juhtúrós...

pogácsa és a juhtúrósabbikból. Csak újjal tudok mutogatni megint és már sokadszor Limcsire, aki folyamatosan forradalmasítja az elhatározásomat, hogy a szervezetembe bevitt szénhidrát mennyiséget csökkentsem. Luca napja óta figyelem ezt a pogácsát és már túl vagyok egy kiváló tepertős pogácsán is, amit szintén tőle merítettem.

De maradjon most a juhtúrós úgy, ahogy ő receptelte, nekem pedig a felesleges kalóriabomba, mert én meg jól megfogom enni.

Gondoltam bevetem az összes francia tudásomat és a lehetőséget megosztom francia ajkú és időnként erre tévedő olvasóimmal, de képtelenség. Végül is érthető, mert a pogácsa arra felé ismeretlen, na meg a túró is.

csicsóka...

már a neve is vicces, hát még az íze... Igaz még nem tudom, de szerencsére a lehetőség adott, csak a felhasználás módját kell kiválasztanom. Hála Hello Kittynek, most ezen törpölhetek, ha már egyszer a családja rá állt a reform gazdálkodásra.

entre les deux vacances

végre kiürült a ház, nem kell erőfeszítéseket tenni a tűzhely felett és óvatosan mosogatni a porcelánokat. Ma, akár paprikás krumplit is lehet enni, vagy csak egyszerűen egy szelet hússal a kézben a konyhapultján ülve nézni a tévét és felsóhajtani, hogy milyen jó lenne legalább két percig éhesnek lenni.

Kellemes Ünnekeket - Joyeux Noël

töltött káposzta... chou farci

elmaradhatatlan ebben az ünnepi időszakban és az egyetlen étel, amit nem tudok megenni, pedig eszelősen finom (azt mondják). Amikor főzöm az egész házat átjárja a káposztaszag és nem győzök szellőztetni, sőt ahogy elkészül rohanok a fazékkal a tornácra, hogy még véletlenül se érezzem az illatát. Érdekes, olyan ez mint Beethoven és a zongorázás. Anno szerettem és tudom, milyen a jó töltött káposzta, de ma már nem tudnám megenni.

Minden titok benne van , a füstölt kolozsvári szalonna, a kolbász, a fűszeres "kolbászhússal" töltött, savanyított káposzta levelek, borókabogyó és a velős csont, természetesen a vecsési savanyított káposzta is:) Persze nem felejthetem el a friss és nagyon zsíros házi tejfölt sem, amiért kénytelen voltam megfagyni kicsit, de szerintem megéri, mert a káposzta házi tejföl nélkül olyan, mint a karácsony, veszekedés nélkül.
Ennyit a káposztáról:)
Je déteste

fatörzs torta...

Brüsszeli, sokat sejtető próbálkozásomat újra gondoltam, és elkészítettem a klasszikusnak mondható fatörzs tortát. Igaz, Magyarországon nincs körülötte akkora mítosz, de az emlékek azok emlékek és ez a torta a hatodik születésnapomra emlékeztet, amikor a tortával felpakolva elmentünk a fényképészhez, ahol mosolyt fakasztó fotók készültek.

Az itthoni fatörzsem alapja egy piskótatekercs öt tojásból és egy klasszikusnak nem mondható fehércsokoládés grillázs krém. Az elmaradhatatlan marcipán figurák helyett a marcipánt, a krém alá rejtettem.

flódni...

a képek mostanában nem sikerülnek:)

megint egy olyan édesség, amire a legjobb szó, hogy ahány ház, annyi szokás. Lehet tradicionálisat sütni, ami az eredeti "kóser" receptekből indul ki és lehet csak flódnit is sütni, ami hasonlít inkább a réteges bejglihez, plusz egy réteg alma. Pesten a cukrászdákban inkább az utóbbit, kapni. Itt Brüsszelben pedig egyiket sem.

Pénteken megpróbáltam a lehetetlent, mert a háztartásom nem kóser, de a flódni készítésénél törekedtem arra, hogy kóser közeli legyen a végeredmény. Amolyan tréfli, de mégis az eredeti recept alapján.

A tészta elkészítéséhez folyadékként bort, illetve a párolt alma levét használtam, talán ez az egyik titok. A töltelékekhez szintén a bor volt a segéd anyag.

Elkészítettem a tésztát, amely három tojás, fél kiló liszt, igény szerint bor, 25 dk vaj csipet só és 20 dkg cukor összegyúrása és kb. 6 órás pihentetésből állt össze.

A töltelékek:
Dió:
40 dkg darált dió
15 dkg cukor
reszelt narancs héj
1,5 dl fehér bor
10 dkg étcsokoládé

felforraltam, lehűtöttem

Mák:
30 dk darált mák
10 dkg cukor
15 dkg lekvár ( most meggy)
1 evőkanál méz
reszelt citrom héj
1.5 dl fehérbor

felforraltam, lehűtöttem

Alma:
1 kg alma, hámozva vastagabb szeletekre vágva
1,5 dl bor
fahéj
vaníliás cukor

pároltam, lecsöpögtettem és lehűtöttem

Amikor eljött az ideje, a tésztát ötfelé vágtam és a gombócokat vékonyra nyújtottam és elkezdődött a flódni felépítése.

Első réteg tésztára jött a dió töltelék, majd megint tészta és az alma, ezt követte a mák, végül egy réteg lekvár és megint a tészta. Lekvárnál mellé nyúltam és a szilva helyett ribizlivel kentem meg, de a végeredményen mit sem változtatott.

A végeredmény viszont flódni volt a javából. Ami nehéz, hogy meg kell várni a kihűlést, mert melegen nem szeletelhető és az ízek sem jönnek elő, sőt minnél többet áll, annál jobb. Ja! sütni legalább három órán keresztül és 150 fokon. Lassan, mert a vastag réteg csak így sül át teljesen és így kerülhető el, hogy ne ázzon el a tészta. A tetejét tojás sárgájával érdemes meg kenni és a sütés előtt vízzel, mert márványos lesz. (azt mondják)

un dimanche à Louvain

Brüsszeltől alig 25 kilométerre található ez a "kis" flamand város. Régóta halogatom a látogatást, de most adta magát és én beadtam a derekamat. Kellemes fogcsikorgató hidegben vágtunk neki, hogy megnézzük mit is rejteget számunkra, mint vasárnap délutáni látnivalót, vagy ha más nincs akkor lássunk egy flamand karácsonyi vásárt. Volt mindkettő, azaz látnivaló és karácsonyi vásár is.

A városháza mellett Louvainben is volt jászol, benne birka és szamár, egy szénaboglyán ülő tulajdonossal, aki biztosította az áhítatot. A bácsi kicsit rontotta a képet, amint sms-ezett a jászolban, de azt gondolom ennyi bele fér, hiszen lassan kétezer tízet írunk.

ez az élet nagyságú gipsz csoda volta a kedvencem, mert hirtelen alibabának gondoltam, aki hozza a lámpást, amit majd dörzsölni kell.

a templomban kicsit ötvöztük a hanukát és amolyan ökomenikus gyertyagyújtást rendeztünk. A második napon egy szolga gyertya segítségével gyújtottunk a fény ünnepén. Mindezért egy euro adományt is befizettünk a perselybe. Az elmúlt évben perverziómmá vált a templom nézegetés közepette a gyertyagyújtás.

Ez pedig a kedvenc épületem a városban. A felújítás során csak a tűzfalat hagyták meg és gondolom, majd mögé építik a házat. A látvány olyan, mint amikor bárhonnan is nézzük, de akár kint és bent is lehetnénk egyszerre.

A karácsonyi vásár pedig olyan volt mint bármelyik és bárhol. Belgiumban is megvannak a helyspecifikus ünnepi giccsek, melyekkel majd sok fejtörést okoznak a megajándékozottaknak, de a lényeg a fontos a gesztus, állítólag.

Buche de Noël

Bizonyára mindenki emlékszik (természetesen csak az időszámítás előtt szülöttekre gondolok) arra a tömény, csokoládékrémes fatörzstortára. Na itt Belgiumban csúcsra járatták ezt a süteményt és lett belőle a Buche de Noël, népies nevén "Karácsonyi fatörzs". Most így karácsony a boltok polcai tele vele, a rendesebb háztartásokban pedig elkészítik. Gondoltam, ha már ide evett a fene, felzárkózom a fatörzs sütők sorába és kihagyva belőle a keresztény áhítatot elkészítem a lehető legeredetibbet, amire azt írta egy feljegyezésben a szerzője, hogy a "tradicionális" karácsonyi sütemény.

Az elkészítése egyszerű és az érzékekre van bízva, mert nem receptből készítettem, hanem ahogy jöttek a gondolatok egymás után, sorjában.

Készítettem egy piskóta tekercset öt tojásból, majd elkezdetem a "klasszikusnak" mondott karamell krémet. A karamelkrémnél alapul vettem Beatbull vajkaramelláját és ebből készítettem krémet további tejszín, vaj és némi liszt hozzáadásával. A krém sajnos önmagamban is jó és érdemes játszadozni vele, mert ha kicsit tovább pirítjuk a cukrot és néhány csipet sót adunk hozzá, valami eszelős dolog jön létre. A krémet lehűtés után betöltöttem a piskóta
roládba, majd a maradékkal megkentem a külső felületét, és megpróbáltam a fatörzs formát elkészíteni. Ahogy láttam a boltokban és a képeken is, a Buche de Noël akkor az igazi, ha minden giccsel tele aggatják, ami számukra az ünneppel szóba hozható, pld. kismalac, gomba, meg a csillogó bisz-baszok etc.

A képen látható, az én fantáziámat is megmozgató és a kreativitás felső határát is súroló karácsonyi fatörzs.

következik a flódni....

gratin de haricots verts

amikor azt gondolod ez egy könnyű étel, akkor rázd meg a fejed és ne számold ki a kalória tartalmát, mert biztosan kicsapná a biztosítékot.

Azt beszélik a francia konyha könnyű, de én azt mondom ez faszság, mert ha csak a felhasznált vaj mennyiségét veszem figyelembe, már nem igaz. Minden esetre lehet, hogy egészségesebb, mint a zsírban sült rántott hús és a petrezselymes burgonya kombó, de ezt most hagyjuk.

A zöldbab csőben sütve nem más mint a párolt zöldbab szalonnába történő betekerése után egy tepsiben elhelyezett finomság, amit jól nyakon öntöttem parmezános besamellel és a sütőben készre sütöttem (a besamel titka a botmixer és a szerecsendió). Semmi ördöngőség csak egy egyszerűen elkészíthető étel azokra a napokra amikor az embernek semmi épkézláb ötlete sincs , hogy mit tegyen az asztal közepére "egészséges" kaja gyanánt.

Ami biztos, hogy olcsó, gyors és eszelősen finom.

Ancsika qui se plaignent!

Le temps c'est de l'argent. L'argent est petit, tellement de choses à travailler. Les bonbons sont prêts à temps.

pain d’épices

Pas l'artisan qui fabrique de pain d'épice, mais aussi un poète.

Szórakozásból arra gondoltam, hogy ki más után szabadon , mint Limara ötletét lemásolva, készítek mézeskalács dobozokat a bombjaim csomagolásához. A receptjét megfelezve egy szokásos esős brüsszeli estén nekiálltam a ragacsos mézestészta elkészítéséhez. A dobozból házikó lett és természetesen készítettem egy mézeskalács hello kitty-t is. Na meg a többi, de azok még egy másik posztban mutatkoznak majd be. Frissített állapot! a mézeskalács házikó az építkezés során megadta magát, tehát mondhatom azt is lófasz lesz nem mézeskalács házikó.

Helyette fenyőfa, amit szintén Limcsitől loptam, de annyira kreatív maradtam, hogy magam rajzoltam a sablont és két elemből össze is építettem a térben álló fenyőfát.

"A mézeskalácsosság a legszellemesebb mesterség, csupa merő szerelem, ismerkedés. Nem mesterember a mézeskalácsos, hanem poéta. Hangulatot ébreszt, mosolyt fakaszt az ajkakon, elpirulásra készteti az orcákat süteményeivel." /Mikszáth Kálmán: Fekete város/

Írhatnám azt, hogy nagyon elfoglalt vagyok, de anno egy nagybácsim azt mondta, "ha még a tökömre lámpást akasztanék, akkor a körúti villamos is én lehetnék", egyszerre. Összességében időhiányban szenvedek és ez most rányomja a bélyeget a sütögetésre is. Állítólag "easy going" is vagyok, de ezzel nem értek egyet, mindenesetre kezdem elhinni, hogy valóban nehezen kiismerhető, ha ezt feltételezik rólam...

Ez van.

Már csak a bonbon, a flódni, a bejgli és a belga fatörzs van hátra és irány haza. Mondom én, hogy lámpást kell akasztani...

les bonbons au caramel-orange massepain

igazából, grillázsos-narancsos marcipánpraliné akar lenni, de hála a nyelvi lektoromnak, ha erre jár úgyis ki javítja a címet:)

Brüsszelben nehéz újat kitalálni praliné ügyben, de a házi készítésű "bármi", remélem vetekszik hangzatos társaival. Ezt a receptet lassan egy éve nézem a macikonyhán.

Kezdem azzal, hogy még mindig nem sikerült bonbon formát beszereznem, ezért értelemszerűen olyan bonbont készítek, amelyhez elég a születésnapomra kapott "baszdelmagad" bonbon készítő egység csomag. (kis rács, kis három ágú villa, csokoládé olvasztó tégely stb.)
A grillázsos csodához elég a józan paraszti ész, a recept, az összetevők megléte, és egy kis szabadidő pld. tanulás közben. A golyók formázásánál, ami kb. harminc darab, kiválóan lehet gyakorolni az ige ragozást:). Ennél a pontnál gondoltam a két lábon járó lelkiismeretemre, aki egy alkalmat sem hagyna ki, hogy a francia tudásomat ne csiszolja, sajátos eszközeivel. Igaz, ebben Zsabóka a szűk keresztmetszet, mert Örkény után a legtöbb egypercest az elmúlt hetekben, ő gyártott (hála a germán kiadó kiváló gyakorló füzetének).

Elnézést, hogy elkanyarodtam a bonbon készítéstől, de arra várok, hogy a grillázsom a kiolajozott alufólián elnyerje az üzemi hőmérsékletét.

Namármost!:)

A grillázst megpróbálom nem megenni, mert kísértetiesen hasonlít gyermekkoromra, amikor a havi kirakodóvásárban, hosszasan hisztiztem a borostyán színű csodáért. - Tehát megpróbálom az aprítógép segítségével összetörni. Mellédobom a marcipán masszát, a narancshéjat és egy kupica narancsvirág aromát és a rumot. Majd néhány órára a hűtőben pihentetem. Ennek csak annyi a lényege, hogy a formázásnál nem ragad a massza (állítólag).

Hátra van a mártogatás, amiben sokat segít a háromágú villa és a csokoládé olvasztó tégely. Talán ez a legmacerásabb pontja a bonbon készítésnek, mert ahogy a nagykönyvben is meg van írva, a csoki olvasztó edénykém bele esett a melegvizes fazékba, majd a kívánt hatvan fokos csokimáz hőmérsékletet is csak behasaltam, így nem lett olyan, mint amilyenre számítottam. De erre vannak a kísérletek, mint a mai is.

Előre...

Salade Waldorf classique

Tudod, hogy milyen a Waldorf-saláta? Kérdezték a minap tőlem. Ismertem, de egy pillanatra elgondolkoztam, mert pontosan nem tudtam valójában milyen is a klasszikus Waldorf saláta. Ahány ház, annyi szokás. Egyik iskolás pajtásommal a főzésnél tartunk a ragozás helyett. Tény, hogy szoktam készíteni olyan salátát, amelybe diót teszek és kockára vágott almát és mazsolát , egy kis majonézzel bevonom az egészet, de ez még nem a Waldorf. Ez még csak hasonlít rá, tudtam meg.

A Waldorf saláta, alma és a zeller (általában zsülienre vágva) apróra vágott dió, szőlő és majonéz mártással készül. A saláta állítólagos eredete kb. 1893 körüli a híres Waldorf Hotel New York- ból (később a Waldorf-Astoria 1931-ben). Azt mesélte Zsan, hogy egy Oscar Tschirky, névre hallgató főpincér abban az időben elég sokat újított, sőt a tojás ételeket is ő reformálta. Persze bármi megtörténhet. A saláta viszont nagyon finom, nem utolsó sorban egészséges és még fogyókúrásnak is mondható, mert hála a zeller vízhajtó hatásának a vesét és a májat is tisztítja.

Hozzávalók:

* 1 / 2 csésze zeller apró kockákra vágva
1/2 csésze apróra vágott dió
* 1 / 2 csésze mag nélküli piros szőlő, a felére
* 1 nagy zöld alma, hámozott és kockára vágott
* 3 evőkanál majonéz (vagy joghurt a könnyű változathoz)
* 1 evőkanál friss citromlé,
* 1 / 2 teáskanál só -
* 1 / 4 teáskanál frissen őrölt bors -
* Egy marék saláta

Ez a saláta a nyárból! Én, aki előnyben részesíti a zöldség-gyümölcs kombót, tele vagyok ezzel a keverékkel, sima, ropogós és természetesen édes. A majonéz helyett joghurttal is lehet készíteni.

merveileux Spéculoos

Belgium, hivatalosan három nyelvű ország, azaz a francia, a holland és a német nyelv az elfogadott, de a némettel tapasztalataim szerint hadilábon állnak. Alapjában a három nemzetiség, de inkább csak a francia és a holland, folyamatosan rivalizál egymással és ami jó történt Belgiumban az biztos tőlük származik. Minden esetre a spéculoos egy egész évben kapható keksz féleség, de mégis a karácsonyhoz kötik a belgák.

Tavasszal a bolha piacon láttam egy eredeti spéculoos formát, amit sajnálok, hogy nem vettem meg, így jártam. Egy fából faragott, amivel a tésztát formázzák még a sütés előtt.

Spéculoos, lehet önálló desszert is, de kiváló alapanyaga más süteményeknek is, mert könnyen morzsolható és a fűszeres-karamellás ízvilág jó alapot, akár egy sajt tortának is.

Megpróbáltam az én spéculooszomat elkészíteni Magyarországon, igaz forma nélkül, csak úgy, az íze kedvéért és már tudom, addig nem halok meg, amíg nem lesz egy spéculoos formám. Természetesen a boltban kapható 95 centes keksz (400 g) is kiváló, de a sütés közbeni és utáni illat felfő a lakásban felejthetetlen, még akkor is, ha a karácsonyi fíling nem járja át az elmémet.

Legyen egy kis recept is, és bárki teremthet otthonában Belga karácsonyi hangulatot , ami lehet flamand, vallon, vagy német is egyben.

Egy dolog biztos: a spéculoos készül lisztből, vajból, cukorból, tojásból, fűszerekből (elsősorban fahéj) és egy csipetnyi sütőporból.

Spéculoos:
(egy jó nagy adag keksz)

250 g liszt
175 g vaj, szobahőmérsékleten
175 g sötét barna cukor
1 tojás
1 teáskanál sütőpor,
1 evőkanál fahéj
1 csipet só
1 csipet szerecsendió
fűszerek ízlés szerint

A tészta össze állítása egyszerű. A hozzávalókat keverjük össze és egy éjszakára tegyük a hűtőbe. Ha nincs keksz formázónk, akkor megteszi a mézeskalács forma, vagy csak egy kés. A kivágott alakzatokat 160 fokon kb. 15 percig süssük és már kész is.

week-end à la maison

röpke látogatás Magyarországon. Csak pár óra, de mégis otthon leszek. Tervek között szerepel, hogy hozok egy rakat mákot és szerzek, vagy veszek egy kávé darálót, mert Brüsszelben a mák és dió darálás ismeretlen fogalom.

Lassan, megkezdődik a bonbon gyártás brüsszeli módra.

pâte de coings

az ötlet Ancsikától, a birsalma magyar honból és a kényszer, hogy megcsináljam, mert kezdett megrohadni a szerencsétlen gyümölcs.

Itt Belgiumban és gondolom a franciáknál is ezt a téli édességet sajttal is eszik, mégpedig puha típusú sajt kockára egy kocka birsalma sajt és már kész is a finomság.

Ízlés dolga, minden esetre én kipróbálom.

Ja a birsalma sajt készítés valóban nem ördöngösség, csak a pucolás, darabolás és az idő, amíg fogyasztatóvá válik az pöcsölös.

Moule marinière

Azt mondják a belga konyha olyan, mint a francia, csak kicsiben. Azt is mondják, hogy a belgák olyanok, mint a franciák száz évvel ezelőtt, legyen az a nyelv, az étkezési szokások, vagy bármi. Nem tudom...

Nekem a belga konyha érdekes, mert azt a látszatot kelti, hogy franciásan könnyű, sőt a vajat is vajjal főzik, de az adagok mégis jobban közelítenek a német és a flamand mennyiség felé, azaz a tányérokat púposan megrakják.

Nálam még nem tisztult le a kép, minden esetre a a sültkrumpli, a belga envidia (cikória), a paradicsomos húsgolyó, a kagyló, a sörben főtt, illetve sörrel ízesített ételek, a párolt zöldségek olyan belgás ételek.

Megpróbálom a kagylós ételeket bemutatni úgy, ahogy én látom, illetve készíteném, ha most rámjönne a kagyló ehetnék. Elsősorban Ancsikának teszek eleget, mert tartozom neki ezzel az írással. A kagylóval kapcsolatban még csak ott tartok, hogy az éttermek választékait tesztelem és a boltban kapható, előre csomagoltakat nézegetem.

Amire már rájöttem, hogy a kagyló ízesítés alapja a zeller szár, az a ropogós, aromás, világos zöld levéltag. A kagylófőzés kezdete egy fazék, amely csak annyiban különbözik a hagyományostól, hogy a fedője magasabb, mint a nálunk megszokotté. Olyan, mint a wartburg a hetvenes években, hogy a vidéki kalapos bácsikák is kényelmesen vezethessék.

Kagyló MARINIERE "Sell a Lille"
4 adag
700 g kagyló bouchot (per fő)
3 fej vöröshagyma
1 csokor petrezselyem
1 gerezd fokhagyma
40 g vaj
Só és bors
1 csokor zeller
1 citrom -
2 vagy 3 pohár fehér bor

ennél a pontnál lehet fokozni , mert egy pohár tejszínnel már új vizekre evezhetünk.

Elkészítése:

egyszerű.... A kagylókat meg kell sikálni kefével, ha valamelyik már kinyílt, akkor el kell dobni. A hagymát és a zeller szárat apróra vágva a vajon párolni, majd felölteni a borral és mehet bele a kagyló. Néhány perc fedő alatt és már kész. A kagylók a párolástól kinyílnak és átveszik az aromát. Praktikus fazékkal együtt tálalni és mellé a sültkrumpli és a bagette. A bagettel lehet tunkolni a levet, de a gourmanok levesként kanalazzák. Végül is az:)

A kagyló evés titka, hogy nem kell hozzá semmi, mert egy kagyló héjjal kell kicsipegetni a többit. Aki nem így eszi az "béna:)" - mondta a francia tanárom.

cheesecake au chocolat

már épp itt volt az ideje, hogy nekikezdjek a sütögetésnek, ami így a tél elején nem rossz foglalatosság, főleg, ha a fej kiszellőztetésére is használja az ember.
A koncentrálás valami "finomra" kifejezetten antidepresszáns hatású az elmére.


Cheesecake Brownies
a la David Lebovitz

• 85 g vaj
• 115 g étcsokoládé
• 130 g cukor
• 2 nagy tojás
• 70 g liszt
• 1 ek. édesítetlen kakaópor
• egy csipet só
• 1 tk. vaníliakivonat
• 80 g apró kockákra vágott étcsoki volt

• 200 g krémsajt
• 1 tojássárgája
• 75 g cukor
• pár csepp narancsvirág kivonat

az összeállítás egyszerű. A tepsit kikenjük, majd a csokoládés tészta és a tetejére kenjük a sajtkrémet. Ha a kedvünk tarja, egy villa segítségével márványozhatjuk a tetejét. Ezután már csak a sütés következik kb. harminc percig, 175 fokon. Praktikus megvárni amíg egy kicsit kihűl, mert könnyebben szeletelhető.
A kép lemaradt:)

la langue française

Időnként azt érzem, hogy sosem tanulom meg, rendesen.

Je n'aime pas Londres

régóta készültem Londonba egy kötetlen látogatásra és találkozni valakivel, akiről azt hittem része az életemnek.

De mégse...

London érezte ezt és a legrondább arcát mutatta, esett az eső, a tömegközlekedés átláthatatlan és használhatatlan volt, és a város végén laktam.

Tapasztalatok:

• ne tervezz, mert úgyis más végez
  
• sok eső után, kisüt a nap
• nem minden álom válik valóra, és az első benyomás egy maradandó érzést von maga után
  

je défavorise

néhány héttel ezelött a L' Hôpital Erasme est l'hôpital académique de l'Université Libre de Bruxelles (Belgique)-ban voltam és próbáltam megtörni azt a már többször hallott mondatot, hogy Belgiumban az egészségügyi ellátás mennyire kurva jó. Nem sikerült, mert valóban kurva jó, főleg, ha a ma reggel tapasztaltakat is hozzá teszem.

Reggel irány egy vidéki kórház, egyik osztálya, ahol kontroll ellenőrzésre kellett menni. Csak kísérő voltam, de akkor is vidám program. Regisztráltatni kell a beteget, volt az első figyelmeztetés, amire természetesen bólintottam, mert a szabály az szabály. Regisztrálás után várni kell, ami megint természetes, mert van fontossági sorrend és a többi. Na de a várakozás ideje már nem volt arányban az ellátásra váró betegek számával és sorba mentek befelé az „ismerősök” Na igen, a protekció és a sógorkomaság nagy úr, de urambocsá az én türelmem is véges. Kezdhettem volna a napot azzal, hogy telefonálok kettőt és rögtön bekerülünk, de ezt nem akartam, mert mindig hiszek abban, hogy változnak, a dolgok csak türelemmel kell hozzá állni és nem szabad felvenni a kesztyűt, hanem balga belga mentalitással, csak bután kell kinézni a fejből és minden megy a maga útján. Nem… Hallgatni kell a másik beteg siránkozását, hogy „mennyire szar ez az egészségügyi ellátás”, drágák a gyógyszerek és amúgy is senki semmihez nem ért itt… Sok minden a nyelvemen volt, hogy „figyi mááááá, dagadt vagy, dohányzol és még a májad is puffadt az alkoholtól, na meg nem dolgozol, tehát örülj, hogy itt melegedhetsz, de nem, csendben maradtam. Nagy sokára sorra kerültünk és még a doki is rátett egy lapáttal, mert a régebben elkövetett faszságát korrigálva megkérdezte, hogy ezt kicsinálta? Mondtam én udvariasan, hogy Ön és itt és itt kicsit elbaszta a dolgokat, de szerencsére a privát praxisnak mindent korrigálni lehet csak idő és pénz, na meg utánjárás kérdése. Erre nem morgott tovább, végezte a dolgát és természetesen már fordult a másik beteg felé. Mi pedig vártunk, hogy egy szaros papírt kinyomtasson, mert az már nem az ő dolga, hanem a főnővéré. Érdekes.

Brüsszelben ez a történet két mondatba is belefér. Odamész, regisztrálsz, leülsz, sorra kerülsz, kijön a doki, kezet fog, bekísér, elvégzi a dolgát, kikísér elköszön. A biztosításod alapján pedig eljársz. Mindez, max egy óra. Itthon ez két és fél órán át tartott és még a szám íze is megkeseredett, mert a parkolóban kemény ötszáz forintot legomboltak rólam.

vacances d'été à la maison

amolyan ágyúgolyó futam, amikor mindent egyszerre és néhány napba besűrítve szeretnénk elvégezni. Meg lehet csinálni, csak nagyon fárasztó. A napok összefolynak, semminek nincs eleje és vége, csak a folyamatos rohanás. Hol van már az otthon, az édes otthon, ahol csak hátradőlve vártuk a reggeli kakaónkat?

Budapest en voiture

Azzal kell kezdenem, hogy egyedűl, kis autóval soha többet. A távolság nagy, és aki nem szeret annyira vezetni annak végtelen unalmas és idegőrlő időtöltés Budapestre autókázni Brüsszelből úgy, hogy azt gondolja egy fenékkel levezeti az 1300 kilométert.

Túl becsültem magam újra. Azt gondoltam reggel beülök, majd éjfél után kicsivel kiszállok az autóból, kinyújtózkodom és már otthon fekszem le az ágyba és pihenem ki az utazás fáradalmait. Ez repülővel reális, na de autóval már nem annyira. Igaz sokan megteszik, de akkor is, be kell vallani, hogy balgaság volt.

Taknyos, ködös időben indultam, a Brüsszelből kivezető szakaszon a belgákra jellemző töketlenkedés volt mérvadó és több tucat kamion lépésben haladt kifelé a városból. Ekkor még jópofának gondoltam az egészet, sőt háromszáz kilométer után is, amikor kisütött a nap és a táj:) csak elsuhant mellettem és élveztem a tető ablakon átszűrődő napsugarakat, majd jött a feketeleves. Monotónia, sebesség váltogatás, mert az utakat továbbra is építik , valami ön jelölt autós mindig akadt, aki miatt lassítani kellett és etc.

A lényeg, több apró pihenő után és egy nagy találkozást is nyélbe ütve, hajnalban egy kamion parkolóban próbáltam rápihenni a néhány száz kilométerre és dörmögtem csak a kabátom alatt, hogy miért nem álltam meg időben és találtam egy nyitva tartó motelt, ahol normális körülmények között pihenhetem ki, a több órás kényszer pihenőt egy baleset miatt, a köd miatt való araszolást.

Így jártam, de megérkeztem és az élet szép:)

albert la troisième:)

Megszületett harmadik Albert. Hosszú vajúdás előzte meg, de végre elmondhatom, kicsit ütött és néhány helyen kopott, de az enyém, és szeretem.

Mit lehet tudni róla?

Kicsi, szürke, amolyan fülledten és franciásan elegáns. Kitartó és megbízható, akkor sem ellenkezik, ha neki lenne igaza. Amolyan tökös legény, akit nagyon lehet szeretni.

le mot de passe s'est produit à moi

l'étincelle divine a été port dans ma tête

la curiosité détruit une amitié

Volle Gas...

avagy egy eredeti belga étterem, ahol egy keddi estén rögtön honfitársakba bukhatsz, ha szerencséd van.

Nem olyan régen pajtáskodtam a repülőn és utas társam ajánlott egy éttermet, amit csak úgy jellemzett, hogy "ha igazán jó moules-t akarunk enni akkor a Volle Gas-ba kell menni". Igaza volt...

Nem turista látványosság, amolyan belga és inkább a helyiek látogatják (állítólag). Ennek örültem, mert nem sikerült eddig olyan helyet találni, ahol a világ konyháiról szólna a történet, hanem engedne betekinteni a belga konyha rejtelmeibe (bár sokáig nem feltételeztem, hogy van ilyen). Tegnap majdnem sikerült, mert a helyet megtaláltuk és valóban egy balga-belga éttermet sikerült felfedezni, ahol a konyha és a hangulat belgás, a pincérek pedig fúziósak( egy balga helyen ázsiai származású pincér nem elég belgás).

Rokfortos lében úszkáló kagylót ettem. A fazék tele volt friss, új zélandi tengergyümölcsével, plusz sajtkrémben úszó zöldségekkel, kísérőként sült burgonya, kétféle mustárszósszal. Elfogultság nélkül állíthatom, hogy fenséges volt és ajánlottam is rögtön a szomszéd asztalnál ülő társaságnak, akik még csak az étlappal ismerkedtek.

Természetes az ajánlgatás nem a hirtelen felfejlődött kommunikációs készségemnek köszönhető, hanem annak az egyszerű és gyermeki felfedezésemnek, hogy az iphonon, ha folyamatosan nyomom a "L" betűt", akkor "LY" lesz belőle és ennek örömömben hangot is adtam. Ekkor a szomszédos asztalnál ülő hölgy megszólalt, hogy " ez nem igaz":) és nagy meglepetésében ránk köszönt, majd társalogni kezdtünk. Én nem vagyok pajtáskodós típus, de függetlenül attól, hogy a kagyló miatt mentünk és végre egy eredeti belga turista mentes helyet kerestünk, de honfitársakba buktunk, az étel finom, a hely pedig kellemes volt.

Ajánlom mindenkinek és magunknak továbbra is, mert a választék, az van.

Place Fernand Cocq 21
1050 BRUXELLES (IXELLES)

Moules

(a választék)

Moules de Zélande (uniquement en saison)
Marinière Vin blanc Crème Ail Sauce vièrge Pastis Estragon Persillade Curry Homardine	Champagne Piquant Volle gas Poulette Roquefort Grand-mère Tomate et basilic au Pastis A la bière Safran Chicon et Gueuze

Servi avec 2 sauces et frites

Prix du jour

Arrivage journalier

très petites joies...

Egyik este az interneten, Hollandiából rendeltem. Már majdnem sikerült is egyedül megoldanom a nem is olyan könnyűnek látszó feladatot, mert a holland nyelv azért vidám, valljuk be. A rendelés olyannyira sikeres volt, hogy másnap reggel hét órakor csöngetett a postás és hozta a csomagot. Azért Hollandia annyira nincs közel és ezen a gyorsaságon jól elcsodálkoztam, de nem vettem át, mert csak kp- ban lehetett fizetni. Kicsit ideges voltam, mert a második találkozásom a postával nem hozott lázba, főleg, mert nem tudom hol is van az illetékes hivatal és hogy fogom majd elbábozni a postaszolgának, hogy mit is szeretnék.

Szerencsére a patikustól megkérdeztem, első körben merre tekerjek. Kedves volt, a receptem hátuljára lerajzolta a tőlünk kb. háromszáz méterre lévő hivatalba való eljutásom útvonalát. A posta vicces volt, mert szokás szerint kifogtam a segítőkész, de angolul nem beszélő, valaha marokkói ősöktől származó kisasszonyt. Szerencsére hamar megértettem, hogy korai az örömöm, mert a következő nap juthatok a csomagomhoz. Hát így jártam, de másnap annál nagyobb rutinnal mentem a postára, már határozott léptekkel támadtam be a sorszám osztó automatát és előre betanult mondataimmal vettem át a csomagomat és távoztam, nagy öntudattal. Igen ám, de a doboz nagy volt én pedig biciklivel és majdnem sikeresen leamortáltam egy audit, hála a sofőr éberségének és annak a számomra szimpatikus belga szokásnak, hogy ha a gyalogos lelép a zebrára akkor rögtön meg állnak. Két próbálkozás után feladtam, hogy a dobozzal a kezemben próbáljak biciklivel közlekedni. Van még mit tanulni, bár biciklis futár még nem voltam és a tapasztalat alapján nem is leszek:)

sur l'université

Reggel a rohanásé lenne, de ma békésen, számítva arra, hogy úgyis elkésem. Ébredés, reggeli, majd indulás az ismeretlenbe. A Merode-ról még nem mentem az egyetemre, bár megvolt az útbaigazítás, de mégis féltem, hogy a jól kiszámított idő kevés lesz a célba éréshez.

A föld alatti premetrónak nevezett villamost megtaláltam és sikeresen jó irányba is szálltam fel, és ebben a hitben megerősített egy iskolai pajtásom is, mert széles mosollyal üdvözölt, majd elkezdtünk franciául csacsogni. Szerencsére korlátozottak voltunk így nem kellett sokáig az eszméinket cserélgetni, na meg leszálltam egyel elöbb, mert már nagyon untam. Még így is pont a professeur előtt értem be és néhány bonjour után már kezdődött is az óra.

Mit ne mondjak ez a nap nyögve nyelősre sikeredett, mert a fáradtság érzete már nem olyan mint húsz évvel ezelőtt, a kialvatlanság pedig nem csak nyomokat hagy az arcon, hanem elég erősen befolyásolja a pillanatnyi hangulatomat.

A tanár megtalált és az első kérdésére nem tudtam válaszolni, így mint aki a tökéletességre törekszik kellő képen felidegesítettem magam, majd harcoltam a szemem nyitvatartásáért.

Nehezen, de sikerült.

A délutáni, illetve az esti órákat ignoráltam és választottam helyette a békés alvást, mert azt reméltem az majd mindent megold. Fene tudja, lehet a kialvatlanságot már alvással sem lehet pótolni, de akkor meg hogyan?

A keddi nap már jobban indult, de a fáradtság még jelen volt és a hangulatom sem állt vissza az eredeti kerékvágásba. Lehet az itteni időjárásnak is köszönhető, mert a későn világosodik és a reggel mindig kurva hideg van, időjárás nekem nagyon nem jön be. Főleg, mert napközben kisüt a nap és a réteges öltözködés még mindig nem az erősségem... Annyi mindent meg kell még tanulnom itt a balgáéknál...

Balgáék amúgy megint remekeltek. Akartam venni egy Leopárdot, de két hetet kell várni rá. Lehet polici a mac-nél, vagy csak helyi faszság, mindenesetre utálok várni, főleg ha még fizetnem is kell érte. Hol itt a fogyasztói társadalom felvirágoztatása utáni vágy?

Beszélgettem egy magyar cimborával is és egy gondolatba nagyon beszorult, de nem tudtam kiugrasztani a nyulat a bokorból így olyan volt a beszélgetésünk, mint a nagykönyvbe is meg írhatták volna. Ő ismételt én próbáltam érvelni, de sikertelenül.

Este J hisztis volt és én voltam a szűk keresztmetszet, aki úgy próbál segíteni rajta, hogy ne legyen belőle felesleges feszültség, halgattam...

Az mai alvás megint nem sikerült valami jól. Nem tudom valami lehet, mert fáradtan fekszem és úgy is kelek.

Ma újra iskola és talán kicsit frissebb voltam, mert időre beértem és még aktívan részt is vettem az órán.

Szünetben a szokásos pajtáskodás a kávézóban és Zsannal már kerek mondatokban társalgunk :)

Alvaro továbbra is bábeli zavarokkal küzd, de a svájci németet és a portugált egész szépen keveri , mert időnként azt hiszem hollandul beszélgetünk.

Kb ennyi az elmúlt két és fél nap eseményei.