Affichage des articles dont le libellé est le dîner. Afficher tous les articles
Affichage des articles dont le libellé est le dîner. Afficher tous les articles

mardi 23 février 2010

kakaós csiga...


nem szép a kép, de annál finomabb a csiga:)

gyermekkori sztorija mindenkinek van erről az egyszerűnek tűnő pékárúról, de hála a magyar sütőiparnak már ez is a múlté. Sajnos vannak az "átkosnak" olyan termékei, melyeken a fejlettnek tűnő kapitalizmus csak rontott, legyen az alapanyag, vagy csak a technológia mássága. Azt gondolom a kakaós csigát elkészíteni nem ördöngös dolog, aki rájön a fortélyára, felidézhet néhány pillanatot a régi "szép" időkből.

Földrajzi határokat nem ismerő szakácskönyvemben szörfözve találtam rá macinál a kakaós csigára. Gondoltam egy nagyot, természetesen este tíz után, majd elkészítettem. Számos élménnyel bírok már, hogy milyen az, amikor az éjszaka közepén vajaskiflit majszolok egy bögre tejjel, vagy a frissen kisült kenyér csücskét ropogtatom, de a csiga eddig kimaradt. De csak eddig, mert az óra elütötte az éjfélt és a lakást betöltötte az olvadó kakaó és a tészta illata. Rájöttem, megint vissza csempésztem egy részletet a lehetetlenből. Sikerült az időt kicsit visszatekernem egészen a nyolcvanas évekig, amikor reggelente a helyi ÁFÉSZ boltban két kakaós csigát és egy fél liter tejet vettem tízóraira, és forgatókönyv szerint haladtam befelé, hogy a csokoládéban tocsogó friss tészta ízlelésével feltegyem a pontot az i betűre.

dimanche 7 février 2010

Boeuf á la Bourguignonne


Hát igen, én is hónapokig győzködtem magam, hogy elkészítem a híres étket Julia Child után, de valójában Starfokker fordítását és tapasztalatát követtem. Azért az eredeti receptet is letöltöttem pdf formában.

Nem akartam a recepthez semmit hozzátenni, sem elvenni belőle, ezért lépésről lépésre úgy haladtam, ahogy írva volt. A végeredmény, valóban egy nem "light" marhahús étel. Természetesen én is főtt krumplit tálaltam mellé a biztonság kedvéért.

Elkészíteni könnyű, mert bármennyire is macerásnak tűnik, valójában a sütőé a szerep, és azt a pár órát kell kivárni, nade utána!:)

Természetesen, desszertként Júlia citrom tortája került az asztalra, vagy ahogy ő nevezte "tarte au citron".

Ő azt írta róla, hogy:

“This delicious, light tart is really a soufflé. The same filling is also attractive in little tart shells served for afternoon tea,” writes Julia Child" és mennyire igaz...

Mindezek után azt gondolom, kellenek az ilyen vacsorák is, főleg ebben a kellemes évszakban.

dimanche 17 janvier 2010

szalagos fánk



vannak szokások, melyeket azért visz tovább az ember, hogy "valami" ne szakadjon meg. Ha vissza néz, az "valami" egy vonallá nője ki magát és megmutassa a dolgok elejét és végét. Szeretem a szokásokat és őrzöm az emlékeket, mert vannak...

Ilyen az is, hogy ma fánkot kellett sütnöm, pedig hizlal és még egészségesnek sem mondható, de szarni rá. A fánk finom és nem is annyira macerás, ahogy azt hisszük. Igaz oda tapaszt a konyha pulthoz, de megéri a fáradtságot. Jövőre lehet majd arra emlékezni, hogy a tavalyi fánkunk, farsang idején mennyire finom volt és évek múltán pedig mérlegelni, melyik is volt a legfinomabb.

jeudi 7 janvier 2010

Cece...

tegnap hirtelen jött elhatározásból Kaposvárra kellett mennem. Természetesen a legjobbkor, mert az utazás egy nappal előtte dőlt el és a kényszer szüleménye, nem terveztem. Minden esetre reggel ötkor indultunk készülve a hóesésre és az ónos esőre, ami nem volt alaptalan. A dolgunk kb. fél óra alatt elintéződött és nagy mellénnyel indultunk vissza a nagy Budapestre.
DE!
Mert ekkor jöttek a buktatók, melyekkel nem számoltunk és köze sem volt a hóeséshez. Zsinórban eltévedtünk, mert a GPS bemondta az unalmast és a szokás az nagy úr, az ember ha megszokja, képtelen tájékozódni. Ezért is voltunk Cecén, meg néhány számomra ismeretlen településen és varázsoltunk mosolyt a helybéliek arcára.
Cecei kalandunk hosszú ideig megmarad és segítség abban is, hogy átértékeljem a feltétel nélküli szeretet és a bizalom fogalmát. Ezen is túl vagyok és jöjjön a kaland, amelyen még most is jót mosolygok, ha felidézem Joskapista bácsi arcát a vessző seprűvel és a többit.
A lényeg, hogy nagy okosan, -mivel az utak még nem voltak letakarítva- egy táblánál tovább mentünk egyenesen és eljutottunk egy ismeretlen településre, ahol már csak néhány ház volt az út mentén és sehol egy lélek, vagy életjel. Ekkor jött az én barátom bölcs kérdése, hogy "nem tévedtünk mi el? ". Elővettük az összes kezünk ügyébe kerülő eszközt, de térerő híján mindegyik cserben hagyott. Maradt a kapu bejárót takarító bácsika kackiás bajuszával, mint helpdesk.
- Jó napot!
- adjonisten!
- Erre van Budapest?
- Budapest?
- Igen.
- Erre ugyan nincs.
- Hát akkor merre?
- vissza, majd balra és jobbra.
A bácsika mosolygott egy jót, mi elköszöntünk, majd megfordultunk és nevettünk egy jót, hogy mekkora faszok vagyunk. Eltévedünk egy kis ország egyenes útszakaszán is.
Megfordultunk és megálltunk Cecén, mert nagyon kellett pisilni. A ház tornácán sonkák és kolbászok lógtak és az eladó tábla. Ezen is mosolyogtunk, hogy na a falu vállalkozója, biztosan sokat árulhat erre, ahol még a madár sem jár, csak mi, akik nem tudunk tájékozódni.
Rögtön kijött egy szimpatikus arcú férfi, akitől újra megkérdeztem, hogy merre az arra. Nevetett ő is egy jót, majd elmagyarázta, hogy merre menjünk tovább. Jó kereskedő lévén ajánlotta a portékáját kóstolóval egybekötve, aminek nem tudtunk ellen állni. Mangalica kolbász, szalonna és a többi jó falat, friss kenyérrel a konyhában a saját asztala mellett. Jó marketing, mert utána bevásároltunk rendesen, viszont a félórás nyugalom egy vad idegen házában, minden előítélettől mentesen, csak pusztán a pillanatnyi örömszerzés miatt, aminek semmi tétje nem volt, jólesett. A következő pisilő pontig el gondolkoztunk azon, mennyire másvilágban élünk mi "kozmopoliták" és mennyire szánalmasan állunk a világ dolgaihoz és az emberekhez. Lehet ez a szösszenet csak nekem jelent sokat, de akkor is. Valójában az ember akkor tud igazán jó dolgokat létre hozni , amikor semmi érdek nem vezérli, hanem csak adja önmagát, elvárások nélkül. Ha körülnézek, körülöttem elég sok számító ember van, aki megideologizálja a viselkedését és ezzel együtt kedvelem, szeretet őket, de a tegnapi érzést, ha csak fél óra is, már nagyon régen éreztem.
Amit tudok, ha tehetem sonkáért vissza megyek Cecére, mert ott az az illat és a kiszolgálás feledhetetlen. Ja!! az árak, pedig pont a fele a pestinek és a minőséget gondolom nem kell bizonygatni.

vendredi 11 décembre 2009

Buche de Noël


Bizonyára mindenki emlékszik (természetesen csak az időszámítás előtt szülöttekre gondolok) arra a tömény, csokoládékrémes fatörzstortára. Na itt Belgiumban csúcsra járatták ezt a süteményt és lett belőle a Buche de Noël, népies nevén "Karácsonyi fatörzs". Most így karácsony a boltok polcai tele vele, a rendesebb háztartásokban pedig elkészítik. Gondoltam, ha már ide evett a fene, felzárkózom a fatörzs sütők sorába és kihagyva belőle a keresztény áhítatot elkészítem a lehető legeredetibbet, amire azt írta egy feljegyezésben a szerzője, hogy a "tradicionális" karácsonyi sütemény.

Az elkészítése egyszerű és az érzékekre van bízva, mert nem receptből készítettem, hanem ahogy jöttek a gondolatok egymás után, sorjában.

Készítettem egy piskóta tekercset öt tojásból, majd elkezdetem a "klasszikusnak" mondott karamell krémet. A karamelkrémnél alapul vettem Beatbull vajkaramelláját és ebből készítettem krémet további tejszín, vaj és némi liszt hozzáadásával. A krém sajnos önmagamban is jó és érdemes játszadozni vele, mert ha kicsit tovább pirítjuk a cukrot és néhány csipet sót adunk hozzá, valami eszelős dolog jön létre. A krémet lehűtés után betöltöttem a piskóta
roládba, majd a maradékkal megkentem a külső felületét, és megpróbáltam a fatörzs formát elkészíteni. Ahogy láttam a boltokban és a képeken is, a Buche de Noël akkor az igazi, ha minden giccsel tele aggatják, ami számukra az ünneppel szóba hozható, pld. kismalac, gomba, meg a csillogó bisz-baszok etc.

A képen látható, az én fantáziámat is megmozgató és a kreativitás felső határát is súroló karácsonyi fatörzs.

következik a flódni....


mardi 8 décembre 2009

gratin de haricots verts


amikor azt gondolod ez egy könnyű étel, akkor rázd meg a fejed és ne számold ki a kalória tartalmát, mert biztosan kicsapná a biztosítékot.

Azt beszélik a francia konyha könnyű, de én azt mondom ez faszság, mert ha csak a felhasznált vaj mennyiségét veszem figyelembe, már nem igaz. Minden esetre lehet, hogy egészségesebb, mint a zsírban sült rántott hús és a petrezselymes burgonya kombó, de ezt most hagyjuk.



A zöldbab csőben sütve nem más mint a párolt zöldbab szalonnába történő betekerése után egy tepsiben elhelyezett finomság, amit jól nyakon öntöttem parmezános besamellel és a sütőben készre sütöttem (a besamel titka a botmixer és a szerecsendió). Semmi ördöngőség csak egy egyszerűen elkészíthető étel azokra a napokra amikor az embernek semmi épkézláb ötlete sincs , hogy mit tegyen az asztal közepére "egészséges" kaja gyanánt.


Ami biztos, hogy olcsó, gyors és eszelősen finom.

mercredi 7 octobre 2009

Volle Gas...


avagy egy eredeti belga étterem, ahol egy keddi estén rögtön honfitársakba bukhatsz, ha szerencséd van.

Nem olyan régen pajtáskodtam a repülőn és utas társam ajánlott egy éttermet, amit csak úgy jellemzett, hogy "ha igazán jó moules-t akarunk enni akkor a Volle Gas-ba kell menni". Igaza volt...

Nem turista látványosság, amolyan belga és inkább a helyiek látogatják (állítólag). Ennek örültem, mert nem sikerült eddig olyan helyet találni, ahol a világ konyháiról szólna a történet, hanem engedne betekinteni a belga konyha rejtelmeibe (bár sokáig nem feltételeztem, hogy van ilyen). Tegnap majdnem sikerült, mert a helyet megtaláltuk és valóban egy balga-belga éttermet sikerült felfedezni, ahol a konyha és a hangulat belgás, a pincérek pedig fúziósak( egy balga helyen ázsiai származású pincér nem elég belgás).

Rokfortos lében úszkáló kagylót ettem. A fazék tele volt friss, új zélandi tengergyümölcsével, plusz sajtkrémben úszó zöldségekkel, kísérőként sült burgonya, kétféle mustárszósszal. Elfogultság nélkül állíthatom, hogy fenséges volt és ajánlottam is rögtön a szomszéd asztalnál ülő társaságnak, akik még csak az étlappal ismerkedtek.

Természetes az ajánlgatás nem a hirtelen felfejlődött kommunikációs készségemnek köszönhető, hanem annak az egyszerű és gyermeki felfedezésemnek, hogy az iphonon, ha folyamatosan nyomom a "L" betűt", akkor "LY" lesz belőle és ennek örömömben hangot is adtam. Ekkor a szomszédos asztalnál ülő hölgy megszólalt, hogy " ez nem igaz":) és nagy meglepetésében ránk köszönt, majd társalogni kezdtünk. Én nem vagyok pajtáskodós típus, de függetlenül attól, hogy a kagyló miatt mentünk és végre egy eredeti belga turista mentes helyet kerestünk, de honfitársakba buktunk, az étel finom, a hely pedig kellemes volt.
Ajánlom mindenkinek és magunknak továbbra is, mert a választék, az van.

Place Fernand Cocq 21
1050 BRUXELLES (IXELLES)



Moules

(a választék)