nem szép a kép, de annál finomabb a csiga:)
gyermekkori sztorija mindenkinek van erről az egyszerűnek tűnő pékárúról, de hála a magyar sütőiparnak már ez is a múlté. Sajnos vannak az "átkosnak" olyan termékei, melyeken a fejlettnek tűnő kapitalizmus csak rontott, legyen az alapanyag, vagy csak a technológia mássága. Azt gondolom a kakaós csigát elkészíteni nem ördöngös dolog, aki rájön a fortélyára, felidézhet néhány pillanatot a régi "szép" időkből.
Földrajzi határokat nem ismerő szakácskönyvemben szörfözve találtam rá macinál a kakaós csigára. Gondoltam egy nagyot, természetesen este tíz után, majd elkészítettem. Számos élménnyel bírok már, hogy milyen az, amikor az éjszaka közepén vajaskiflit majszolok egy bögre tejjel, vagy a frissen kisült kenyér csücskét ropogtatom, de a csiga eddig kimaradt. De csak eddig, mert az óra elütötte az éjfélt és a lakást betöltötte az olvadó kakaó és a tészta illata. Rájöttem, megint vissza csempésztem egy részletet a lehetetlenből. Sikerült az időt kicsit visszatekernem egészen a nyolcvanas évekig, amikor reggelente a helyi ÁFÉSZ boltban két kakaós csigát és egy fél liter tejet vettem tízóraira, és forgatókönyv szerint haladtam befelé, hogy a csokoládéban tocsogó friss tészta ízlelésével feltegyem a pontot az i betűre.
