Reggel a rohanásé lenne, de ma békésen, számítva arra, hogy úgyis elkésem. Ébredés, reggeli, majd indulás az ismeretlenbe. A Merode-ról még nem mentem az egyetemre, bár megvolt az útbaigazítás, de mégis féltem, hogy a jól kiszámított idő kevés lesz a célba éréshez.
A föld alatti premetrónak nevezett villamost megtaláltam és sikeresen jó irányba is szálltam fel, és ebben a hitben megerősített egy iskolai pajtásom is, mert széles mosollyal üdvözölt, majd elkezdtünk franciául csacsogni. Szerencsére korlátozottak voltunk így nem kellett sokáig az eszméinket cserélgetni, na meg leszálltam egyel elöbb, mert már nagyon untam. Még így is pont a professeur előtt értem be és néhány bonjour után már kezdődött is az óra.
Mit ne mondjak ez a nap nyögve nyelősre sikeredett, mert a fáradtság érzete már nem olyan mint húsz évvel ezelőtt, a kialvatlanság pedig nem csak nyomokat hagy az arcon, hanem elég erősen befolyásolja a pillanatnyi hangulatomat.
A tanár megtalált és az első kérdésére nem tudtam válaszolni, így mint aki a tökéletességre törekszik kellő képen felidegesítettem magam, majd harcoltam a szemem nyitvatartásáért.
Nehezen, de sikerült.
A délutáni, illetve az esti órákat ignoráltam és választottam helyette a békés alvást, mert azt reméltem az majd mindent megold. Fene tudja, lehet a kialvatlanságot már alvással sem lehet pótolni, de akkor meg hogyan?
A keddi nap már jobban indult, de a fáradtság még jelen volt és a hangulatom sem állt vissza az eredeti kerékvágásba. Lehet az itteni időjárásnak is köszönhető, mert a későn világosodik és a reggel mindig kurva hideg van, időjárás nekem nagyon nem jön be. Főleg, mert napközben kisüt a nap és a réteges öltözködés még mindig nem az erősségem... Annyi mindent meg kell még tanulnom itt a balgáéknál...
Balgáék amúgy megint remekeltek. Akartam venni egy Leopárdot, de két hetet kell várni rá. Lehet polici a mac-nél, vagy csak helyi faszság, mindenesetre utálok várni, főleg ha még fizetnem is kell érte. Hol itt a fogyasztói társadalom felvirágoztatása utáni vágy?
Beszélgettem egy magyar cimborával is és egy gondolatba nagyon beszorult, de nem tudtam kiugrasztani a nyulat a bokorból így olyan volt a beszélgetésünk, mint a nagykönyvbe is meg írhatták volna. Ő ismételt én próbáltam érvelni, de sikertelenül.
Este J hisztis volt és én voltam a szűk keresztmetszet, aki úgy próbál segíteni rajta, hogy ne legyen belőle felesleges feszültség, halgattam...
Az mai alvás megint nem sikerült valami jól. Nem tudom valami lehet, mert fáradtan fekszem és úgy is kelek.
Ma újra iskola és talán kicsit frissebb voltam, mert időre beértem és még aktívan részt is vettem az órán.
Szünetben a szokásos pajtáskodás a kávézóban és Zsannal már kerek mondatokban társalgunk :)
Alvaro továbbra is bábeli zavarokkal küzd, de a svájci németet és a portugált egész szépen keveri , mert időnként azt hiszem hollandul beszélgetünk.
Kb ennyi az elmúlt két és fél nap eseményei.
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire