Egyik este az interneten, Hollandiából rendeltem. Már majdnem sikerült is egyedül megoldanom a nem is olyan könnyűnek látszó feladatot, mert a holland nyelv azért vidám, valljuk be. A rendelés olyannyira sikeres volt, hogy másnap reggel hét órakor csöngetett a postás és hozta a csomagot. Azért Hollandia annyira nincs közel és ezen a gyorsaságon jól elcsodálkoztam, de nem vettem át, mert csak kp- ban lehetett fizetni. Kicsit ideges voltam, mert a második találkozásom a postával nem hozott lázba, főleg, mert nem tudom hol is van az illetékes hivatal és hogy fogom majd elbábozni a postaszolgának, hogy mit is szeretnék.
Szerencsére a patikustól megkérdeztem, első körben merre tekerjek. Kedves volt, a receptem hátuljára lerajzolta a tőlünk kb. háromszáz méterre lévő hivatalba való eljutásom útvonalát. A posta vicces volt, mert szokás szerint kifogtam a segítőkész, de angolul nem beszélő, valaha marokkói ősöktől származó kisasszonyt. Szerencsére hamar megértettem, hogy korai az örömöm, mert a következő nap juthatok a csomagomhoz. Hát így jártam, de másnap annál nagyobb rutinnal mentem a postára, már határozott léptekkel támadtam be a sorszám osztó automatát és előre betanult mondataimmal vettem át a csomagomat és távoztam, nagy öntudattal. Igen ám, de a doboz nagy volt én pedig biciklivel és majdnem sikeresen leamortáltam egy audit, hála a sofőr éberségének és annak a számomra szimpatikus belga szokásnak, hogy ha a gyalogos lelép a zebrára akkor rögtön meg állnak. Két próbálkozás után feladtam, hogy a dobozzal a kezemben próbáljak biciklivel közlekedni. Van még mit tanulni, bár biciklis futár még nem voltam és a tapasztalat alapján nem is leszek:)
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire