mercredi 30 septembre 2009

sur l'université

Reggel a rohanásé lenne, de ma békésen, számítva arra, hogy úgyis elkésem. Ébredés, reggeli, majd indulás az ismeretlenbe. A Merode-ról még nem mentem az egyetemre, bár megvolt az útbaigazítás, de mégis féltem, hogy a jól kiszámított idő kevés lesz a célba éréshez.

A föld alatti premetrónak nevezett villamost megtaláltam és sikeresen jó irányba is szálltam fel, és ebben a hitben megerősített egy iskolai pajtásom is, mert széles mosollyal üdvözölt, majd elkezdtünk franciául csacsogni. Szerencsére korlátozottak voltunk így nem kellett sokáig az eszméinket cserélgetni, na meg leszálltam egyel elöbb, mert már nagyon untam. Még így is pont a professeur előtt értem be és néhány bonjour után már kezdődött is az óra.

Mit ne mondjak ez a nap nyögve nyelősre sikeredett, mert a fáradtság érzete már nem olyan mint húsz évvel ezelőtt, a kialvatlanság pedig nem csak nyomokat hagy az arcon, hanem elég erősen befolyásolja a pillanatnyi hangulatomat.

A tanár megtalált és az első kérdésére nem tudtam válaszolni, így mint aki a tökéletességre törekszik kellő képen felidegesítettem magam, majd harcoltam a szemem nyitvatartásáért.
Nehezen, de sikerült.

A délutáni, illetve az esti órákat ignoráltam és választottam helyette a békés alvást, mert azt reméltem az majd mindent megold. Fene tudja, lehet a kialvatlanságot már alvással sem lehet pótolni, de akkor meg hogyan?

A keddi nap már jobban indult, de a fáradtság még jelen volt és a hangulatom sem állt vissza az eredeti kerékvágásba. Lehet az itteni időjárásnak is köszönhető, mert a későn világosodik és a reggel mindig kurva hideg van, időjárás nekem nagyon nem jön be. Főleg, mert napközben kisüt a nap és a réteges öltözködés még mindig nem az erősségem... Annyi mindent meg kell még tanulnom itt a balgáéknál...

Balgáék amúgy megint remekeltek. Akartam venni egy Leopárdot, de két hetet kell várni rá. Lehet polici a mac-nél, vagy csak helyi faszság, mindenesetre utálok várni, főleg ha még fizetnem is kell érte. Hol itt a fogyasztói társadalom felvirágoztatása utáni vágy?
Beszélgettem egy magyar cimborával is és egy gondolatba nagyon beszorult, de nem tudtam kiugrasztani a nyulat a bokorból így olyan volt a beszélgetésünk, mint a nagykönyvbe is meg írhatták volna. Ő ismételt én próbáltam érvelni, de sikertelenül.
Este J hisztis volt és én voltam a szűk keresztmetszet, aki úgy próbál segíteni rajta, hogy ne legyen belőle felesleges feszültség, halgattam...
Az mai alvás megint nem sikerült valami jól. Nem tudom valami lehet, mert fáradtan fekszem és úgy is kelek.

Ma újra iskola és talán kicsit frissebb voltam, mert időre beértem és még aktívan részt is vettem az órán.
Szünetben a szokásos pajtáskodás a kávézóban és Zsannal már kerek mondatokban társalgunk :)
Alvaro továbbra is bábeli zavarokkal küzd, de a svájci németet és a portugált egész szépen keveri , mert időnként azt hiszem hollandul beszélgetünk.
Kb ennyi az elmúlt két és fél nap eseményei.

mardi 29 septembre 2009

les voyages à la maison

Letelt a néhány óra és újra a reptéren várok a soromra, hogy a tüzetes átvizsgálás után befújhassam magam a kedvenc parfümömmel és még néhány percig élvezzem a hazai vendéglátást. Persze a Wizzairnél semmi sem biztos, de azért a remények már szertefoszlottak, hogy a repülőgépek általában pontosan indulnak. A MÁV lassan lekörözi a Wizzairt.

A tranzitba lépve kicsit ideges voltam, hogy jobbikos cimborámat szintén ezzel a géppel eszi majd haza a fene, de nem így történt, vagy csak a nagy forgatagban nem vettem észre. Szerencsére pajtásokban nem volt hiány:) Úgy látszik az utazgatás egy új ismerkedési formája a kapcsolat építésnek és meg kell vallani jobb, mint a virtuális világ.

A várakozás gyorsan ment, mert új cimborámmal ismerkedtünk a régivel meg már mint jó pajtások ott folytattuk, ahol abba hagytuk a múltkor. Igaz kicsit decensre sikeredet, mert a főnökével utazott így csak néhány trágárnak is mondható kifejezés hagyta el az ajkainkat és titokban ittuk a sörünket a gépen, hogy nehogy szó érje a ház elejét. A repülő tele volt, de ez köszönhető a hétvégei utolsó olcsó járatnak is és a droidok siettek haza, de a magyar színjátszás méltán elfelejtett nagyjai is képviselték magukat szép számmal.

Mosolyogtam is Makrai Kati tévé tornász nénin, ahogy a hirtelen jött pálfordulása után még mindig meg akarja menteni Magyarországot és egy jobb világ reményében erősen jobbra húz. Felmerül a kérdés, hogy mitől ez a nagy együtt érzés, de végül is már képernyőre nem tornászhatja vissza magát, pedig büszkén mondhatná, hogy az idősebbek is elkezdhetik. Becsületére legyen mondva, hogy ő, idősen kezdte el a szemlélet váltást és elég szépen halad előre. Korát meghazudtoló frissességgel jópofázott végig minden "fontos" embert a gépen.

Egy a nevét nem érdemes megjegyezni színésznő, pedig elfelejtette, hogy a Wizzair folyosója nem a nemzeti kifutója, a vonulását követő érdektelenséget gondolom a vécén sírta ki.

Itthon viszont az időjárás még mindig dacolt a Belga valósággal és én a marha, sikeresen büdösre izzadtam magam, mert azt gondoltam a kabátot jelen utazásánál viselnem kell és nem becsomagolni. De, aki hülye az izzadjon és legyen büdös:) Guszta volt az izzadtság sója, amint kicsapódott a fekete koton pólómon, de próbáltam titkolni.

De megérkeztem és ez most jó. Ettünk finomat, na nem a belga konyha remekét és sikerült megint egy fél tepsi alig szénhidráttal megtöltött túrós táskát betolnom az arcomba:)

Az autóban pedig elkapott a hév és fékeznem kellett magamat ami nem jellemző, lehet öregszem vagy csak az érdeklődés hiánya? Tököm tudja, mindenesekre éjszaka nagyon horkoltam, a fáradtság jele.

dimanche 27 septembre 2009

la course du temps

Nehéz az idővel gazdálkodni, ha annak terjedelme cirka hatvan óra. Arra nem számítottam, hogy itthon a kanapé előtt a távirányítót nyomogatva, az unalomtól ittasan számolom az órákat, de arra sem, hogy rohanás lesz ez a két nap.

Voltak pillanatok, amikor élveztem a budapesti vénasszonyok nyarát, amikor csak egy pólóban, egy kávézó teraszán hátradőlve turistáskodhattam a régi királyi magyar tévé előtti, mára már hírhedté vált szabadság téren, melyet három éve megrohantak a nagy magyar forradalmárok. Izzadhattam a Westend oldalán nyitott kávézóban is, és nézhettem az arra siető, vásárlási mániában szenvedő fiatalokat az állítólagos gazdasági válság idején, és hallgathattam az elégedetlenkedőket is, mert "mostanában minden annyira nehéz".

Nem tudom, lehet engem szedál csak le Brüsszel, de annyi szép dolog van egy válság idején is Magyarországon, csak kevesen veszik észre.

samedi 26 septembre 2009

à la maison

Minden úgy van, ahogy hagytam, semmi nem változott. Szeretem az állandóságot.
Rántott hús, rántott hússal. Az egyhangúságot is szeretem.

J'ai voyagé

Már kisrutinnak is nevezhetném azt a röpke másfél órát, ami valójában hatórás móka Brüsszelből Budapestre. A reptérig hatvan kilométer, de ezt az utat udvari szállítónk hamar lezavarja és jobb esetben nem kell pajtáskodni az utastársakkal. A pajtáskodással semmi baj nem lenne, ha nem a szokásos kérdések lennének porondon, "melyik bizottság, mióta, meddig, és amúgy meg miért" és még sorolhatnám, vagy az, hogy " ez itt mennyire szar és otthon mennyivel jobb". Igazán nem értem, aki kijut Brüsszelbe és még fix állása is van megcsókolhatná a Jóisten seggét. A magyar ember nem ilyen, nekünk a szar sem elég büdös, ahogy mondani szokták. Ebben a röpke negyven percben jókat mosolygok és meghúzódom a helyemen, kívülről minden olyan vicces.

A reptér előtt még egy röpke cigi, majd a bejelentkezés az automatánál. Okos találmány, ha csomag nélkül megy az ember. Csomaggal gázos, mert az okos masina igaz kiköpi a beszálló kártyát, de utána sorba kell állni a bőrönd feladásához. Ezen azt hiszem még faragni kellene...

Végre a tranzit és újra közömbös arccal nézelődtem és vártam, hogy drága Wizzairünk letegye seggét, majd fogyjon el a sor a gépbe való bejutáshoz és kisétálhassunk a vasmadárba. Szerencse itt nincs felesleges buszozás száz méteren, ami Budapesten minimum egy tízperces idegjáték, de legalább sok embernek ad kenyeret, ha a jó szándékkal közelítjük meg a szolgáltatás fontosságát.

A légikisasszonyok ismerős arcok, talán három váltás lehet és mindegyikkel repültem már. Az út során akadt egy pajtásom, aki a harmadik itala után kifejtette egy mondatban a világhoz való politikai hozzá állását, majd bölcsen a hajtókájára szerelt jelvényre mutatott, amiről tudnom kellett volna, hogy ő kicsoda. Elsőre nem ment, de segített és már rögtön lefagyott az "őszinte mosoly, az idegenre" arckifejezésem.

Hmmm, hát nem leszünk barátok az biztos, pedig szimpatikus volt. Kenyéradója viszont büszke lehet rá, mert a dolgát jól végzi és megpróbált egy szavazót szerezni, de én tudom, letörném a kezemet, ha odaikszelnék. Amúgy is, ez már legyen mások problémája ebben a játékban nem akarok áldozat lenni, ezért is jöttem el otthonról.

Sebaj, a gép pontosan jött, és minden gond nélkül, időre hazaértünk. Ferihegyen, a melegen kívül megcsapott még az itthoni közöny szaga, de ezt már fel sem veszem, csak néztem bután és mentem a dolgomra.

Hat és fél óra elteltével beléptem a ház kapuján, ahol megcsapott a rántott hús illata, ez volt a nap, legkellemesebb pillanata.

jeudi 24 septembre 2009

Je déteste la pluie...

hallottam egy kifejezést, "geci eső" és mennyire igaz. Utálatos ez a belga poreső, vagy minek nevezzem. Annyira szitál, hogy nem látni amikor az utcára lépsz, de perceken belül átázik az ember.

Tehát a belga geci eső, esik.

mercredi 23 septembre 2009

surprise

A reggel, kínszenvedéssel kezdődött, majd felgyorsította a hirtelen jött kényszer, hogy jaj istenem beszarok. Szokás szerint biciklivel indultam az egyetemre, kerülgettem a reggeli futókat és az andalgó kisiskolásokat, majd jött az embert próbáló emelkedő és az épülő irodaház szerviz útján való át tekerés. A munkások már izzították az aszfaltozó gépeket és serényen, amolyan magyarosan végezték a dolgukat. Úgy tettek, mintha dolgoznának, de jól látható módon csak úgy csinálták. A belga munkások időnként az otthoniakat is kenterbe vágják a munkához való hozzá állásukkal.

Az egyetem területén a szokásos promóciós reggel. Túlélőszatyor, benne dove spray, óvszer, sör, lehelet frissítő, és sok-sok reklám anyag, ami rögtön a kukába végzi. A céljukat igazán nem értem, de a szatyor tetszik, a sör jó lesz valamikor a többi meg elfér a szekrényben. Anno a Kolosi téren voltak ilyen reggelek, amikor tízórais csomagot osztott valamelyik vaj forgalmazó és a papír dobozban egy zsemle és egy vaj volt.


Az órára sikeresen csak hatan érkeztünk, a többiek lassan szállingózóak befelé, de negyedkor a terem bezárva, tehát, aki addig nem ért be az bukta a reggeli előadást. Van benne logika, de összegyűltünk és próbáltuk kihozni magunkból a legjobbat. A szünetben török pajtásom felkapott egy szatyrot és ékes franciasággal elmesélte, hogy náluk vége a ramadánnak és ennek kapcsán ő most megajándékoz minket. Volt meglepetés, mert furcsa volt férfitől rózsát kapni, de egyben nagyon tiszteletre méltó is. Mosolyogtam, hogy nem csak én, hanem más sem tudta a hirtelen jött gesztust lekezelni. Van ez így, kérem...



Tekerés haza és készülés az esti órára, ahol már kicsit fúziósabb a csoport. Beiratkozásnál csodálkoztam, hogy iq- tesztet csináltattak, most már értem viszont a jelentőségét...

Úgy látszik ma én voltam a pontosan érkező, öten kezdtük az órát a többiek lassan szivárogtak befelé, de itt nem volt gond a késés, Brigitte elnéző. Gyilkoltuk az agy sejteket, ami igazán akkor lenne jó, ha nem tizenhatod magammal kellene osztoznom egy tanáron és nem kellene végig szenvednem, amíg a vietnami lány elbábozza a tanár kérdésére a választ, és nem kellene a füzet mögé bújnom, hogy a Fülöp szigeti pajtásom röhögése ne befolyásolja a pillanatnyi hangulatomat. De megvolt ez az óra is és ma újra közelebb kerültem ahhoz a felismeréshez, hogy vért fogok izzadni a tudásom tökéletesítésében.

JA ! sütöttem egy almás pitét, de a kukában végezte... és az internet szolgáltató is a délután folyamán baszott szolgáltatni, de estére összeszedte magát.




mercredi 2 septembre 2009

premier matin

Belecsaptam a közepébe. Alig érkeztem meg, gyors vacsora, kis pakolás és már rohantam is ki Zaventemre egy barátom elé. Tömeggel még sosem tettem meg az oda vezető utat, ezért kicsit para volt, mert éjszaka buszozni nem egyszerű. A NATO környékén a buszra felszállt hat ellenőr és mind az én jegyem akarta, mert egyedül utaztam. Néztünk egymásra okosan, majd odaadtam a jegyet és kaptam egy mosolyt cserébe. Az eljárás számomra érdekes volt, mert a busz megállt egy kietlen megállónál és felszálltak az ellenőrök, majd az ajtó becsukódott és addig nem indult, ameddig ellenőrizték a jegyemet.
Vicces mindenesetre:)
Az este beszélgetéssel és mély alvással telt el, ami erős horkolásba torkollott, majd rohanás haza.

mardi 1 septembre 2009

bienvenue...

Wizzair most pontos volt, ami nem jellemző. Pesten még kánikula Brüsszelben már enyhén őszies, de még hol van a vénasszonyok nyara? Talán ideér.
Rohannék haza, de a kettes számú készenléti sofőr még a gépkurvával is eltéved, nem értem... Pályát kellene módosítania azt gondolom. Utas társam már bölcsen előre közli, hogy el kell olvasnia egy feljegyzést, így csak engem szórakoztat.
Szegény Én...