elkészítést lásd ott:) kár lenne azt is idekopizni:) nekem furcsa volt, hogy nincs benne liszt, de majd kiderül.

Gâteau aux noix
Baromira diós torta

Tészta:

17 dkg liszt
6 dkg darált dió (darálás előtt megpirítani)
18 dkg cukor
9 egész tojás (jó,jó tudom, hogy sok, de mégis!)
3/4 dl rum
1/2 cs. sütőpor

Krém:

4,5dl tej
9 dkg liszt
23 dkg porcukor
30 dkg darált dió (szintén átpörkölt)
25 dkg vaj
2 cs vaníliás cukor
3/4 dl rum

Elkészítés: íme...

Már csak be kell csomagolnom őket, hogy négy országon keresztűl kocsikáztassam őket és a családi asztalra kerüljenek, fogyasztásra.
Jó utat nekem:)

újdonságok? már akinek

2010-04-01T11:26:00.002+02:00

Naomihenger azt írta, tovább ad egy díjat, akár még kreatív blogger is lehetek, ha le írok hét dolgot, amiről eddig még nem írtam a blogomban. Szerencsére nagyon sok mindenről nem írtam és azt gondolom nem is fogok. De legyen akkor hét dolog.

Az óvodában tulipán volt a jelem, ez csak azért érdekes, mert évekig azt hittem gereblye, de néhány hete megtaláltam az uzsonnás táskámat és benne ott fityegett egy tulipán. Az elmúlt hónapokban folyamatosan felismerek dolgokat:)
Tériszonyom van, nem kicsit, nagyon:) még a háztartási létrán is.
Balkezes vagyok, pedig mindent megtett egy tanító, hogy a kommunista pedagógia értelmében csak jobb kezesen lehet elvégezni a nyolc általánost.
Első kutyám Jenőke, egy dalmát eb, aki 13 évig volt a családunk tagja. Kezdő kamaszkorában ellopta a konyhapulton kiolvadó mirelit csirkét és azt, zacskóval együtt falta fel. Ő elégedett volt, én pedig azért aggódtam, hogy a zacskót összekapcsoló fém klipsz, fel ne sértse a beleit. Nevelő célzattal a konyha pultra egy cseresznye paprikát tettem, hogy megtanulja nem szabad onnan elcsenni azt, amit ott talál. Nem jött be! Jenőke élete végéig imádta az erős paprikát, a születés napjára is erős Pistát kapott, az üveget fényesre nyalta. Szegényt, három hónapos korában elvittem az éjszakai ügyeletre, hogy bárányhimlős, mert kedély beteg, hányt és a hasán szemölcsök voltak. Az orvos szerencsére jó fej volt, felröhögött és felvilágosított, hogy azok a mellbimbói, amúgy elrontotta a gyomrát valamivel.
Hiszek abban, hogyha "megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel" és nem hiszek abban, hogy valaki lehet kicsit terhes. A jó dolgok azok jó dolgok, a rosszak pedig rosszak, mérlegelni pedig nem kell, mert úgyis az idő dönti el, nem pedig mi.
Azt hittem a csokoládét nem lehet megunni, ma már tudom, hogy meg lehet. Ez nagy csalódás volt.
Nem tudok olyan tányérból enni, aminek az alján virágcsokor van, vagy bármi.

Na ma ezeket tartottam érdekesnek és jöjjön a szabályzat némi módosítással.

Tehát a díj szabályai:

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, akitől kaptam. megvolt, de mégegycser Köszi Zsabóka!
2. A logót ki kell tennem a blogba. Íme!
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam. lásd fent!
4. Írnom kell magamról 7 dolgot. megvolt!
5. Tovább kell adnom 7 embernek. nem akarok senkit büntetni!
6. Be kell linkelnem őket. az ötös értelmében nem tudok senkit belinkelni!
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról. értelem szerű hogy nem fogok:)
és akkor jöhet a büntetés:)

"akik szándékosan megszakították a láncot. x blogger nem élt a lehetőséggel és a kézhezvételtől számított 3 napon belül hirtelen benőtt a köröm a bal hüvelykujján, vagy z bloggerina nem publikálta időben a 7-es listát és rá két napra odaégette a reggeli pirítósát. ( Naomihenger)"

Vanille de Madagascar...

2010-03-27T07:03:00.019+01:00

olcsón, jót!

Rájöttem, hogy a vásárlás öröme nem a dolgok birtoklásával teljesítődik be, hanem, hogy jó minőséget a lehető legolcsóbb áron szerezze be az ember.

Magyarországon egy vanília rúd, kackiás műanyag hüvelyben 450 forint volt karácsony előtt. Brüsszelben ugyanez (igaz két rúd vanília) 4 euró 50. Az ebay-en 10 vanília rúd mindössze 1165 forint volt szállítással együtt.

Azt gondolom ez az ár hozza meg az örömöt. Ja és alig két nap alatt a postaládában volt a csemege.

" A madagaszkári vaníliát nevezik Bourbon Vanilla-nak. Ez a legjobb minőségű, s ezért több helyen (például Mexikóban) sokszor úgy hamisítják, hogy keverik a tonkababbal, amely kumarint tartalmaz és ártalmas a májra. "

Párizs...

2010-03-26T10:20:00.039+01:00

Vannak a százforintos boltok és vannak a száz forintos utak. Persze ez csak képletes, de annál érdekesebb, ha úgy indulunk neki, hogy csak a legszükségesebbre költünk és a látványt, a hangulatot élvezzük, természetesen ingyen.

Mindenkinek van egy elképzelése Párizsról, olyan csillogó-villogó, ahol mindenki illatos és a legutolsó divat szerint öltözik és a nők a franciás szépségükben tündökölnek. Hát igen... A valóság viszont mindig más, főleg a „százforintos” úton. Akkor valóban a színes Párizst látni, a bevándorlókat a megannyi turistát, érezni a fülledt erotikát a metróban, és az emberszagot.

Mindenkinek más és más Párizs, nekem a fejemben a harmincas évek dohányfüstös, alkoholtól mámoros emberei jutnak eszembe, akik az életüket átmulatva napközben egy Szajna parti kávézóban, arccal a víz felé pihenik ki magukat és készülnek a folytatásra. A közterületeken tangóharmonikás férfiak zenélnek, remélve, hogy összeszedik a napi betevőt, az „olyan negyedben” majd szakadt harisnyás, valaha „szépnők” árulják a pillanatnyi örömöt.

Én ezeket vártam a „százforintos” úttól, sem többet, sem kevesebbet.

Ha az ember reálisan méri fel a lehetőségeit kevés csalódás éri és meglátja Párizsban a várost és nem csak a turisták által felkapott nyugat európai nagyvárost, ahol a fényképekről ismert nevezetességek csak nemes egyszerűségükben állnak és mindent a szemnek alapon, nem tőrödnek a körítéssel, mert ez Párizs.

Az Eiffel torony tövében a látvány után az erős húgyszag fogott meg és a koldusok, akik próbálkoztak pénzt kérni a semmiért, az ezredik árus, aki ugyanazt a Kínában készült torony másolatot árulja, darabonként egy euróért.

Két pont között Párizsban a metró a legjobb közlekedési eszköz. Ők már időben felismerték és szinte bárhova el lehet jutni gyorsan, de nem kényelmesen. A párizsi metró fogalom, mert amíg a pesti metrón a befordult és semmibe meredő tekintetek fogadják az embert, Brüsszelben a derűsen mosolygó, de mégis érdektelen tekintetek, addig Párizsban a hömpölygő tömeg és büdös, áporodott illat. Ami pozitív, hogy a metrós tangóharmonikások jobban felkészültek a francia sanzonokból és a játékuk is tisztábban hallatszik, mint a Belgiumba bevándorolt zenész társaiké.

Kulináris élményem nem volt, talán csak a sós karamellás palacsinta, ami állítólag Provanszi módra készült, mert arra felé ízesítik tengerisóval a kedvenc édességemet. Nem mondhatom, hogy beszarás volt, de legalább édes. A többi étkezés alapjául a szállodai szoba ágyára kiterített promóciós párizsi térkép szolgált, és a már jól ismert étkek, melyek viszonylag olcsón, bármelyik sarki GB expresszben is beszerezhetőek, legyen a kiindulási pont Brüsszel, Párizs vagy Malaga.

Egy szónak is száz a vége, Párizst nem érdemes kihagyni, főleg akkor ha mindössze másfél órás vonat útra van. Szállást olcsón lehet találni (38 euró) a tömeg közlekedésre elég egy tízes gyűjtő (16 euró) az étkezés J (GB 20 euró/fő) és a kávék, melyeket el kell fogyasztani egykét eurós áron.

Természetesen vissza kell mennem, amikor már a nap is kisüt.

kakaós csiga...

2010-02-23T15:33:00.006+01:00

nem szép a kép, de annál finomabb a csiga:)

gyermekkori sztorija mindenkinek van erről az egyszerűnek tűnő pékárúról, de hála a magyar sütőiparnak már ez is a múlté. Sajnos vannak az "átkosnak" olyan termékei, melyeken a fejlettnek tűnő kapitalizmus csak rontott, legyen az alapanyag, vagy csak a technológia mássága. Azt gondolom a kakaós csigát elkészíteni nem ördöngös dolog, aki rájön a fortélyára, felidézhet néhány pillanatot a régi "szép" időkből.

Földrajzi határokat nem ismerő szakácskönyvemben szörfözve találtam rá macinál a kakaós csigára. Gondoltam egy nagyot, természetesen este tíz után, majd elkészítettem. Számos élménnyel bírok már, hogy milyen az, amikor az éjszaka közepén vajaskiflit majszolok egy bögre tejjel, vagy a frissen kisült kenyér csücskét ropogtatom, de a csiga eddig kimaradt. De csak eddig, mert az óra elütötte az éjfélt és a lakást betöltötte az olvadó kakaó és a tészta illata. Rájöttem, megint vissza csempésztem egy részletet a lehetetlenből. Sikerült az időt kicsit visszatekernem egészen a nyolcvanas évekig, amikor reggelente a helyi ÁFÉSZ boltban két kakaós csigát és egy fél liter tejet vettem tízóraira, és forgatókönyv szerint haladtam befelé, hogy a csokoládéban tocsogó friss tészta ízlelésével feltegyem a pontot az i betűre.

Boeuf á la Bourguignonne

2010-02-07T22:03:00.003+01:00

Hát igen, én is hónapokig győzködtem magam, hogy elkészítem a híres étket Julia Child után, de valójában Starfokker fordítását és tapasztalatát követtem. Azért az eredeti receptet is letöltöttem pdf formában.

Nem akartam a recepthez semmit hozzátenni, sem elvenni belőle, ezért lépésről lépésre úgy haladtam, ahogy írva volt. A végeredmény, valóban egy nem "light" marhahús étel. Természetesen én is főtt krumplit tálaltam mellé a biztonság kedvéért.

Elkészíteni könnyű, mert bármennyire is macerásnak tűnik, valójában a sütőé a szerep, és azt a pár órát kell kivárni, nade utána!:)

Természetesen, desszertként Júlia citrom tortája került az asztalra, vagy ahogy ő nevezte "tarte au citron".

Ő azt írta róla, hogy:

“This delicious, light tart is really a soufflé. The same filling is also attractive in little tart shells served for afternoon tea,” writes Julia Child" és mennyire igaz...

Mindezek után azt gondolom, kellenek az ilyen vacsorák is, főleg ebben a kellemes évszakban.

szalagos fánk

2010-01-17T12:35:00.006+01:00

vannak szokások, melyeket azért visz tovább az ember, hogy "valami" ne szakadjon meg. Ha vissza néz, az "valami" egy vonallá nője ki magát és megmutassa a dolgok elejét és végét. Szeretem a szokásokat és őrzöm az emlékeket, mert vannak...

Ilyen az is, hogy ma fánkot kellett sütnöm, pedig hizlal és még egészségesnek sem mondható, de szarni rá. A fánk finom és nem is annyira macerás, ahogy azt hisszük. Igaz oda tapaszt a konyha pulthoz, de megéri a fáradtságot. Jövőre lehet majd arra emlékezni, hogy a tavalyi fánkunk, farsang idején mennyire finom volt és évek múltán pedig mérlegelni, melyik is volt a legfinomabb.

atomium

2010-01-12T17:53:00.009+01:00

a vizsgák között kénytelen voltam kiszellőztetni a fejem, mert amúgy is szar kedvemet a bezártság már csak fokozta. Az atomium tervben volt már, de jó időben és hétvégén, mint mindent azt is ellepik a turisták és csak úgy lehet körbejárni, mint a Lenin mauzóleumot anno.

Az emlékmű tövéhez érve hirtelen mellbe vágott az építmény, ami a vas tércentrált köbös kristályrácsát jeleníti meg 165 milliárdszoros nagyításban.

Elsőre hűbazmeg látvány, de a java még hátra van. Senki nem állt sorba, kértem egy jegyet és neki indultam a kalandtúrámnak.
Aki kicsit is ismer tudja, hogy a sámlin is tériszonyom van, tehát megint bevállalós voltam. Egy lift visz fel a legfelső gömbbe és onnan lehet gyönyörködni a panorámában. Nekem percekig tartott befogadni a látványt, de sikerült.

Lassan körbe sétáltam és leplezve a fosorgásomat nézelődtem kifelé az ablakokon. A látvány még szép is lehetett volna, ha nem felhős az ég és látni a város. Én csak száz méterre láttam el, de megérte. A körséta végeztével megnéztem az éttermet is, ahol drága pénzért a panoráma árával növelt kávét lehet elfogyasztani, majd vissza szálltam a liftbe és azt hittem végeztem, de nem.

A lift vissza vitt a ki indulási ponzthoz, majd a lábnyomokat követve felsétáltam az első atom magba, ahol az 1958 világ kiállítás képeiben és a kiállitótt tárgyaiban lehetett gyönyörködni. Ha jól emlékszem, négy atommagon keresztül tartott a túra.

A kiállítás nagyon tetszett, de az igazi kihívás az atom magok közötti közlekedés volt. A kétméteres átmérővel bíró acélcsövekben felfelé vagy lefelé, mozgólépcsőn, vagy csak a piros lemezlépcsőkön közlekedni emberpróbáló feladat volt számomra.

de nouveau à Bruxelles

2010-01-09T20:00:00.003+01:00

nem tisztem a wiszért dicsérni, de a nagy időjárás ingadozásnak és a "szigorított" utasfelvételnek sem volt nyoma a mai repülésünkben. Minden tikkre ment és a reptéri transzferem sem tévedt el az autópályán. Tehát összességében minden a legnagyobb rendben.

még mindig esik...

2010-01-07T13:15:00.001+01:00

ez e látvány fogadott, haza felé jövet.

Cece...

2010-01-07T08:52:00.003+01:00

tegnap hirtelen jött elhatározásból Kaposvárra kellett mennem. Természetesen a legjobbkor, mert az utazás egy nappal előtte dőlt el és a kényszer szüleménye, nem terveztem. Minden esetre reggel ötkor indultunk készülve a hóesésre és az ónos esőre, ami nem volt alaptalan. A dolgunk kb. fél óra alatt elintéződött és nagy mellénnyel indultunk vissza a nagy Budapestre.

DE!

Mert ekkor jöttek a buktatók, melyekkel nem számoltunk és köze sem volt a hóeséshez. Zsinórban eltévedtünk, mert a GPS bemondta az unalmast és a szokás az nagy úr, az ember ha megszokja, képtelen tájékozódni. Ezért is voltunk Cecén, meg néhány számomra ismeretlen településen és varázsoltunk mosolyt a helybéliek arcára.

Cecei kalandunk hosszú ideig megmarad és segítség abban is, hogy átértékeljem a feltétel nélküli szeretet és a bizalom fogalmát. Ezen is túl vagyok és jöjjön a kaland, amelyen még most is jót mosolygok, ha felidézem Joskapista bácsi arcát a vessző seprűvel és a többit.

A lényeg, hogy nagy okosan, -mivel az utak még nem voltak letakarítva- egy táblánál tovább mentünk egyenesen és eljutottunk egy ismeretlen településre, ahol már csak néhány ház volt az út mentén és sehol egy lélek, vagy életjel. Ekkor jött az én barátom bölcs kérdése, hogy "nem tévedtünk mi el? ". Elővettük az összes kezünk ügyébe kerülő eszközt, de térerő híján mindegyik cserben hagyott. Maradt a kapu bejárót takarító bácsika kackiás bajuszával, mint helpdesk.

- Jó napot!
- adjonisten!
- Erre van Budapest?
- Budapest?
- Igen.
- Erre ugyan nincs.
- Hát akkor merre?
- vissza, majd balra és jobbra.

A bácsika mosolygott egy jót, mi elköszöntünk, majd megfordultunk és nevettünk egy jót, hogy mekkora faszok vagyunk. Eltévedünk egy kis ország egyenes útszakaszán is.

Megfordultunk és megálltunk Cecén, mert nagyon kellett pisilni. A ház tornácán sonkák és kolbászok lógtak és az eladó tábla. Ezen is mosolyogtunk, hogy na a falu vállalkozója, biztosan sokat árulhat erre, ahol még a madár sem jár, csak mi, akik nem tudunk tájékozódni.

Rögtön kijött egy szimpatikus arcú férfi, akitől újra megkérdeztem, hogy merre az arra. Nevetett ő is egy jót, majd elmagyarázta, hogy merre menjünk tovább. Jó kereskedő lévén ajánlotta a portékáját kóstolóval egybekötve, aminek nem tudtunk ellen állni. Mangalica kolbász, szalonna és a többi jó falat, friss kenyérrel a konyhában a saját asztala mellett. Jó marketing, mert utána bevásároltunk rendesen, viszont a félórás nyugalom egy vad idegen házában, minden előítélettől mentesen, csak pusztán a pillanatnyi örömszerzés miatt, aminek semmi tétje nem volt, jólesett. A következő pisilő pontig el gondolkoztunk azon, mennyire másvilágban élünk mi "kozmopoliták" és mennyire szánalmasan állunk a világ dolgaihoz és az emberekhez. Lehet ez a szösszenet csak nekem jelent sokat, de akkor is. Valójában az ember akkor tud igazán jó dolgokat létre hozni , amikor semmi érdek nem vezérli, hanem csak adja önmagát, elvárások nélkül. Ha körülnézek, körülöttem elég sok számító ember van, aki megideologizálja a viselkedését és ezzel együtt kedvelem, szeretet őket, de a tegnapi érzést, ha csak fél óra is, már nagyon régen éreztem.

Amit tudok, ha tehetem sonkáért vissza megyek Cecére, mert ott az az illat és a kiszolgálás feledhetetlen. Ja!! az árak, pedig pont a fele a pestinek és a minőséget gondolom nem kell bizonygatni.

viande de boeuf à la bière

2010-01-06T20:04:00.005+01:00

Ancsika tanácsot kért, én meg a két ünnep között megfőztem vacsorára:) Csak röviden annyit, hogy kurva jó és végtelen egyszerű, felesleges tovább ragozni.

hozzávalók:
600 g marhahús
1 evőkanál balzsamecet
1 evőkanál mustár
1 fej hagyma
1 babérlevél
6 kekszek
400ml barna sör (édeskés)
400ml víz
aszalt szilva és a mazsola kis

elkészítése:

A kockára vágott marhahúst kanálnyi olajon a babérlevéllel együtt megpirítjuk. Felöntjük a sörrel és a vízzel, majd a többi hozzávalóval együtt főzzük tovább addig, amíg a hús megpuhul. A keksz kissé sűríti a szaftot és nagyon érdekes fűszerezés.

juhtúrós...

2009-12-29T13:29:00.005+01:00

pogácsa és a juhtúrósabbikból. Csak újjal tudok mutogatni megint és már sokadszor Limcsire, aki folyamatosan forradalmasítja az elhatározásomat, hogy a szervezetembe bevitt szénhidrát mennyiséget csökkentsem. Luca napja óta figyelem ezt a pogácsát és már túl vagyok egy kiváló tepertős pogácsán is, amit szintén tőle merítettem.

De maradjon most a juhtúrós úgy, ahogy ő receptelte, nekem pedig a felesleges kalóriabomba, mert én meg jól megfogom enni.

Gondoltam bevetem az összes francia tudásomat és a lehetőséget megosztom francia ajkú és időnként erre tévedő olvasóimmal, de képtelenség. Végül is érthető, mert a pogácsa arra felé ismeretlen, na meg a túró is.

csicsóka...

2009-12-29T09:29:00.003+01:00

már a neve is vicces, hát még az íze... Igaz még nem tudom, de szerencsére a lehetőség adott, csak a felhasználás módját kell kiválasztanom. Hála Hello Kittynek, most ezen törpölhetek, ha már egyszer a családja rá állt a reform gazdálkodásra.

entre les deux vacances

2009-12-28T09:17:00.004+01:00

végre kiürült a ház, nem kell erőfeszítéseket tenni a tűzhely felett és óvatosan mosogatni a porcelánokat. Ma, akár paprikás krumplit is lehet enni, vagy csak egyszerűen egy szelet hússal a kézben a konyhapultján ülve nézni a tévét és felsóhajtani, hogy milyen jó lenne legalább két percig éhesnek lenni.

Kellemes Ünnekeket - Joyeux Noël

2009-12-24T07:40:00.001+01:00

töltött káposzta... chou farci

2009-12-22T15:16:00.008+01:00

elmaradhatatlan ebben az ünnepi időszakban és az egyetlen étel, amit nem tudok megenni, pedig eszelősen finom (azt mondják). Amikor főzöm az egész házat átjárja a káposztaszag és nem győzök szellőztetni, sőt ahogy elkészül rohanok a fazékkal a tornácra, hogy még véletlenül se érezzem az illatát. Érdekes, olyan ez mint Beethoven és a zongorázás. Anno szerettem és tudom, milyen a jó töltött káposzta, de ma már nem tudnám megenni.

Minden titok benne van , a füstölt kolozsvári szalonna, a kolbász, a fűszeres "kolbászhússal" töltött, savanyított káposzta levelek, borókabogyó és a velős csont, természetesen a vecsési savanyított káposzta is:) Persze nem felejthetem el a friss és nagyon zsíros házi tejfölt sem, amiért kénytelen voltam megfagyni kicsit, de szerintem megéri, mert a káposzta házi tejföl nélkül olyan, mint a karácsony, veszekedés nélkül.
Ennyit a káposztáról:)
Je déteste

fatörzs torta...

2009-12-21T12:51:00.003+01:00

Brüsszeli, sokat sejtető próbálkozásomat újra gondoltam, és elkészítettem a klasszikusnak mondható fatörzs tortát. Igaz, Magyarországon nincs körülötte akkora mítosz, de az emlékek azok emlékek és ez a torta a hatodik születésnapomra emlékeztet, amikor a tortával felpakolva elmentünk a fényképészhez, ahol mosolyt fakasztó fotók készültek.

Az itthoni fatörzsem alapja egy piskótatekercs öt tojásból és egy klasszikusnak nem mondható fehércsokoládés grillázs krém. Az elmaradhatatlan marcipán figurák helyett a marcipánt, a krém alá rejtettem.

flódni...

2009-12-14T13:39:00.004+01:00

a képek mostanában nem sikerülnek:)

megint egy olyan édesség, amire a legjobb szó, hogy ahány ház, annyi szokás. Lehet tradicionálisat sütni, ami az eredeti "kóser" receptekből indul ki és lehet csak flódnit is sütni, ami hasonlít inkább a réteges bejglihez, plusz egy réteg alma. Pesten a cukrászdákban inkább az utóbbit, kapni. Itt Brüsszelben pedig egyiket sem.

Pénteken megpróbáltam a lehetetlent, mert a háztartásom nem kóser, de a flódni készítésénél törekedtem arra, hogy kóser közeli legyen a végeredmény. Amolyan tréfli, de mégis az eredeti recept alapján.

A tészta elkészítéséhez folyadékként bort, illetve a párolt alma levét használtam, talán ez az egyik titok. A töltelékekhez szintén a bor volt a segéd anyag.

Elkészítettem a tésztát, amely három tojás, fél kiló liszt, igény szerint bor, 25 dk vaj csipet só és 20 dkg cukor összegyúrása és kb. 6 órás pihentetésből állt össze.

A töltelékek:
Dió:
40 dkg darált dió
15 dkg cukor
reszelt narancs héj
1,5 dl fehér bor
10 dkg étcsokoládé

felforraltam, lehűtöttem

Mák:
30 dk darált mák
10 dkg cukor
15 dkg lekvár ( most meggy)
1 evőkanál méz
reszelt citrom héj
1.5 dl fehérbor

felforraltam, lehűtöttem

Alma:
1 kg alma, hámozva vastagabb szeletekre vágva
1,5 dl bor
fahéj
vaníliás cukor

pároltam, lecsöpögtettem és lehűtöttem

Amikor eljött az ideje, a tésztát ötfelé vágtam és a gombócokat vékonyra nyújtottam és elkezdődött a flódni felépítése.

Első réteg tésztára jött a dió töltelék, majd megint tészta és az alma, ezt követte a mák, végül egy réteg lekvár és megint a tészta. Lekvárnál mellé nyúltam és a szilva helyett ribizlivel kentem meg, de a végeredményen mit sem változtatott.

A végeredmény viszont flódni volt a javából. Ami nehéz, hogy meg kell várni a kihűlést, mert melegen nem szeletelhető és az ízek sem jönnek elő, sőt minnél többet áll, annál jobb. Ja! sütni legalább három órán keresztül és 150 fokon. Lassan, mert a vastag réteg csak így sül át teljesen és így kerülhető el, hogy ne ázzon el a tészta. A tetejét tojás sárgájával érdemes meg kenni és a sütés előtt vízzel, mert márványos lesz. (azt mondják)

un dimanche à Louvain

2009-12-13T22:37:00.010+01:00

Brüsszeltől alig 25 kilométerre található ez a "kis" flamand város. Régóta halogatom a látogatást, de most adta magát és én beadtam a derekamat. Kellemes fogcsikorgató hidegben vágtunk neki, hogy megnézzük mit is rejteget számunkra, mint vasárnap délutáni látnivalót, vagy ha más nincs akkor lássunk egy flamand karácsonyi vásárt. Volt mindkettő, azaz látnivaló és karácsonyi vásár is.

A városháza mellett Louvainben is volt jászol, benne birka és szamár, egy szénaboglyán ülő tulajdonossal, aki biztosította az áhítatot. A bácsi kicsit rontotta a képet, amint sms-ezett a jászolban, de azt gondolom ennyi bele fér, hiszen lassan kétezer tízet írunk.

ez az élet nagyságú gipsz csoda volta a kedvencem, mert hirtelen alibabának gondoltam, aki hozza a lámpást, amit majd dörzsölni kell.

a templomban kicsit ötvöztük a hanukát és amolyan ökomenikus gyertyagyújtást rendeztünk. A második napon egy szolga gyertya segítségével gyújtottunk a fény ünnepén. Mindezért egy euro adományt is befizettünk a perselybe. Az elmúlt évben perverziómmá vált a templom nézegetés közepette a gyertyagyújtás.

Ez pedig a kedvenc épületem a városban. A felújítás során csak a tűzfalat hagyták meg és gondolom, majd mögé építik a házat. A látvány olyan, mint amikor bárhonnan is nézzük, de akár kint és bent is lehetnénk egyszerre.

A karácsonyi vásár pedig olyan volt mint bármelyik és bárhol. Belgiumban is megvannak a helyspecifikus ünnepi giccsek, melyekkel majd sok fejtörést okoznak a megajándékozottaknak, de a lényeg a fontos a gesztus, állítólag.

Buche de Noël

2009-12-11T09:04:00.000+01:00

Bizonyára mindenki emlékszik (természetesen csak az időszámítás előtt szülöttekre gondolok) arra a tömény, csokoládékrémes fatörzstortára. Na itt Belgiumban csúcsra járatták ezt a süteményt és lett belőle a Buche de Noël, népies nevén "Karácsonyi fatörzs". Most így karácsony a boltok polcai tele vele, a rendesebb háztartásokban pedig elkészítik. Gondoltam, ha már ide evett a fene, felzárkózom a fatörzs sütők sorába és kihagyva belőle a keresztény áhítatot elkészítem a lehető legeredetibbet, amire azt írta egy feljegyezésben a szerzője, hogy a "tradicionális" karácsonyi sütemény.

Az elkészítése egyszerű és az érzékekre van bízva, mert nem receptből készítettem, hanem ahogy jöttek a gondolatok egymás után, sorjában.

Készítettem egy piskóta tekercset öt tojásból, majd elkezdetem a "klasszikusnak" mondott karamell krémet. A karamelkrémnél alapul vettem Beatbull vajkaramelláját és ebből készítettem krémet további tejszín, vaj és némi liszt hozzáadásával. A krém sajnos önmagamban is jó és érdemes játszadozni vele, mert ha kicsit tovább pirítjuk a cukrot és néhány csipet sót adunk hozzá, valami eszelős dolog jön létre. A krémet lehűtés után betöltöttem a piskóta
roládba, majd a maradékkal megkentem a külső felületét, és megpróbáltam a fatörzs formát elkészíteni. Ahogy láttam a boltokban és a képeken is, a Buche de Noël akkor az igazi, ha minden giccsel tele aggatják, ami számukra az ünneppel szóba hozható, pld. kismalac, gomba, meg a csillogó bisz-baszok etc.

A képen látható, az én fantáziámat is megmozgató és a kreativitás felső határát is súroló karácsonyi fatörzs.

következik a flódni....

gratin de haricots verts

2009-12-08T12:01:00.012+01:00

amikor azt gondolod ez egy könnyű étel, akkor rázd meg a fejed és ne számold ki a kalória tartalmát, mert biztosan kicsapná a biztosítékot.

Azt beszélik a francia konyha könnyű, de én azt mondom ez faszság, mert ha csak a felhasznált vaj mennyiségét veszem figyelembe, már nem igaz. Minden esetre lehet, hogy egészségesebb, mint a zsírban sült rántott hús és a petrezselymes burgonya kombó, de ezt most hagyjuk.

A zöldbab csőben sütve nem más mint a párolt zöldbab szalonnába történő betekerése után egy tepsiben elhelyezett finomság, amit jól nyakon öntöttem parmezános besamellel és a sütőben készre sütöttem (a besamel titka a botmixer és a szerecsendió). Semmi ördöngőség csak egy egyszerűen elkészíthető étel azokra a napokra amikor az embernek semmi épkézláb ötlete sincs , hogy mit tegyen az asztal közepére "egészséges" kaja gyanánt.

Ami biztos, hogy olcsó, gyors és eszelősen finom.

Ancsika qui se plaignent!

2009-12-06T22:41:00.000+01:00

Le temps c'est de l'argent. L'argent est petit, tellement de choses à travailler. Les bonbons sont prêts à temps.

pain d’épices

2009-12-03T18:27:00.010+01:00

Pas l'artisan qui fabrique de pain d'épice, mais aussi un poète.

Szórakozásból arra gondoltam, hogy ki más után szabadon , mint Limara ötletét lemásolva, készítek mézeskalács dobozokat a bombjaim csomagolásához. A receptjét megfelezve egy szokásos esős brüsszeli estén nekiálltam a ragacsos mézestészta elkészítéséhez. A dobozból házikó lett és természetesen készítettem egy mézeskalács hello kitty-t is. Na meg a többi, de azok még egy másik posztban mutatkoznak majd be. Frissített állapot! a mézeskalács házikó az építkezés során megadta magát, tehát mondhatom azt is lófasz lesz nem mézeskalács házikó.

Helyette fenyőfa, amit szintén Limcsitől loptam, de annyira kreatív maradtam, hogy magam rajzoltam a sablont és két elemből össze is építettem a térben álló fenyőfát.

"A mézeskalácsosság a legszellemesebb mesterség, csupa merő szerelem, ismerkedés. Nem mesterember a mézeskalácsos, hanem poéta. Hangulatot ébreszt, mosolyt fakaszt az ajkakon, elpirulásra készteti az orcákat süteményeivel." /Mikszáth Kálmán: Fekete város/

Írhatnám azt, hogy nagyon elfoglalt vagyok, de anno egy nagybácsim azt mondta, "ha még a tökömre lámpást akasztanék, akkor a körúti villamos is én lehetnék", egyszerre. Összességében időhiányban szenvedek és ez most rányomja a bélyeget a sütögetésre is. Állítólag "easy going" is vagyok, de ezzel nem értek egyet, mindenesetre kezdem elhinni, hogy valóban nehezen kiismerhető, ha ezt feltételezik rólam...

Ez van.

Már csak a bonbon, a flódni, a bejgli és a belga fatörzs van hátra és irány haza. Mondom én, hogy lámpást kell akasztani...

les bonbons au caramel-orange massepain

2009-12-01T11:11:00.009+01:00

igazából, grillázsos-narancsos marcipánpraliné akar lenni, de hála a nyelvi lektoromnak, ha erre jár úgyis ki javítja a címet:)

Brüsszelben nehéz újat kitalálni praliné ügyben, de a házi készítésű "bármi", remélem vetekszik hangzatos társaival. Ezt a receptet lassan egy éve nézem a macikonyhán.

Kezdem azzal, hogy még mindig nem sikerült bonbon formát beszereznem, ezért értelemszerűen olyan bonbont készítek, amelyhez elég a születésnapomra kapott "baszdelmagad" bonbon készítő egység csomag. (kis rács, kis három ágú villa, csokoládé olvasztó tégely stb.)
A grillázsos csodához elég a józan paraszti ész, a recept, az összetevők megléte, és egy kis szabadidő pld. tanulás közben. A golyók formázásánál, ami kb. harminc darab, kiválóan lehet gyakorolni az ige ragozást:). Ennél a pontnál gondoltam a két lábon járó lelkiismeretemre, aki egy alkalmat sem hagyna ki, hogy a francia tudásomat ne csiszolja, sajátos eszközeivel. Igaz, ebben Zsabóka a szűk keresztmetszet, mert Örkény után a legtöbb egypercest az elmúlt hetekben, ő gyártott (hála a germán kiadó kiváló gyakorló füzetének).

Elnézést, hogy elkanyarodtam a bonbon készítéstől, de arra várok, hogy a grillázsom a kiolajozott alufólián elnyerje az üzemi hőmérsékletét.

Namármost!:)

A grillázst megpróbálom nem megenni, mert kísértetiesen hasonlít gyermekkoromra, amikor a havi kirakodóvásárban, hosszasan hisztiztem a borostyán színű csodáért. - Tehát megpróbálom az aprítógép segítségével összetörni. Mellédobom a marcipán masszát, a narancshéjat és egy kupica narancsvirág aromát és a rumot. Majd néhány órára a hűtőben pihentetem. Ennek csak annyi a lényege, hogy a formázásnál nem ragad a massza (állítólag).

Hátra van a mártogatás, amiben sokat segít a háromágú villa és a csokoládé olvasztó tégely. Talán ez a legmacerásabb pontja a bonbon készítésnek, mert ahogy a nagykönyvben is meg van írva, a csoki olvasztó edénykém bele esett a melegvizes fazékba, majd a kívánt hatvan fokos csokimáz hőmérsékletet is csak behasaltam, így nem lett olyan, mint amilyenre számítottam. De erre vannak a kísérletek, mint a mai is.

Előre...

Salade Waldorf classique

2009-11-30T11:10:00.010+01:00

Tudod, hogy milyen a Waldorf-saláta? Kérdezték a minap tőlem. Ismertem, de egy pillanatra elgondolkoztam, mert pontosan nem tudtam valójában milyen is a klasszikus Waldorf saláta. Ahány ház, annyi szokás. Egyik iskolás pajtásommal a főzésnél tartunk a ragozás helyett. Tény, hogy szoktam készíteni olyan salátát, amelybe diót teszek és kockára vágott almát és mazsolát , egy kis majonézzel bevonom az egészet, de ez még nem a Waldorf. Ez még csak hasonlít rá, tudtam meg.

A Waldorf saláta, alma és a zeller (általában zsülienre vágva) apróra vágott dió, szőlő és majonéz mártással készül. A saláta állítólagos eredete kb. 1893 körüli a híres Waldorf Hotel New York- ból (később a Waldorf-Astoria 1931-ben). Azt mesélte Zsan, hogy egy Oscar Tschirky, névre hallgató főpincér abban az időben elég sokat újított, sőt a tojás ételeket is ő reformálta. Persze bármi megtörténhet. A saláta viszont nagyon finom, nem utolsó sorban egészséges és még fogyókúrásnak is mondható, mert hála a zeller vízhajtó hatásának a vesét és a májat is tisztítja.

Hozzávalók:
* 1 / 2 csésze zeller apró kockákra vágva
1/2 csésze apróra vágott dió
* 1 / 2 csésze mag nélküli piros szőlő, a felére
* 1 nagy zöld alma, hámozott és kockára vágott
* 3 evőkanál majonéz (vagy joghurt a könnyű változathoz)
* 1 evőkanál friss citromlé,
* 1 / 2 teáskanál só -
* 1 / 4 teáskanál frissen őrölt bors -
* Egy marék saláta

Ez a saláta a nyárból! Én, aki előnyben részesíti a zöldség-gyümölcs kombót, tele vagyok ezzel a keverékkel, sima, ropogós és természetesen édes. A majonéz helyett joghurttal is lehet készíteni.

merveileux Spéculoos

2009-11-29T06:41:00.008+01:00

Belgium, hivatalosan három nyelvű ország, azaz a francia, a holland és a német nyelv az elfogadott, de a némettel tapasztalataim szerint hadilábon állnak. Alapjában a három nemzetiség, de inkább csak a francia és a holland, folyamatosan rivalizál egymással és ami jó történt Belgiumban az biztos tőlük származik. Minden esetre a spéculoos egy egész évben kapható keksz féleség, de mégis a karácsonyhoz kötik a belgák.

Tavasszal a bolha piacon láttam egy eredeti spéculoos formát, amit sajnálok, hogy nem vettem meg, így jártam. Egy fából faragott, amivel a tésztát formázzák még a sütés előtt.

Spéculoos, lehet önálló desszert is, de kiváló alapanyaga más süteményeknek is, mert könnyen morzsolható és a fűszeres-karamellás ízvilág jó alapot, akár egy sajt tortának is.

Megpróbáltam az én spéculooszomat elkészíteni Magyarországon, igaz forma nélkül, csak úgy, az íze kedvéért és már tudom, addig nem halok meg, amíg nem lesz egy spéculoos formám. Természetesen a boltban kapható 95 centes keksz (400 g) is kiváló, de a sütés közbeni és utáni illat felfő a lakásban felejthetetlen, még akkor is, ha a karácsonyi fíling nem járja át az elmémet.

Legyen egy kis recept is, és bárki teremthet otthonában Belga karácsonyi hangulatot , ami lehet flamand, vallon, vagy német is egyben.

Egy dolog biztos: a spéculoos készül lisztből, vajból, cukorból, tojásból, fűszerekből (elsősorban fahéj) és egy csipetnyi sütőporból.

Spéculoos:
(egy jó nagy adag keksz)

250 g liszt
175 g vaj, szobahőmérsékleten
175 g sötét barna cukor
1 tojás
1 teáskanál sütőpor,
1 evőkanál fahéj
1 csipet só
1 csipet szerecsendió
fűszerek ízlés szerint

A tészta össze állítása egyszerű. A hozzávalókat keverjük össze és egy éjszakára tegyük a hűtőbe. Ha nincs keksz formázónk, akkor megteszi a mézeskalács forma, vagy csak egy kés. A kivágott alakzatokat 160 fokon kb. 15 percig süssük és már kész is.

week-end à la maison

2009-11-26T09:04:00.003+01:00

röpke látogatás Magyarországon. Csak pár óra, de mégis otthon leszek. Tervek között szerepel, hogy hozok egy rakat mákot és szerzek, vagy veszek egy kávé darálót, mert Brüsszelben a mák és dió darálás ismeretlen fogalom.

Lassan, megkezdődik a bonbon gyártás brüsszeli módra.

pâte de coings

2009-11-24T14:48:00.003+01:00

az ötlet Ancsikától, a birsalma magyar honból és a kényszer, hogy megcsináljam, mert kezdett megrohadni a szerencsétlen gyümölcs.

Itt Belgiumban és gondolom a franciáknál is ezt a téli édességet sajttal is eszik, mégpedig puha típusú sajt kockára egy kocka birsalma sajt és már kész is a finomság.

Ízlés dolga, minden esetre én kipróbálom.

Ja a birsalma sajt készítés valóban nem ördöngösség, csak a pucolás, darabolás és az idő, amíg fogyasztatóvá válik az pöcsölös.

Moule marinière

2009-11-24T10:03:00.012+01:00

Azt mondják a belga konyha olyan, mint a francia, csak kicsiben. Azt is mondják, hogy a belgák olyanok, mint a franciák száz évvel ezelőtt, legyen az a nyelv, az étkezési szokások, vagy bármi. Nem tudom...

Nekem a belga konyha érdekes, mert azt a látszatot kelti, hogy franciásan könnyű, sőt a vajat is vajjal főzik, de az adagok mégis jobban közelítenek a német és a flamand mennyiség felé, azaz a tányérokat púposan megrakják.

Nálam még nem tisztult le a kép, minden esetre a a sültkrumpli, a belga envidia (cikória), a paradicsomos húsgolyó, a kagyló, a sörben főtt, illetve sörrel ízesített ételek, a párolt zöldségek olyan belgás ételek.

Megpróbálom a kagylós ételeket bemutatni úgy, ahogy én látom, illetve készíteném, ha most rámjönne a kagyló ehetnék. Elsősorban Ancsikának teszek eleget, mert tartozom neki ezzel az írással. A kagylóval kapcsolatban még csak ott tartok, hogy az éttermek választékait tesztelem és a boltban kapható, előre csomagoltakat nézegetem.

Amire már rájöttem, hogy a kagyló ízesítés alapja a zeller szár, az a ropogós, aromás, világos zöld levéltag. A kagylófőzés kezdete egy fazék, amely csak annyiban különbözik a hagyományostól, hogy a fedője magasabb, mint a nálunk megszokotté. Olyan, mint a wartburg a hetvenes években, hogy a vidéki kalapos bácsikák is kényelmesen vezethessék.

Kagyló MARINIERE "Sell a Lille"
4 adag
700 g kagyló bouchot (per fő)
3 fej vöröshagyma
1 csokor petrezselyem
1 gerezd fokhagyma
40 g vaj
Só és bors
1 csokor zeller
1 citrom -
2 vagy 3 pohár fehér bor

ennél a pontnál lehet fokozni , mert egy pohár tejszínnel már új vizekre evezhetünk.

Elkészítése:

egyszerű.... A kagylókat meg kell sikálni kefével, ha valamelyik már kinyílt, akkor el kell dobni. A hagymát és a zeller szárat apróra vágva a vajon párolni, majd felölteni a borral és mehet bele a kagyló. Néhány perc fedő alatt és már kész. A kagylók a párolástól kinyílnak és átveszik az aromát. Praktikus fazékkal együtt tálalni és mellé a sültkrumpli és a bagette. A bagettel lehet tunkolni a levet, de a gourmanok levesként kanalazzák. Végül is az:)
A kagyló evés titka, hogy nem kell hozzá semmi, mert egy kagyló héjjal kell kicsipegetni a többit. Aki nem így eszi az "béna:)" - mondta a francia tanárom.

cheesecake au chocolat

2009-11-20T14:53:00.004+01:00

már épp itt volt az ideje, hogy nekikezdjek a sütögetésnek, ami így a tél elején nem rossz foglalatosság, főleg, ha a fej kiszellőztetésére is használja az ember.
A koncentrálás valami "finomra" kifejezetten antidepresszáns hatású az elmére.

Cheesecake Brownies
a la David Lebovitz

85 g vaj
115 g étcsokoládé
130 g cukor
2 nagy tojás
70 g liszt
1 ek. édesítetlen kakaópor
egy csipet só
1 tk. vaníliakivonat
80 g apró kockákra vágott étcsoki volt

200 g krémsajt
1 tojássárgája
75 g cukor
pár csepp narancsvirág kivonat

az összeállítás egyszerű. A tepsit kikenjük, majd a csokoládés tészta és a tetejére kenjük a sajtkrémet. Ha a kedvünk tarja, egy villa segítségével márványozhatjuk a tetejét. Ezután már csak a sütés következik kb. harminc percig, 175 fokon. Praktikus megvárni amíg egy kicsit kihűl, mert könnyebben szeletelhető.
A kép lemaradt:)

la langue française

2009-11-19T10:00:00.000+01:00

Időnként azt érzem, hogy sosem tanulom meg, rendesen.

Je n'aime pas Londres

2009-11-18T15:16:00.005+01:00

régóta készültem Londonba egy kötetlen látogatásra és találkozni valakivel, akiről azt hittem része az életemnek.

De mégse...

London érezte ezt és a legrondább arcát mutatta, esett az eső, a tömegközlekedés átláthatatlan és használhatatlan volt, és a város végén laktam.

Tapasztalatok:

ne tervezz, mert úgyis más végez
sok eső után, kisüt a nap
nem minden álom válik valóra, és az első benyomás egy maradandó érzést von maga után

je défavorise

2009-11-06T13:36:00.003+01:00

néhány héttel ezelött a L' Hôpital Erasme est l'hôpital académique de l'Université Libre de Bruxelles (Belgique)-ban voltam és próbáltam megtörni azt a már többször hallott mondatot, hogy Belgiumban az egészségügyi ellátás mennyire kurva jó. Nem sikerült, mert valóban kurva jó, főleg, ha a ma reggel tapasztaltakat is hozzá teszem.

Reggel irány egy vidéki kórház, egyik osztálya, ahol kontroll ellenőrzésre kellett menni. Csak kísérő voltam, de akkor is vidám program. Regisztráltatni kell a beteget, volt az első figyelmeztetés, amire természetesen bólintottam, mert a szabály az szabály. Regisztrálás után várni kell, ami megint természetes, mert van fontossági sorrend és a többi. Na de a várakozás ideje már nem volt arányban az ellátásra váró betegek számával és sorba mentek befelé az „ismerősök” Na igen, a protekció és a sógorkomaság nagy úr, de urambocsá az én türelmem is véges. Kezdhettem volna a napot azzal, hogy telefonálok kettőt és rögtön bekerülünk, de ezt nem akartam, mert mindig hiszek abban, hogy változnak, a dolgok csak türelemmel kell hozzá állni és nem szabad felvenni a kesztyűt, hanem balga belga mentalitással, csak bután kell kinézni a fejből és minden megy a maga útján. Nem… Hallgatni kell a másik beteg siránkozását, hogy „mennyire szar ez az egészségügyi ellátás”, drágák a gyógyszerek és amúgy is senki semmihez nem ért itt… Sok minden a nyelvemen volt, hogy „figyi mááááá, dagadt vagy, dohányzol és még a májad is puffadt az alkoholtól, na meg nem dolgozol, tehát örülj, hogy itt melegedhetsz, de nem, csendben maradtam. Nagy sokára sorra kerültünk és még a doki is rátett egy lapáttal, mert a régebben elkövetett faszságát korrigálva megkérdezte, hogy ezt kicsinálta? Mondtam én udvariasan, hogy Ön és itt és itt kicsit elbaszta a dolgokat, de szerencsére a privát praxisnak mindent korrigálni lehet csak idő és pénz, na meg utánjárás kérdése. Erre nem morgott tovább, végezte a dolgát és természetesen már fordult a másik beteg felé. Mi pedig vártunk, hogy egy szaros papírt kinyomtasson, mert az már nem az ő dolga, hanem a főnővéré. Érdekes.

Brüsszelben ez a történet két mondatba is belefér. Odamész, regisztrálsz, leülsz, sorra kerülsz, kijön a doki, kezet fog, bekísér, elvégzi a dolgát, kikísér elköszön. A biztosításod alapján pedig eljársz. Mindez, max egy óra. Itthon ez két és fél órán át tartott és még a szám íze is megkeseredett, mert a parkolóban kemény ötszáz forintot legomboltak rólam.

vacances d'été à la maison

2009-11-06T07:09:00.005+01:00

amolyan ágyúgolyó futam, amikor mindent egyszerre és néhány napba besűrítve szeretnénk elvégezni. Meg lehet csinálni, csak nagyon fárasztó. A napok összefolynak, semminek nincs eleje és vége, csak a folyamatos rohanás. Hol van már az otthon, az édes otthon, ahol csak hátradőlve vártuk a reggeli kakaónkat?

Budapest en voiture

2009-11-02T07:55:00.005+01:00

Azzal kell kezdenem, hogy egyedűl, kis autóval soha többet. A távolság nagy, és aki nem szeret annyira vezetni annak végtelen unalmas és idegőrlő időtöltés Budapestre autókázni Brüsszelből úgy, hogy azt gondolja egy fenékkel levezeti az 1300 kilométert.

Túl becsültem magam újra. Azt gondoltam reggel beülök, majd éjfél után kicsivel kiszállok az autóból, kinyújtózkodom és már otthon fekszem le az ágyba és pihenem ki az utazás fáradalmait. Ez repülővel reális, na de autóval már nem annyira. Igaz sokan megteszik, de akkor is, be kell vallani, hogy balgaság volt.

Taknyos, ködös időben indultam, a Brüsszelből kivezető szakaszon a belgákra jellemző töketlenkedés volt mérvadó és több tucat kamion lépésben haladt kifelé a városból. Ekkor még jópofának gondoltam az egészet, sőt háromszáz kilométer után is, amikor kisütött a nap és a táj:) csak elsuhant mellettem és élveztem a tető ablakon átszűrődő napsugarakat, majd jött a feketeleves. Monotónia, sebesség váltogatás, mert az utakat továbbra is építik , valami ön jelölt autós mindig akadt, aki miatt lassítani kellett és etc.

A lényeg, több apró pihenő után és egy nagy találkozást is nyélbe ütve, hajnalban egy kamion parkolóban próbáltam rápihenni a néhány száz kilométerre és dörmögtem csak a kabátom alatt, hogy miért nem álltam meg időben és találtam egy nyitva tartó motelt, ahol normális körülmények között pihenhetem ki, a több órás kényszer pihenőt egy baleset miatt, a köd miatt való araszolást.

Így jártam, de megérkeztem és az élet szép:)

albert la troisième:)

2009-10-31T13:39:00.005+01:00

Megszületett harmadik Albert. Hosszú vajúdás előzte meg, de végre elmondhatom, kicsit ütött és néhány helyen kopott, de az enyém, és szeretem.

Mit lehet tudni róla?

Kicsi, szürke, amolyan fülledten és franciásan elegáns. Kitartó és megbízható, akkor sem ellenkezik, ha neki lenne igaza. Amolyan tökös legény, akit nagyon lehet szeretni.

le mot de passe s'est produit à moi

2009-10-31T11:55:00.000+01:00

l'étincelle divine a été port dans ma tête

la curiosité détruit une amitié

2009-10-08T11:48:00.001+02:00

Volle Gas...

2009-10-07T06:13:00.008+02:00

avagy egy eredeti belga étterem, ahol egy keddi estén rögtön honfitársakba bukhatsz, ha szerencséd van.

Nem olyan régen pajtáskodtam a repülőn és utas társam ajánlott egy éttermet, amit csak úgy jellemzett, hogy "ha igazán jó moules-t akarunk enni akkor a Volle Gas-ba kell menni". Igaza volt...

Nem turista látványosság, amolyan belga és inkább a helyiek látogatják (állítólag). Ennek örültem, mert nem sikerült eddig olyan helyet találni, ahol a világ konyháiról szólna a történet, hanem engedne betekinteni a belga konyha rejtelmeibe (bár sokáig nem feltételeztem, hogy van ilyen). Tegnap majdnem sikerült, mert a helyet megtaláltuk és valóban egy balga-belga éttermet sikerült felfedezni, ahol a konyha és a hangulat belgás, a pincérek pedig fúziósak( egy balga helyen ázsiai származású pincér nem elég belgás).

Rokfortos lében úszkáló kagylót ettem. A fazék tele volt friss, új zélandi tengergyümölcsével, plusz sajtkrémben úszó zöldségekkel, kísérőként sült burgonya, kétféle mustárszósszal. Elfogultság nélkül állíthatom, hogy fenséges volt és ajánlottam is rögtön a szomszéd asztalnál ülő társaságnak, akik még csak az étlappal ismerkedtek.

Természetes az ajánlgatás nem a hirtelen felfejlődött kommunikációs készségemnek köszönhető, hanem annak az egyszerű és gyermeki felfedezésemnek, hogy az iphonon, ha folyamatosan nyomom a "L" betűt", akkor "LY" lesz belőle és ennek örömömben hangot is adtam. Ekkor a szomszédos asztalnál ülő hölgy megszólalt, hogy " ez nem igaz":) és nagy meglepetésében ránk köszönt, majd társalogni kezdtünk. Én nem vagyok pajtáskodós típus, de függetlenül attól, hogy a kagyló miatt mentünk és végre egy eredeti belga turista mentes helyet kerestünk, de honfitársakba buktunk, az étel finom, a hely pedig kellemes volt.

Ajánlom mindenkinek és magunknak továbbra is, mert a választék, az van.

Place Fernand Cocq 21
1050 BRUXELLES (IXELLES)

Moules
(a választék)
Moules de Zélande (uniquement en saison)
Marinière
Vin blanc
Crème
Ail
Sauce vièrge
Pastis
Estragon
Persillade
Curry
Homardine
Champagne
Piquant
Volle gas
Poulette
Roquefort
Grand-mère
Tomate et basilic au Pastis
A la bière
Safran
Chicon et Gueuze
Servi avec 2 sauces et frites
Prix du jour
Arrivage journalier

très petites joies...

2009-10-02T14:05:00.003+02:00

Egyik este az interneten, Hollandiából rendeltem. Már majdnem sikerült is egyedül megoldanom a nem is olyan könnyűnek látszó feladatot, mert a holland nyelv azért vidám, valljuk be. A rendelés olyannyira sikeres volt, hogy másnap reggel hét órakor csöngetett a postás és hozta a csomagot. Azért Hollandia annyira nincs közel és ezen a gyorsaságon jól elcsodálkoztam, de nem vettem át, mert csak kp- ban lehetett fizetni. Kicsit ideges voltam, mert a második találkozásom a postával nem hozott lázba, főleg, mert nem tudom hol is van az illetékes hivatal és hogy fogom majd elbábozni a postaszolgának, hogy mit is szeretnék.

Szerencsére a patikustól megkérdeztem, első körben merre tekerjek. Kedves volt, a receptem hátuljára lerajzolta a tőlünk kb. háromszáz méterre lévő hivatalba való eljutásom útvonalát. A posta vicces volt, mert szokás szerint kifogtam a segítőkész, de angolul nem beszélő, valaha marokkói ősöktől származó kisasszonyt. Szerencsére hamar megértettem, hogy korai az örömöm, mert a következő nap juthatok a csomagomhoz. Hát így jártam, de másnap annál nagyobb rutinnal mentem a postára, már határozott léptekkel támadtam be a sorszám osztó automatát és előre betanult mondataimmal vettem át a csomagomat és távoztam, nagy öntudattal. Igen ám, de a doboz nagy volt én pedig biciklivel és majdnem sikeresen leamortáltam egy audit, hála a sofőr éberségének és annak a számomra szimpatikus belga szokásnak, hogy ha a gyalogos lelép a zebrára akkor rögtön meg állnak. Két próbálkozás után feladtam, hogy a dobozzal a kezemben próbáljak biciklivel közlekedni. Van még mit tanulni, bár biciklis futár még nem voltam és a tapasztalat alapján nem is leszek:)

sur l'université

2009-09-30T17:08:00.002+02:00

Reggel a rohanásé lenne, de ma békésen, számítva arra, hogy úgyis elkésem. Ébredés, reggeli, majd indulás az ismeretlenbe. A Merode-ról még nem mentem az egyetemre, bár megvolt az útbaigazítás, de mégis féltem, hogy a jól kiszámított idő kevés lesz a célba éréshez.

A föld alatti premetrónak nevezett villamost megtaláltam és sikeresen jó irányba is szálltam fel, és ebben a hitben megerősített egy iskolai pajtásom is, mert széles mosollyal üdvözölt, majd elkezdtünk franciául csacsogni. Szerencsére korlátozottak voltunk így nem kellett sokáig az eszméinket cserélgetni, na meg leszálltam egyel elöbb, mert már nagyon untam. Még így is pont a professeur előtt értem be és néhány bonjour után már kezdődött is az óra.

Mit ne mondjak ez a nap nyögve nyelősre sikeredett, mert a fáradtság érzete már nem olyan mint húsz évvel ezelőtt, a kialvatlanság pedig nem csak nyomokat hagy az arcon, hanem elég erősen befolyásolja a pillanatnyi hangulatomat.

A tanár megtalált és az első kérdésére nem tudtam válaszolni, így mint aki a tökéletességre törekszik kellő képen felidegesítettem magam, majd harcoltam a szemem nyitvatartásáért.

Nehezen, de sikerült.

A délutáni, illetve az esti órákat ignoráltam és választottam helyette a békés alvást, mert azt reméltem az majd mindent megold. Fene tudja, lehet a kialvatlanságot már alvással sem lehet pótolni, de akkor meg hogyan?

A keddi nap már jobban indult, de a fáradtság még jelen volt és a hangulatom sem állt vissza az eredeti kerékvágásba. Lehet az itteni időjárásnak is köszönhető, mert a későn világosodik és a reggel mindig kurva hideg van, időjárás nekem nagyon nem jön be. Főleg, mert napközben kisüt a nap és a réteges öltözködés még mindig nem az erősségem... Annyi mindent meg kell még tanulnom itt a balgáéknál...

Balgáék amúgy megint remekeltek. Akartam venni egy Leopárdot, de két hetet kell várni rá. Lehet polici a mac-nél, vagy csak helyi faszság, mindenesetre utálok várni, főleg ha még fizetnem is kell érte. Hol itt a fogyasztói társadalom felvirágoztatása utáni vágy?

Beszélgettem egy magyar cimborával is és egy gondolatba nagyon beszorult, de nem tudtam kiugrasztani a nyulat a bokorból így olyan volt a beszélgetésünk, mint a nagykönyvbe is meg írhatták volna. Ő ismételt én próbáltam érvelni, de sikertelenül.

Este J hisztis volt és én voltam a szűk keresztmetszet, aki úgy próbál segíteni rajta, hogy ne legyen belőle felesleges feszültség, halgattam...

Az mai alvás megint nem sikerült valami jól. Nem tudom valami lehet, mert fáradtan fekszem és úgy is kelek.

Ma újra iskola és talán kicsit frissebb voltam, mert időre beértem és még aktívan részt is vettem az órán.

Szünetben a szokásos pajtáskodás a kávézóban és Zsannal már kerek mondatokban társalgunk :)

Alvaro továbbra is bábeli zavarokkal küzd, de a svájci németet és a portugált egész szépen keveri , mert időnként azt hiszem hollandul beszélgetünk.

Kb ennyi az elmúlt két és fél nap eseményei.

les voyages à la maison

2009-09-29T10:30:00.004+02:00

Letelt a néhány óra és újra a reptéren várok a soromra, hogy a tüzetes átvizsgálás után befújhassam magam a kedvenc parfümömmel és még néhány percig élvezzem a hazai vendéglátást. Persze a Wizzairnél semmi sem biztos, de azért a remények már szertefoszlottak, hogy a repülőgépek általában pontosan indulnak. A MÁV lassan lekörözi a Wizzairt.

A tranzitba lépve kicsit ideges voltam, hogy jobbikos cimborámat szintén ezzel a géppel eszi majd haza a fene, de nem így történt, vagy csak a nagy forgatagban nem vettem észre. Szerencsére pajtásokban nem volt hiány:) Úgy látszik az utazgatás egy új ismerkedési formája a kapcsolat építésnek és meg kell vallani jobb, mint a virtuális világ.

A várakozás gyorsan ment, mert új cimborámmal ismerkedtünk a régivel meg már mint jó pajtások ott folytattuk, ahol abba hagytuk a múltkor. Igaz kicsit decensre sikeredet, mert a főnökével utazott így csak néhány trágárnak is mondható kifejezés hagyta el az ajkainkat és titokban ittuk a sörünket a gépen, hogy nehogy szó érje a ház elejét. A repülő tele volt, de ez köszönhető a hétvégei utolsó olcsó járatnak is és a droidok siettek haza, de a magyar színjátszás méltán elfelejtett nagyjai is képviselték magukat szép számmal.

Mosolyogtam is Makrai Kati tévé tornász nénin, ahogy a hirtelen jött pálfordulása után még mindig meg akarja menteni Magyarországot és egy jobb világ reményében erősen jobbra húz. Felmerül a kérdés, hogy mitől ez a nagy együtt érzés, de végül is már képernyőre nem tornászhatja vissza magát, pedig büszkén mondhatná, hogy az idősebbek is elkezdhetik. Becsületére legyen mondva, hogy ő, idősen kezdte el a szemlélet váltást és elég szépen halad előre. Korát meghazudtoló frissességgel jópofázott végig minden "fontos" embert a gépen.

Egy a nevét nem érdemes megjegyezni színésznő, pedig elfelejtette, hogy a Wizzair folyosója nem a nemzeti kifutója, a vonulását követő érdektelenséget gondolom a vécén sírta ki.

Itthon viszont az időjárás még mindig dacolt a Belga valósággal és én a marha, sikeresen büdösre izzadtam magam, mert azt gondoltam a kabátot jelen utazásánál viselnem kell és nem becsomagolni. De, aki hülye az izzadjon és legyen büdös:) Guszta volt az izzadtság sója, amint kicsapódott a fekete koton pólómon, de próbáltam titkolni.

De megérkeztem és ez most jó. Ettünk finomat, na nem a belga konyha remekét és sikerült megint egy fél tepsi alig szénhidráttal megtöltött túrós táskát betolnom az arcomba:)

Az autóban pedig elkapott a hév és fékeznem kellett magamat ami nem jellemző, lehet öregszem vagy csak az érdeklődés hiánya? Tököm tudja, mindenesekre éjszaka nagyon horkoltam, a fáradtság jele.

la course du temps

2009-09-27T05:54:00.006+02:00

Nehéz az idővel gazdálkodni, ha annak terjedelme cirka hatvan óra. Arra nem számítottam, hogy itthon a kanapé előtt a távirányítót nyomogatva, az unalomtól ittasan számolom az órákat, de arra sem, hogy rohanás lesz ez a két nap.

Voltak pillanatok, amikor élveztem a budapesti vénasszonyok nyarát, amikor csak egy pólóban, egy kávézó teraszán hátradőlve turistáskodhattam a régi királyi magyar tévé előtti, mára már hírhedté vált szabadság téren, melyet három éve megrohantak a nagy magyar forradalmárok. Izzadhattam a Westend oldalán nyitott kávézóban is, és nézhettem az arra siető, vásárlási mániában szenvedő fiatalokat az állítólagos gazdasági válság idején, és hallgathattam az elégedetlenkedőket is, mert "mostanában minden annyira nehéz".

Nem tudom, lehet engem szedál csak le Brüsszel, de annyi szép dolog van egy válság idején is Magyarországon, csak kevesen veszik észre.

à la maison

2009-09-26T07:41:00.002+02:00

Minden úgy van, ahogy hagytam, semmi nem változott. Szeretem az állandóságot.
Rántott hús, rántott hússal. Az egyhangúságot is szeretem.

J'ai voyagé

2009-09-26T07:06:00.002+02:00

Már kisrutinnak is nevezhetném azt a röpke másfél órát, ami valójában hatórás móka Brüsszelből Budapestre. A reptérig hatvan kilométer, de ezt az utat udvari szállítónk hamar lezavarja és jobb esetben nem kell pajtáskodni az utastársakkal. A pajtáskodással semmi baj nem lenne, ha nem a szokásos kérdések lennének porondon, "melyik bizottság, mióta, meddig, és amúgy meg miért" és még sorolhatnám, vagy az, hogy " ez itt mennyire szar és otthon mennyivel jobb". Igazán nem értem, aki kijut Brüsszelbe és még fix állása is van megcsókolhatná a Jóisten seggét. A magyar ember nem ilyen, nekünk a szar sem elég büdös, ahogy mondani szokták. Ebben a röpke negyven percben jókat mosolygok és meghúzódom a helyemen, kívülről minden olyan vicces.

A reptér előtt még egy röpke cigi, majd a bejelentkezés az automatánál. Okos találmány, ha csomag nélkül megy az ember. Csomaggal gázos, mert az okos masina igaz kiköpi a beszálló kártyát, de utána sorba kell állni a bőrönd feladásához. Ezen azt hiszem még faragni kellene...

Végre a tranzit és újra közömbös arccal nézelődtem és vártam, hogy drága Wizzairünk letegye seggét, majd fogyjon el a sor a gépbe való bejutáshoz és kisétálhassunk a vasmadárba. Szerencse itt nincs felesleges buszozás száz méteren, ami Budapesten minimum egy tízperces idegjáték, de legalább sok embernek ad kenyeret, ha a jó szándékkal közelítjük meg a szolgáltatás fontosságát.

A légikisasszonyok ismerős arcok, talán három váltás lehet és mindegyikkel repültem már. Az út során akadt egy pajtásom, aki a harmadik itala után kifejtette egy mondatban a világhoz való politikai hozzá állását, majd bölcsen a hajtókájára szerelt jelvényre mutatott, amiről tudnom kellett volna, hogy ő kicsoda. Elsőre nem ment, de segített és már rögtön lefagyott az "őszinte mosoly, az idegenre" arckifejezésem.

Hmmm, hát nem leszünk barátok az biztos, pedig szimpatikus volt. Kenyéradója viszont büszke lehet rá, mert a dolgát jól végzi és megpróbált egy szavazót szerezni, de én tudom, letörném a kezemet, ha odaikszelnék. Amúgy is, ez már legyen mások problémája ebben a játékban nem akarok áldozat lenni, ezért is jöttem el otthonról.

Sebaj, a gép pontosan jött, és minden gond nélkül, időre hazaértünk. Ferihegyen, a melegen kívül megcsapott még az itthoni közöny szaga, de ezt már fel sem veszem, csak néztem bután és mentem a dolgomra.

Hat és fél óra elteltével beléptem a ház kapuján, ahol megcsapott a rántott hús illata, ez volt a nap, legkellemesebb pillanata.

Je déteste la pluie...

2009-09-24T09:48:00.005+02:00

hallottam egy kifejezést, "geci eső" és mennyire igaz. Utálatos ez a belga poreső, vagy minek nevezzem. Annyira szitál, hogy nem látni amikor az utcára lépsz, de perceken belül átázik az ember.

Tehát a belga geci eső, esik.

surprise

2009-09-23T23:29:00.004+02:00

A reggel, kínszenvedéssel kezdődött, majd felgyorsította a hirtelen jött kényszer, hogy jaj istenem beszarok. Szokás szerint biciklivel indultam az egyetemre, kerülgettem a reggeli futókat és az andalgó kisiskolásokat, majd jött az embert próbáló emelkedő és az épülő irodaház szerviz útján való át tekerés. A munkások már izzították az aszfaltozó gépeket és serényen, amolyan magyarosan végezték a dolgukat. Úgy tettek, mintha dolgoznának, de jól látható módon csak úgy csinálták. A belga munkások időnként az otthoniakat is kenterbe vágják a munkához való hozzá állásukkal.

Az egyetem területén a szokásos promóciós reggel. Túlélőszatyor, benne dove spray, óvszer, sör, lehelet frissítő, és sok-sok reklám anyag, ami rögtön a kukába végzi. A céljukat igazán nem értem, de a szatyor tetszik, a sör jó lesz valamikor a többi meg elfér a szekrényben. Anno a Kolosi téren voltak ilyen reggelek, amikor tízórais csomagot osztott valamelyik vaj forgalmazó és a papír dobozban egy zsemle és egy vaj volt.

Az órára sikeresen csak hatan érkeztünk, a többiek lassan szállingózóak befelé, de negyedkor a terem bezárva, tehát, aki addig nem ért be az bukta a reggeli előadást. Van benne logika, de összegyűltünk és próbáltuk kihozni magunkból a legjobbat. A szünetben török pajtásom felkapott egy szatyrot és ékes franciasággal elmesélte, hogy náluk vége a ramadánnak és ennek kapcsán ő most megajándékoz minket. Volt meglepetés, mert furcsa volt férfitől rózsát kapni, de egyben nagyon tiszteletre méltó is. Mosolyogtam, hogy nem csak én, hanem más sem tudta a hirtelen jött gesztust lekezelni. Van ez így, kérem...

Tekerés haza és készülés az esti órára, ahol már kicsit fúziósabb a csoport. Beiratkozásnál csodálkoztam, hogy iq- tesztet csináltattak, most már értem viszont a jelentőségét...

Úgy látszik ma én voltam a pontosan érkező, öten kezdtük az órát a többiek lassan szivárogtak befelé, de itt nem volt gond a késés, Brigitte elnéző. Gyilkoltuk az agy sejteket, ami igazán akkor lenne jó, ha nem tizenhatod magammal kellene osztoznom egy tanáron és nem kellene végig szenvednem, amíg a vietnami lány elbábozza a tanár kérdésére a választ, és nem kellene a füzet mögé bújnom, hogy a Fülöp szigeti pajtásom röhögése ne befolyásolja a pillanatnyi hangulatomat. De megvolt ez az óra is és ma újra közelebb kerültem ahhoz a felismeréshez, hogy vért fogok izzadni a tudásom tökéletesítésében.

JA ! sütöttem egy almás pitét, de a kukában végezte... és az internet szolgáltató is a délután folyamán baszott szolgáltatni, de estére összeszedte magát.

premier matin

2009-09-02T09:34:00.002+02:00

Belecsaptam a közepébe. Alig érkeztem meg, gyors vacsora, kis pakolás és már rohantam is ki Zaventemre egy barátom elé. Tömeggel még sosem tettem meg az oda vezető utat, ezért kicsit para volt, mert éjszaka buszozni nem egyszerű. A NATO környékén a buszra felszállt hat ellenőr és mind az én jegyem akarta, mert egyedül utaztam. Néztünk egymásra okosan, majd odaadtam a jegyet és kaptam egy mosolyt cserébe. Az eljárás számomra érdekes volt, mert a busz megállt egy kietlen megállónál és felszálltak az ellenőrök, majd az ajtó becsukódott és addig nem indult, ameddig ellenőrizték a jegyemet.

Vicces mindenesetre:)

Az este beszélgetéssel és mély alvással telt el, ami erős horkolásba torkollott, majd rohanás haza.

bienvenue...

2009-09-01T13:45:00.002+02:00

Wizzair most pontos volt, ami nem jellemző. Pesten még kánikula Brüsszelben már enyhén őszies, de még hol van a vénasszonyok nyara? Talán ideér.

Rohannék haza, de a kettes számú készenléti sofőr még a gépkurvával is eltéved, nem értem... Pályát kellene módosítania azt gondolom. Utas társam már bölcsen előre közli, hogy el kell olvasnia egy feljegyzést, így csak engem szórakoztat.

Szegény Én...