mardi 23 février 2010

kakaós csiga...


nem szép a kép, de annál finomabb a csiga:)

gyermekkori sztorija mindenkinek van erről az egyszerűnek tűnő pékárúról, de hála a magyar sütőiparnak már ez is a múlté. Sajnos vannak az "átkosnak" olyan termékei, melyeken a fejlettnek tűnő kapitalizmus csak rontott, legyen az alapanyag, vagy csak a technológia mássága. Azt gondolom a kakaós csigát elkészíteni nem ördöngös dolog, aki rájön a fortélyára, felidézhet néhány pillanatot a régi "szép" időkből.

Földrajzi határokat nem ismerő szakácskönyvemben szörfözve találtam rá macinál a kakaós csigára. Gondoltam egy nagyot, természetesen este tíz után, majd elkészítettem. Számos élménnyel bírok már, hogy milyen az, amikor az éjszaka közepén vajaskiflit majszolok egy bögre tejjel, vagy a frissen kisült kenyér csücskét ropogtatom, de a csiga eddig kimaradt. De csak eddig, mert az óra elütötte az éjfélt és a lakást betöltötte az olvadó kakaó és a tészta illata. Rájöttem, megint vissza csempésztem egy részletet a lehetetlenből. Sikerült az időt kicsit visszatekernem egészen a nyolcvanas évekig, amikor reggelente a helyi ÁFÉSZ boltban két kakaós csigát és egy fél liter tejet vettem tízóraira, és forgatókönyv szerint haladtam befelé, hogy a csokoládéban tocsogó friss tészta ízlelésével feltegyem a pontot az i betűre.

6 commentaires:

Raindrop a dit…

Ilyen bitang csigáid vannak?
Hát hogy csinálod ezt?
Menten kérek 2 darabot! :)

Jó volt olvasni amit írtál, én is sokszor vettem kakaós és pudingos csigát reggel a suliba menet. Akkor még volt finom karamellás tej is, óóóó...

trinity a dit…

Á, kitartásod határtalan!! Éjfélkor kakaós csiga, dőzsölés:)) Igen, én is ebben e sorrendben szoktam enni a gimiben:)))Karamellás tejet épp 2 napja újra felfedeztem, a gyerekek rá is kattantak rendesen. Mondjuk csigával még jobban szeretik:))

belgasagok a dit…

Rain valóban bitangok voltak:) Tök egyszerű leköveted a receptet és már ott is az asztalotokon:)
Karamellás tej:) jaj igen ...:)

Trinity:) Ja, a kitartásom az az, sosem adtam fel semmit:) aa dözsi ennyit megér, főleg ha szántás után megéhezik az ember fia.
Karamellás tejet én is reprodukáltam már házilag és biza nagyon finom:)

Unknown a dit…

Megpróbálok negyedszerre is írni egy kommentet, hátha sikerül...
Amúgy nem értem, hogy miért csak félig jelenik meg a kommentboxod, fura valahogy. Örülök, hogy a recept által sikerült felidézni az elmúlt idöket.

"Gondoltam egy nagyot, természetesen este tíz után, majd elkészítettem. Számos élménnyel bírok már, hogy milyen az, amikor az éjszaka közepén vajaskiflit majszolok egy bögre tejjel, vagy a frissen kisült kenyér csücskét ropogtatom..." ezt pedig akár én is írhattam volna, annyira rám illik :o)

belgasagok a dit…

Köszi Maci:)

Raindrop a dit…

Missssszzzzzjúúúúúúú!