mardi 29 décembre 2009

juhtúrós...


pogácsa és a juhtúrósabbikból. Csak újjal tudok mutogatni megint és már sokadszor Limcsire, aki folyamatosan forradalmasítja az elhatározásomat, hogy a szervezetembe bevitt szénhidrát mennyiséget csökkentsem. Luca napja óta figyelem ezt a pogácsát és már túl vagyok egy kiváló tepertős pogácsán is, amit szintén tőle merítettem.
De maradjon most a juhtúrós úgy, ahogy ő receptelte, nekem pedig a felesleges kalóriabomba, mert én meg jól megfogom enni.

Gondoltam bevetem az összes francia tudásomat és a lehetőséget megosztom francia ajkú és időnként erre tévedő olvasóimmal, de képtelenség. Végül is érthető, mert a pogácsa arra felé ismeretlen, na meg a túró is.

csicsóka...



már a neve is vicces, hát még az íze... Igaz még nem tudom, de szerencsére a lehetőség adott, csak a felhasználás módját kell kiválasztanom. Hála Hello Kittynek, most ezen törpölhetek, ha már egyszer a családja rá állt a reform gazdálkodásra.

lundi 28 décembre 2009

entre les deux vacances



végre kiürült a ház, nem kell erőfeszítéseket tenni a tűzhely felett és óvatosan mosogatni a porcelánokat. Ma, akár paprikás krumplit is lehet enni, vagy csak egyszerűen egy szelet hússal a kézben a konyhapultján ülve nézni a tévét és felsóhajtani, hogy milyen jó lenne legalább két percig éhesnek lenni.

jeudi 24 décembre 2009

mardi 22 décembre 2009

töltött káposzta... chou farci



elmaradhatatlan ebben az ünnepi időszakban és az egyetlen étel, amit nem tudok megenni, pedig eszelősen finom (azt mondják). Amikor főzöm az egész házat átjárja a káposztaszag és nem győzök szellőztetni, sőt ahogy elkészül rohanok a fazékkal a tornácra, hogy még véletlenül se érezzem az illatát. Érdekes, olyan ez mint Beethoven és a zongorázás. Anno szerettem és tudom, milyen a jó töltött káposzta, de ma már nem tudnám megenni.
Minden titok benne van , a füstölt kolozsvári szalonna, a kolbász, a fűszeres "kolbászhússal" töltött, savanyított káposzta levelek, borókabogyó és a velős csont, természetesen a vecsési savanyított káposzta is:) Persze nem felejthetem el a friss és nagyon zsíros házi tejfölt sem, amiért kénytelen voltam megfagyni kicsit, de szerintem megéri, mert a káposzta házi tejföl nélkül olyan, mint a karácsony, veszekedés nélkül.
Ennyit a káposztáról:)
Je déteste

lundi 21 décembre 2009

fatörzs torta...



Brüsszeli, sokat sejtető próbálkozásomat újra gondoltam, és elkészítettem a klasszikusnak mondható fatörzs tortát. Igaz, Magyarországon nincs körülötte akkora mítosz, de az emlékek azok emlékek és ez a torta a hatodik születésnapomra emlékeztet, amikor a tortával felpakolva elmentünk a fényképészhez, ahol mosolyt fakasztó fotók készültek.
Az itthoni fatörzsem alapja egy piskótatekercs öt tojásból és egy klasszikusnak nem mondható fehércsokoládés grillázs krém. Az elmaradhatatlan marcipán figurák helyett a marcipánt, a krém alá rejtettem.

lundi 14 décembre 2009

flódni...

a képek mostanában nem sikerülnek:)

megint egy olyan édesség, amire a legjobb szó, hogy ahány ház, annyi szokás. Lehet tradicionálisat sütni, ami az eredeti "kóser" receptekből indul ki és lehet csak flódnit is sütni, ami hasonlít inkább a réteges bejglihez, plusz egy réteg alma. Pesten a cukrászdákban inkább az utóbbit, kapni. Itt Brüsszelben pedig egyiket sem.

Pénteken megpróbáltam a lehetetlent, mert a háztartásom nem kóser, de a flódni készítésénél törekedtem arra, hogy kóser közeli legyen a végeredmény. Amolyan tréfli, de mégis az eredeti recept alapján.

A tészta elkészítéséhez folyadékként bort, illetve a párolt alma levét használtam, talán ez az egyik titok. A töltelékekhez szintén a bor volt a segéd anyag.

Elkészítettem a tésztát, amely három tojás, fél kiló liszt, igény szerint bor, 25 dk vaj csipet só és 20 dkg cukor összegyúrása és kb. 6 órás pihentetésből állt össze.

A töltelékek:
Dió:
40 dkg darált dió
15 dkg cukor
reszelt narancs héj
1,5 dl fehér bor
10 dkg étcsokoládé

felforraltam, lehűtöttem

Mák:
30 dk darált mák
10 dkg cukor
15 dkg lekvár ( most meggy)
1 evőkanál méz
reszelt citrom héj
1.5 dl fehérbor

felforraltam, lehűtöttem

Alma:
1 kg alma, hámozva vastagabb szeletekre vágva
1,5 dl bor
fahéj
vaníliás cukor

pároltam, lecsöpögtettem és lehűtöttem

Amikor eljött az ideje, a tésztát ötfelé vágtam és a gombócokat vékonyra nyújtottam és elkezdődött a flódni felépítése.

Első réteg tésztára jött a dió töltelék, majd megint tészta és az alma, ezt követte a mák, végül egy réteg lekvár és megint a tészta. Lekvárnál mellé nyúltam és a szilva helyett ribizlivel kentem meg, de a végeredményen mit sem változtatott.

A végeredmény viszont flódni volt a javából. Ami nehéz, hogy meg kell várni a kihűlést, mert melegen nem szeletelhető és az ízek sem jönnek elő, sőt minnél többet áll, annál jobb. Ja! sütni legalább három órán keresztül és 150 fokon. Lassan, mert a vastag réteg csak így sül át teljesen és így kerülhető el, hogy ne ázzon el a tészta. A tetejét tojás sárgájával érdemes meg kenni és a sütés előtt vízzel, mert márványos lesz. (azt mondják)

dimanche 13 décembre 2009

un dimanche à Louvain

Brüsszeltől alig 25 kilométerre található ez a "kis" flamand város. Régóta halogatom a látogatást, de most adta magát és én beadtam a derekamat. Kellemes fogcsikorgató hidegben vágtunk neki, hogy megnézzük mit is rejteget számunkra, mint vasárnap délutáni látnivalót, vagy ha más nincs akkor lássunk egy flamand karácsonyi vásárt. Volt mindkettő, azaz látnivaló és karácsonyi vásár is.

A városháza mellett Louvainben is volt jászol, benne birka és szamár, egy szénaboglyán ülő tulajdonossal, aki biztosította az áhítatot. A bácsi kicsit rontotta a képet, amint sms-ezett a jászolban, de azt gondolom ennyi bele fér, hiszen lassan kétezer tízet írunk.

ez az élet nagyságú gipsz csoda volta a kedvencem, mert hirtelen alibabának gondoltam, aki hozza a lámpást, amit majd dörzsölni kell.


a templomban kicsit ötvöztük a hanukát és amolyan ökomenikus gyertyagyújtást rendeztünk. A második napon egy szolga gyertya segítségével gyújtottunk a fény ünnepén. Mindezért egy euro adományt is befizettünk a perselybe. Az elmúlt évben perverziómmá vált a templom nézegetés közepette a gyertyagyújtás.

Ez pedig a kedvenc épületem a városban. A felújítás során csak a tűzfalat hagyták meg és gondolom, majd mögé építik a házat. A látvány olyan, mint amikor bárhonnan is nézzük, de akár kint és bent is lehetnénk egyszerre.

A karácsonyi vásár pedig olyan volt mint bármelyik és bárhol. Belgiumban is megvannak a helyspecifikus ünnepi giccsek, melyekkel majd sok fejtörést okoznak a megajándékozottaknak, de a lényeg a fontos a gesztus, állítólag.

vendredi 11 décembre 2009

Buche de Noël


Bizonyára mindenki emlékszik (természetesen csak az időszámítás előtt szülöttekre gondolok) arra a tömény, csokoládékrémes fatörzstortára. Na itt Belgiumban csúcsra járatták ezt a süteményt és lett belőle a Buche de Noël, népies nevén "Karácsonyi fatörzs". Most így karácsony a boltok polcai tele vele, a rendesebb háztartásokban pedig elkészítik. Gondoltam, ha már ide evett a fene, felzárkózom a fatörzs sütők sorába és kihagyva belőle a keresztény áhítatot elkészítem a lehető legeredetibbet, amire azt írta egy feljegyezésben a szerzője, hogy a "tradicionális" karácsonyi sütemény.

Az elkészítése egyszerű és az érzékekre van bízva, mert nem receptből készítettem, hanem ahogy jöttek a gondolatok egymás után, sorjában.

Készítettem egy piskóta tekercset öt tojásból, majd elkezdetem a "klasszikusnak" mondott karamell krémet. A karamelkrémnél alapul vettem Beatbull vajkaramelláját és ebből készítettem krémet további tejszín, vaj és némi liszt hozzáadásával. A krém sajnos önmagamban is jó és érdemes játszadozni vele, mert ha kicsit tovább pirítjuk a cukrot és néhány csipet sót adunk hozzá, valami eszelős dolog jön létre. A krémet lehűtés után betöltöttem a piskóta
roládba, majd a maradékkal megkentem a külső felületét, és megpróbáltam a fatörzs formát elkészíteni. Ahogy láttam a boltokban és a képeken is, a Buche de Noël akkor az igazi, ha minden giccsel tele aggatják, ami számukra az ünneppel szóba hozható, pld. kismalac, gomba, meg a csillogó bisz-baszok etc.

A képen látható, az én fantáziámat is megmozgató és a kreativitás felső határát is súroló karácsonyi fatörzs.

következik a flódni....


mardi 8 décembre 2009

gratin de haricots verts


amikor azt gondolod ez egy könnyű étel, akkor rázd meg a fejed és ne számold ki a kalória tartalmát, mert biztosan kicsapná a biztosítékot.

Azt beszélik a francia konyha könnyű, de én azt mondom ez faszság, mert ha csak a felhasznált vaj mennyiségét veszem figyelembe, már nem igaz. Minden esetre lehet, hogy egészségesebb, mint a zsírban sült rántott hús és a petrezselymes burgonya kombó, de ezt most hagyjuk.



A zöldbab csőben sütve nem más mint a párolt zöldbab szalonnába történő betekerése után egy tepsiben elhelyezett finomság, amit jól nyakon öntöttem parmezános besamellel és a sütőben készre sütöttem (a besamel titka a botmixer és a szerecsendió). Semmi ördöngőség csak egy egyszerűen elkészíthető étel azokra a napokra amikor az embernek semmi épkézláb ötlete sincs , hogy mit tegyen az asztal közepére "egészséges" kaja gyanánt.


Ami biztos, hogy olcsó, gyors és eszelősen finom.

dimanche 6 décembre 2009

Ancsika qui se plaignent!

Le temps c'est de l'argent. L'argent est petit, tellement de choses à travailler. Les bonbons sont prêts à temps.

jeudi 3 décembre 2009

pain d’épices

Pas l'artisan qui fabrique de pain d'épice, mais aussi un poète.
Szórakozásból arra gondoltam, hogy ki más után szabadon , mint Limara ötletét lemásolva, készítek mézeskalács dobozokat a bombjaim csomagolásához. A receptjét megfelezve egy szokásos esős brüsszeli estén nekiálltam a ragacsos mézestészta elkészítéséhez. A dobozból házikó lett és természetesen készítettem egy mézeskalács hello kitty-t is. Na meg a többi, de azok még egy másik posztban mutatkoznak majd be. Frissített állapot! a mézeskalács házikó az építkezés során megadta magát, tehát mondhatom azt is lófasz lesz nem mézeskalács házikó.

Helyette fenyőfa, amit szintén Limcsitől loptam, de annyira kreatív maradtam, hogy magam rajzoltam a sablont és két elemből össze is építettem a térben álló fenyőfát.

"A mézeskalácsosság a legszellemesebb mesterség, csupa merő szerelem, ismerkedés. Nem mesterember a mézeskalácsos, hanem poéta. Hangulatot ébreszt, mosolyt fakaszt az ajkakon, elpirulásra készteti az orcákat süteményeivel." /Mikszáth Kálmán: Fekete város/

Írhatnám azt, hogy nagyon elfoglalt vagyok, de anno egy nagybácsim azt mondta, "ha még a tökömre lámpást akasztanék, akkor a körúti villamos is én lehetnék", egyszerre. Összességében időhiányban szenvedek és ez most rányomja a bélyeget a sütögetésre is. Állítólag "easy going" is vagyok, de ezzel nem értek egyet, mindenesetre kezdem elhinni, hogy valóban nehezen kiismerhető, ha ezt feltételezik rólam...

Ez van.

Már csak a bonbon, a flódni, a bejgli és a belga fatörzs van hátra és irány haza. Mondom én, hogy lámpást kell akasztani...


mardi 1 décembre 2009

les bonbons au caramel-orange massepain


igazából, grillázsos-narancsos marcipánpraliné akar lenni, de hála a nyelvi lektoromnak, ha erre jár úgyis ki javítja a címet:)

Brüsszelben nehéz újat kitalálni praliné ügyben, de a házi készítésű "bármi", remélem vetekszik hangzatos társaival. Ezt a receptet lassan egy éve nézem a macikonyhán.

Kezdem azzal, hogy még mindig nem sikerült bonbon formát beszereznem, ezért értelemszerűen olyan bonbont készítek, amelyhez elég a születésnapomra kapott "baszdelmagad" bonbon készítő egység csomag. (kis rács, kis három ágú villa, csokoládé olvasztó tégely stb.)
A grillázsos csodához elég a józan paraszti ész, a recept, az összetevők megléte, és egy kis szabadidő pld. tanulás közben. A golyók formázásánál, ami kb. harminc darab, kiválóan lehet gyakorolni az ige ragozást:). Ennél a pontnál gondoltam a két lábon járó lelkiismeretemre, aki egy alkalmat sem hagyna ki, hogy a francia tudásomat ne csiszolja, sajátos eszközeivel. Igaz, ebben Zsabóka a szűk keresztmetszet, mert Örkény után a legtöbb egypercest az elmúlt hetekben, ő gyártott (hála a germán kiadó kiváló gyakorló füzetének).

Elnézést, hogy elkanyarodtam a bonbon készítéstől, de arra várok, hogy a grillázsom a kiolajozott alufólián elnyerje az üzemi hőmérsékletét.

Namármost!:)

A grillázst megpróbálom nem megenni, mert kísértetiesen hasonlít gyermekkoromra, amikor a havi kirakodóvásárban, hosszasan hisztiztem a borostyán színű csodáért. - Tehát megpróbálom az aprítógép segítségével összetörni. Mellédobom a marcipán masszát, a narancshéjat és egy kupica narancsvirág aromát és a rumot. Majd néhány órára a hűtőben pihentetem. Ennek csak annyi a lényege, hogy a formázásnál nem ragad a massza (állítólag).

Hátra van a mártogatás, amiben sokat segít a háromágú villa és a csokoládé olvasztó tégely. Talán ez a legmacerásabb pontja a bonbon készítésnek, mert ahogy a nagykönyvben is meg van írva, a csoki olvasztó edénykém bele esett a melegvizes fazékba, majd a kívánt hatvan fokos csokimáz hőmérsékletet is csak behasaltam, így nem lett olyan, mint amilyenre számítottam. De erre vannak a kísérletek, mint a mai is.

Előre...