Riga, a koszos ablakok városa...

Megint egy " hova olcsó a ryanair" kirándulás volt. Kánikulába érkeztünk és a leszállás után még a Cseh kormányfő delegációját is végig izzadtuk a reptéri buszon, de megérkeztünk Rigába. 

Lettország fővárosának egyik jelzője lehet, mert ennyire sok koszos ablakot régen láttam. De számos erénye van, többek között a konyhája. Riga kellemes város, nyomokban látható a negyven éves megszállás, de mindent megtesznek, hogy ne kössék őket a hajdani nagy szovjetunióhoz. Igazán nem értem miért, az orosz nyelv kifejezetten szép, főleg akkor, ha az ország fele még a mai napig azt beszéli, bár megpróbálja titkolni. Itt is felnőtt egy generáció a rendszerváltás óta és a fiatalabb nemzedék bárhol megállja a helyét.

Magyarországgal ellentétben kifejezetten jól beszélnek angolul nem csak a fiatalok, az idősebbek is. Talán tudják, hogy ha már gazdaságuk nincs, legalább a turizmusból kivegyék a részüket. 

A főváros élhető, viszonylag olcsó a tömegközlekedés, látnivalók..., talán az épületek, mert a múzeumokban csak kavicsok, a történelemre nem mentek rá. A terek és az utcák tiszták, a szolgáltatások szervezetten működnek és nem érezhető, hogy a turistákat le akarnák húzni, ami  Magyarországra sajnos még a mai napig jellemző.

Tengerpartja érdekes, nem kiépített, egy szerencsétlen halárust sem láttunk közvetlen a parton.  A sétáló utca hangulata megegyezik a Siófok Petőfi sétányéval, mind árban és a szolgáltatások színvonalában. A tenger riasztó és koszosnak tűnik, de lehet hogy csak én voltam finnyás, mert a jól edzett Lettek önfeledtek szelték a hűs habokat. 

Ami zavaró volt, hogy még tovább volt világos, mint Brüsszelben. Éjfélkor még szürkült az ég és reggel ötkor már besütött a nap. Ennek örömére a hajnalban haza igyekvő és még szórakozó fiatalokat a köztisztaságáért felelős kukások váltották az ablak alatti szerenádnak nem nevezném extrádműsorban. 

Rigáról ennyi fért bele:)

Malaga...

Januári hideg, mindenhol esik és már a depresszió határát súrolja a hangulatom, amikor jön az isteni szikra... Hol van most meleg, hová lehet olcsón repülőjegyet venni és szállást foglalni, és a többi.

A választás Malagára esik, az előrejelzés szerint 19 fok, semmi eső, szél és sötétség.

A Kedves fapados késő délután, már sötétben szállt fel és közel két órás repülés után, spanyol földön landolunk.  Este van. Brüsszelben ekkor -9 fok, szakadó eső. Az emberek polóban és rövid nadrágban futnak a tengerparton. Így lehet élni:) irigylem.

Egy sofőr várt a reptéren és mindössze harminc euróért adott egy kisautót három napra, ami több volt mint baráti ár. Egy valamit nem adott,  áramot a szivargyújtóba, ezáltal a GPS, mint díszítő elem volt jelen. GPS-szel, bárhol otthonosan lehet közlekedni, de nélküle elég vicces, ha még térkép sincs a kéznél. Ennek örömére másfél órás bolyongás után egyszer csak a felkiáltottam, hogy "a faszomba de jó lenne, ha ez lenne a mi szállodánk" és mit ad isten, felnézek és kb. harminc méterre egy neon táblán ott ficeg a szállodánk neve. Hmmm. Lehet ufo vagyok, minden esetre ennek nagyon megörültünk.

A szálloda frissen felújított, erősen klórszagúra sikált épület. A lobbiban egy ikeás íróasztal mögött fiatal lány látja el a menedzseri és a recepciós szolgálatot. A szoba puritán,  tiszta és kényelmes. Talán ennél nem is kell több 37 euróért, azt gondolom.

Másnap reggel már terv szerint haladtunk, természetesen térkép alapján, melyen részletesen jelöltek minden érdemleges látnivalót. Kezdésként, egy nem turistáknak nyitott kávézót támadtunk meg, melynek sajátos hangulata rögtön megfogott. A szűk sikátorban székek egymás hegyén hátán, hemzsegtek a járókelők és a reggel kávézó spanyolok. Békésen ültek, várták a pincért és hangosan üdvözölték az arra járó ismerőseiket. A pincérek pörögtek (tanulhatna minden magyar és belga, francia kollégájuk), mellé mosolyogtak és kedvesek voltak, fehér köpenyben, akár a korai hetvenes években Magyarországon. Kezükben tálcával és egy tejes kannával egyensúlyoztak  asztaltól, asztalig.

Megkaptuk a kávénkat, mellé a csurroszt,  és természetesen egy mosolyt. Jól indult a napunk azt hiszem. Nyakunkba vettük a várost és próbáltunk jó turista módjára minden tereptárgyat szemügyre venni. Be kell vallanom,  már nagyon utálom a templomokat, katedrálisokat, de ha már eljöttünk idáig, látni kell. Persze, mindegyiket dombra építették, délre már a lábamat sem éreztem. Kellemes volt megpihenni egy pólóban a narancsfa alatt, földről az érett gyümölcsöt felszedni és eszegetni. (erre egy helyi lakos hívta fel a figyelmünket és hála neki, megismertük, milyen is a földről szedett gyümölcs íze). A helyi homleszek legalább  nem kaphatnak skorbutot, mert a c-vitamin pótlásukról az utcán hever.

A nagy kulturálódás közepette a Catedral La Manquita  katedrálisban elhagytam 40 eurót, remélem a jó isten nemes célokra használja fel.

Nagy örömömre a Picasso múzeum közelében belebotlottunk egy dunkin donuts - ba és végre nosztalgiázhattam, mert a fánkjait nagyon szeretem.

Ezen a napon még megnéztük a híres "Madonna által megénekelt" bikaviadal helyszínét a Plaza de Toros -t, ahol azon a napon szerintem, mi voltunk  az egyetlen látogatók.

Természetesen közben sütött a nap és tavasz volt a télben. Sikerült a tengerben egy kósza hullámba belegabalyodnom és a nagy fényképezések közepette, térdig elnyeltek a hűs habok.

A harmadik napon Cordoba és Alhambra. Autóval nem nagy távolság a látnivaló pedig felejthetetlen. Igaz az én tériszonyomnak a viaduktokon történő áthaladás mindig egy trauma, de megbirkóztam velük.  Érdekes volt a szikrázó napsütésben a havas hegycsúcsokat nézni. 

Összességében Malagán azaz Spanyolország ezen részén szívesen tengetnék öreg napjaimat minden januárjában, amikor felénk az időjárás több mint lehangoló.

nekrológ...

tegnap délután azt látom, hogy a biciklim nincs a helyén, azaz lezárva a ház garázsában, ahogy hagytam a minap.

hát erre csak azt tudom mondani, hogy "basszamegakurvaanyját", aki elvitte:( most kicsit utálom, az arabokat, a négereket, a keleteurópaiakat, a belgákat és a sunyi geci kis belgát, akit egy éjszakai erkélyen való cigizésem alkalmával megláttam, amint a ház előtt parkoló autókat nyitogatja. Szerencsére észrevett és gyorsan eliszkolt, de szegény biciklim még védekezni sem tudott, mert ott volt lelakatolva és csak várt rám. Hát csak egy évet élt és túl drága volt ahhoz, hogy most pótolni tudjam a hiányát. 

Ez van...

Watermael-Boitsfort Markt am Place Leopold Wiener

Vasárnap reggel mit csináljon az aludni nem tudó ember! Piacra megy, és megpróbál még az álmosan andalgó balgák előtt odaérni. Kilenc órakor még nézelődni is lehet a "falusi" piacon, ahol a Brüsszel környékéről érkező árusok elég drágán próbálják eladni a "bio" cuccokat. Ezen a Watermael-i piacon az árak kb. háromszorosai a jól megszokott Gare-Midi-ének, de nézelődni jó. Ezt tettem én is, majd jött a jól bevált, harmada áron. 

Az Olasz tészta, amit egy fadobozból árulnak sokféle ízben.  A készítő saját kezével. porciózza. Gusztusos, bár hagy némi kívánni valót az installáció.

A marokkói TV paprika, amit Magyarországról kitiltottak, mert ciánt tartalmaz:)) Ez vicc! Mindenesetre, ha tartalmaz akkor is harminc kilót kellene megenni, hogy legyözzön egy egészséges szervezetet. 

A francia pék megéri a pénzét...

Számomra érdekes eper 6,50 euró. Még azt is ráírták, hogy eredeti Belga. Azt persze nem értem, mikor volt ideje napot látni, mindenesetre a nemzeti érzést meg kell fizetni.

Knokke...

"Nekem a Balaton a riviéra, napozni ott szeretek a homokon" énekeltem délután, pedig csak Knokke-ig jutottam, de önfeledtem tapostam a homokot a gondosan elrendezett napozó ágyak között.

Traditionnels hongrois croissant au beurre

Vajaskifli újra. Sajnos nem tudom megunni és hónapok óta nem került az asztalra. Talán ez volt az első pékárú, amit Limara oldaláról megsütöttem és egy évvel ezelőtt még, rendszeresen éjfél után került az asztalra. Belgiumban lehet azt mondani, hogy jók a pékek, mert számtalan "francia" érdekességgel szolgálnak, de vajas kiflit nem sütnek és vajas kifli nélkül lehet élni, de nem nem feltétlen:) 

Munka után gondoltam egyet és a flamand mosógép szerelő seggét nézve kipattant az ötlet, hogy vajaskiflit kell sütnöm. Semmi összefüggés a két dolog között, de ha kipattan valami, akkor az kipattan. A mosógép szerelő pedig nagyon vicces volt, mert szépen felkészültem, hogy mi a baja a gépnek és ő nemes egyszerűséggel közölte, hogy nem tud franciául. Ezt persze nem hiszem, mert a szolgáltatóknak kell a két nyelv ismerete, de ő nekiállt és csinálta a dolgát. A lényeg hogy megy a gép:)

Vajas kifli, retek, sajt, vaj, bögre tej. Ez lesz a méregtelenítő vacsora, mert belefér:) Ahoj:)

A kifli receptje itt:) természetesen a szerző oldalán, mert felesleges lenne másolni. Már mindenki tökélyre vitte szerintem,  aki még nem, az húzzon bele:)

újra itthon...

lassan már egy hete, hogy megjöttem, de írni, nem volt kedvem. Szerencse, hogy autóval mentem így nem veszélyeztette az érkezést a káosz ami reptereken uralkodott napokon keresztül. Igaz az utak tele voltak, de legalább lehetett haladni. III. Albert, hála a sufni tunignak, olyan volt mint egy ma született bárány. Kackiásan rótta a kilométereket és alig fogyasztotta a benzint. Budapest-Brüsszel kereken két tank, azt gondolom ez jó arány, ha hozzá adom azt a közel száz kilométert, ahol kapcsolgatni kellett, mert építették az utakat. Ettől függetlenül továbbra sincs kedvem autóval Magyarországra menni, ha nem muszáj. A kötelező szerviz és a kopott alkatrészek cseréje pont annyiba került, mint itt Brüsszelben csak a munkadíj, és akkor még nem is számszerűsítettem:) maradjunk annyiban hogy a negyede.

Otthon minden rendben ment. Sikerült a két hét alatt csak egyszer főznöm, beleértve a húsvéti ünnepeket is. Élveztük a Szlovák vendégszeretetet, ahol szemtelenül olcsón lehet enni szemtelenül finom ételeket és mellé a palóc tájszólás garantáltan felteszi az I-re a pontot. Arányokat tekintve egy főétel 7.40 euró és egy kávé 0.60 cent. A benzin meg olcsóbb, mint Magyarországon. Tudnak ezek a tótok valamit. 

A húsvéti zabálás után pedig elkezdtem az idei méregtelenítésemet, melyet két hónapra tervezek és már második hete tudományos alapokra helyeztem az étkezésemet. Ez abból áll, hogy két teljes napig tartott, amíg kiszámoltam az összes vitamin, ásványi anyag szükségletemet testsúlyra lebontva, majd a szükséges fehérje és zsírbevitelt és nem utolsó sorban a szénhidrátokat.  Megnézettem a véremet, a pisit és minden szükséges dolgot, hogy ne lőjjek kapura, hanem legyen értelme az elkövetkező napoknak. Nem a fogyás a cél, hanem kitakarítani mindent, ami nem oda való. 

Természetesen a szervezésből kihagytam azt a fontos részt, hogy napokig hisztérikus voltam és aludtam mindig mint a tejbetök. Az éjszakai pisiléseket még most sem szoktam meg, de ezzel jár. Lehet egy kacsát kellene beszereznem, mert amíg megjárom a vécét, kimegy az álom a szememből.

Na ezek mennek itt Balgimumban.