A választás Malagára esik, az előrejelzés szerint 19 fok, semmi eső, szél és sötétség.
A Kedves fapados késő délután, már sötétben szállt fel és közel két órás repülés után, spanyol földön landolunk. Este van. Brüsszelben ekkor -9 fok, szakadó eső. Az emberek polóban és rövid nadrágban futnak a tengerparton. Így lehet élni:) irigylem.
Egy sofőr várt a reptéren és mindössze harminc euróért adott egy kisautót három napra, ami több volt mint baráti ár. Egy valamit nem adott, áramot a szivargyújtóba, ezáltal a GPS, mint díszítő elem volt jelen. GPS-szel, bárhol otthonosan lehet közlekedni, de nélküle elég vicces, ha még térkép sincs a kéznél. Ennek örömére másfél órás bolyongás után egyszer csak a felkiáltottam, hogy "a faszomba de jó lenne, ha ez lenne a mi szállodánk" és mit ad isten, felnézek és kb. harminc méterre egy neon táblán ott ficeg a szállodánk neve. Hmmm. Lehet ufo vagyok, minden esetre ennek nagyon megörültünk.
A szálloda frissen felújított, erősen klórszagúra sikált épület. A lobbiban egy ikeás íróasztal mögött fiatal lány látja el a menedzseri és a recepciós szolgálatot. A szoba puritán, tiszta és kényelmes. Talán ennél nem is kell több 37 euróért, azt gondolom.
Másnap reggel már terv szerint haladtunk, természetesen térkép alapján, melyen részletesen jelöltek minden érdemleges látnivalót. Kezdésként, egy nem turistáknak nyitott kávézót támadtunk meg, melynek sajátos hangulata rögtön megfogott. A szűk sikátorban székek egymás hegyén hátán, hemzsegtek a járókelők és a reggel kávézó spanyolok. Békésen ültek, várták a pincért és hangosan üdvözölték az arra járó ismerőseiket. A pincérek pörögtek (tanulhatna minden magyar és belga, francia kollégájuk), mellé mosolyogtak és kedvesek voltak, fehér köpenyben, akár a korai hetvenes években Magyarországon. Kezükben tálcával és egy tejes kannával egyensúlyoztak asztaltól, asztalig.
Megkaptuk a kávénkat, mellé a csurroszt, és természetesen egy mosolyt. Jól indult a napunk azt hiszem. Nyakunkba vettük a várost és próbáltunk jó turista módjára minden tereptárgyat szemügyre venni. Be kell vallanom, már nagyon utálom a templomokat, katedrálisokat, de ha már eljöttünk idáig, látni kell. Persze, mindegyiket dombra építették, délre már a lábamat sem éreztem. Kellemes volt megpihenni egy pólóban a narancsfa alatt, földről az érett gyümölcsöt felszedni és eszegetni. (erre egy helyi lakos hívta fel a figyelmünket és hála neki, megismertük, milyen is a földről szedett gyümölcs íze). A helyi homleszek legalább nem kaphatnak skorbutot, mert a c-vitamin pótlásukról az utcán hever.
A nagy kulturálódás közepette a Catedral La Manquita katedrálisban elhagytam 40 eurót, remélem a jó isten nemes célokra használja fel.
Nagy örömömre a Picasso múzeum közelében belebotlottunk egy dunkin donuts - ba és végre nosztalgiázhattam, mert a fánkjait nagyon szeretem.
Ezen a napon még megnéztük a híres "Madonna által megénekelt" bikaviadal helyszínét a Plaza de Toros -t, ahol azon a napon szerintem, mi voltunk az egyetlen látogatók.
Természetesen közben sütött a nap és tavasz volt a télben. Sikerült a tengerben egy kósza hullámba belegabalyodnom és a nagy fényképezések közepette, térdig elnyeltek a hűs habok.
A harmadik napon Cordoba és Alhambra. Autóval nem nagy távolság a látnivaló pedig felejthetetlen. Igaz az én tériszonyomnak a viaduktokon történő áthaladás mindig egy trauma, de megbirkóztam velük. Érdekes volt a szikrázó napsütésben a havas hegycsúcsokat nézni.
Összességében Malagán azaz Spanyolország ezen részén szívesen tengetnék öreg napjaimat minden januárjában, amikor felénk az időjárás több mint lehangoló.
2 commentaires:
Én nem várnám meg öreg napjaim. Akár most is....
most nem most nagyon meleg van:) itt is 28 fok:) balgák nem is tudják mihez kezdjenek, hogy már három napja nem esett az eső
Enregistrer un commentaire