Már kisrutinnak is nevezhetném azt a röpke másfél órát, ami valójában hatórás móka Brüsszelből Budapestre. A reptérig hatvan kilométer, de ezt az utat udvari szállítónk hamar lezavarja és jobb esetben nem kell pajtáskodni az utastársakkal. A pajtáskodással semmi baj nem lenne, ha nem a szokásos kérdések lennének porondon, "melyik bizottság, mióta, meddig, és amúgy meg miért" és még sorolhatnám, vagy az, hogy " ez itt mennyire szar és otthon mennyivel jobb". Igazán nem értem, aki kijut Brüsszelbe és még fix állása is van megcsókolhatná a Jóisten seggét. A magyar ember nem ilyen, nekünk a szar sem elég büdös, ahogy mondani szokták. Ebben a röpke negyven percben jókat mosolygok és meghúzódom a helyemen, kívülről minden olyan vicces.
A reptér előtt még egy röpke cigi, majd a bejelentkezés az automatánál. Okos találmány, ha csomag nélkül megy az ember. Csomaggal gázos, mert az okos masina igaz kiköpi a beszálló kártyát, de utána sorba kell állni a bőrönd feladásához. Ezen azt hiszem még faragni kellene...
Végre a tranzit és újra közömbös arccal nézelődtem és vártam, hogy drága Wizzairünk letegye seggét, majd fogyjon el a sor a gépbe való bejutáshoz és kisétálhassunk a vasmadárba. Szerencse itt nincs felesleges buszozás száz méteren, ami Budapesten minimum egy tízperces idegjáték, de legalább sok embernek ad kenyeret, ha a jó szándékkal közelítjük meg a szolgáltatás fontosságát.
A légikisasszonyok ismerős arcok, talán három váltás lehet és mindegyikkel repültem már. Az út során akadt egy pajtásom, aki a harmadik itala után kifejtette egy mondatban a világhoz való politikai hozzá állását, majd bölcsen a hajtókájára szerelt jelvényre mutatott, amiről tudnom kellett volna, hogy ő kicsoda. Elsőre nem ment, de segített és már rögtön lefagyott az "őszinte mosoly, az idegenre" arckifejezésem.
Hmmm, hát nem leszünk barátok az biztos, pedig szimpatikus volt. Kenyéradója viszont büszke lehet rá, mert a dolgát jól végzi és megpróbált egy szavazót szerezni, de én tudom, letörném a kezemet, ha odaikszelnék. Amúgy is, ez már legyen mások problémája ebben a játékban nem akarok áldozat lenni, ezért is jöttem el otthonról.
Sebaj, a gép pontosan jött, és minden gond nélkül, időre hazaértünk. Ferihegyen, a melegen kívül megcsapott még az itthoni közöny szaga, de ezt már fel sem veszem, csak néztem bután és mentem a dolgomra.
Hat és fél óra elteltével beléptem a ház kapuján, ahol megcsapott a rántott hús illata, ez volt a nap, legkellemesebb pillanata.
A reptér előtt még egy röpke cigi, majd a bejelentkezés az automatánál. Okos találmány, ha csomag nélkül megy az ember. Csomaggal gázos, mert az okos masina igaz kiköpi a beszálló kártyát, de utána sorba kell állni a bőrönd feladásához. Ezen azt hiszem még faragni kellene...
Végre a tranzit és újra közömbös arccal nézelődtem és vártam, hogy drága Wizzairünk letegye seggét, majd fogyjon el a sor a gépbe való bejutáshoz és kisétálhassunk a vasmadárba. Szerencse itt nincs felesleges buszozás száz méteren, ami Budapesten minimum egy tízperces idegjáték, de legalább sok embernek ad kenyeret, ha a jó szándékkal közelítjük meg a szolgáltatás fontosságát.
A légikisasszonyok ismerős arcok, talán három váltás lehet és mindegyikkel repültem már. Az út során akadt egy pajtásom, aki a harmadik itala után kifejtette egy mondatban a világhoz való politikai hozzá állását, majd bölcsen a hajtókájára szerelt jelvényre mutatott, amiről tudnom kellett volna, hogy ő kicsoda. Elsőre nem ment, de segített és már rögtön lefagyott az "őszinte mosoly, az idegenre" arckifejezésem.
Hmmm, hát nem leszünk barátok az biztos, pedig szimpatikus volt. Kenyéradója viszont büszke lehet rá, mert a dolgát jól végzi és megpróbált egy szavazót szerezni, de én tudom, letörném a kezemet, ha odaikszelnék. Amúgy is, ez már legyen mások problémája ebben a játékban nem akarok áldozat lenni, ezért is jöttem el otthonról.
Sebaj, a gép pontosan jött, és minden gond nélkül, időre hazaértünk. Ferihegyen, a melegen kívül megcsapott még az itthoni közöny szaga, de ezt már fel sem veszem, csak néztem bután és mentem a dolgomra.
Hat és fél óra elteltével beléptem a ház kapuján, ahol megcsapott a rántott hús illata, ez volt a nap, legkellemesebb pillanata.
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire