dimanche 17 janvier 2010

szalagos fánk



vannak szokások, melyeket azért visz tovább az ember, hogy "valami" ne szakadjon meg. Ha vissza néz, az "valami" egy vonallá nője ki magát és megmutassa a dolgok elejét és végét. Szeretem a szokásokat és őrzöm az emlékeket, mert vannak...

Ilyen az is, hogy ma fánkot kellett sütnöm, pedig hizlal és még egészségesnek sem mondható, de szarni rá. A fánk finom és nem is annyira macerás, ahogy azt hisszük. Igaz oda tapaszt a konyha pulthoz, de megéri a fáradtságot. Jövőre lehet majd arra emlékezni, hogy a tavalyi fánkunk, farsang idején mennyire finom volt és évek múltán pedig mérlegelni, melyik is volt a legfinomabb.

mardi 12 janvier 2010

atomium


a vizsgák között kénytelen voltam kiszellőztetni a fejem, mert amúgy is szar kedvemet a bezártság már csak fokozta. Az atomium tervben volt már, de jó időben és hétvégén, mint mindent azt is ellepik a turisták és csak úgy lehet körbejárni, mint a Lenin mauzóleumot anno.
Az emlékmű tövéhez érve hirtelen mellbe vágott az építmény, ami a vas tércentrált köbös kristályrácsát jeleníti meg 165 milliárdszoros nagyításban.

Elsőre hűbazmeg látvány, de a java még hátra van. Senki nem állt sorba, kértem egy jegyet és neki indultam a kalandtúrámnak.
Aki kicsit is ismer tudja, hogy a sámlin is tériszonyom van, tehát megint bevállalós voltam. Egy lift visz fel a legfelső gömbbe és onnan lehet gyönyörködni a panorámában. Nekem percekig tartott befogadni a látványt, de sikerült.

Lassan körbe sétáltam és leplezve a fosorgásomat nézelődtem kifelé az ablakokon. A látvány még szép is lehetett volna, ha nem felhős az ég és látni a város. Én csak száz méterre láttam el, de megérte. A körséta végeztével megnéztem az éttermet is, ahol drága pénzért a panoráma árával növelt kávét lehet elfogyasztani, majd vissza szálltam a liftbe és azt hittem végeztem, de nem.

A lift vissza vitt a ki indulási ponzthoz, majd a lábnyomokat követve felsétáltam az első atom magba, ahol az 1958 világ kiállítás képeiben és a kiállitótt tárgyaiban lehetett gyönyörködni. Ha jól emlékszem, négy atommagon keresztül tartott a túra.


A kiállítás nagyon tetszett, de az igazi kihívás az atom magok közötti közlekedés volt. A kétméteres átmérővel bíró acélcsövekben felfelé vagy lefelé, mozgólépcsőn, vagy csak a piros lemezlépcsőkön közlekedni emberpróbáló feladat volt számomra.

samedi 9 janvier 2010

de nouveau à Bruxelles



nem tisztem a wiszért dicsérni, de a nagy időjárás ingadozásnak és a "szigorított" utasfelvételnek sem volt nyoma a mai repülésünkben. Minden tikkre ment és a reptéri transzferem sem tévedt el az autópályán. Tehát összességében minden a legnagyobb rendben.

jeudi 7 janvier 2010

még mindig esik...



ez e látvány fogadott, haza felé jövet.

Cece...

tegnap hirtelen jött elhatározásból Kaposvárra kellett mennem. Természetesen a legjobbkor, mert az utazás egy nappal előtte dőlt el és a kényszer szüleménye, nem terveztem. Minden esetre reggel ötkor indultunk készülve a hóesésre és az ónos esőre, ami nem volt alaptalan. A dolgunk kb. fél óra alatt elintéződött és nagy mellénnyel indultunk vissza a nagy Budapestre.
DE!
Mert ekkor jöttek a buktatók, melyekkel nem számoltunk és köze sem volt a hóeséshez. Zsinórban eltévedtünk, mert a GPS bemondta az unalmast és a szokás az nagy úr, az ember ha megszokja, képtelen tájékozódni. Ezért is voltunk Cecén, meg néhány számomra ismeretlen településen és varázsoltunk mosolyt a helybéliek arcára.
Cecei kalandunk hosszú ideig megmarad és segítség abban is, hogy átértékeljem a feltétel nélküli szeretet és a bizalom fogalmát. Ezen is túl vagyok és jöjjön a kaland, amelyen még most is jót mosolygok, ha felidézem Joskapista bácsi arcát a vessző seprűvel és a többit.
A lényeg, hogy nagy okosan, -mivel az utak még nem voltak letakarítva- egy táblánál tovább mentünk egyenesen és eljutottunk egy ismeretlen településre, ahol már csak néhány ház volt az út mentén és sehol egy lélek, vagy életjel. Ekkor jött az én barátom bölcs kérdése, hogy "nem tévedtünk mi el? ". Elővettük az összes kezünk ügyébe kerülő eszközt, de térerő híján mindegyik cserben hagyott. Maradt a kapu bejárót takarító bácsika kackiás bajuszával, mint helpdesk.
- Jó napot!
- adjonisten!
- Erre van Budapest?
- Budapest?
- Igen.
- Erre ugyan nincs.
- Hát akkor merre?
- vissza, majd balra és jobbra.
A bácsika mosolygott egy jót, mi elköszöntünk, majd megfordultunk és nevettünk egy jót, hogy mekkora faszok vagyunk. Eltévedünk egy kis ország egyenes útszakaszán is.
Megfordultunk és megálltunk Cecén, mert nagyon kellett pisilni. A ház tornácán sonkák és kolbászok lógtak és az eladó tábla. Ezen is mosolyogtunk, hogy na a falu vállalkozója, biztosan sokat árulhat erre, ahol még a madár sem jár, csak mi, akik nem tudunk tájékozódni.
Rögtön kijött egy szimpatikus arcú férfi, akitől újra megkérdeztem, hogy merre az arra. Nevetett ő is egy jót, majd elmagyarázta, hogy merre menjünk tovább. Jó kereskedő lévén ajánlotta a portékáját kóstolóval egybekötve, aminek nem tudtunk ellen állni. Mangalica kolbász, szalonna és a többi jó falat, friss kenyérrel a konyhában a saját asztala mellett. Jó marketing, mert utána bevásároltunk rendesen, viszont a félórás nyugalom egy vad idegen házában, minden előítélettől mentesen, csak pusztán a pillanatnyi örömszerzés miatt, aminek semmi tétje nem volt, jólesett. A következő pisilő pontig el gondolkoztunk azon, mennyire másvilágban élünk mi "kozmopoliták" és mennyire szánalmasan állunk a világ dolgaihoz és az emberekhez. Lehet ez a szösszenet csak nekem jelent sokat, de akkor is. Valójában az ember akkor tud igazán jó dolgokat létre hozni , amikor semmi érdek nem vezérli, hanem csak adja önmagát, elvárások nélkül. Ha körülnézek, körülöttem elég sok számító ember van, aki megideologizálja a viselkedését és ezzel együtt kedvelem, szeretet őket, de a tegnapi érzést, ha csak fél óra is, már nagyon régen éreztem.
Amit tudok, ha tehetem sonkáért vissza megyek Cecére, mert ott az az illat és a kiszolgálás feledhetetlen. Ja!! az árak, pedig pont a fele a pestinek és a minőséget gondolom nem kell bizonygatni.

mercredi 6 janvier 2010

viande de boeuf à la bière




Ancsika tanácsot kért, én meg a két ünnep között megfőztem vacsorára:) Csak röviden annyit, hogy kurva jó és végtelen egyszerű, felesleges tovább ragozni.
hozzávalók:
600 g marhahús

1 evőkanál balzsamecet
1 evőkanál mustár
1 fej hagyma
1 babérlevél
6 kekszek
400ml barna sör (édeskés)
400ml víz
aszalt szilva és a mazsola kis
elkészítése:
A kockára vágott marhahúst kanálnyi olajon a babérlevéllel együtt megpirítjuk. Felöntjük a sörrel és a vízzel, majd a többi hozzávalóval együtt főzzük tovább addig, amíg a hús megpuhul. A keksz kissé sűríti a szaftot és nagyon érdekes fűszerezés.