surprise

A reggel, kínszenvedéssel kezdődött, majd felgyorsította a hirtelen jött kényszer, hogy jaj istenem beszarok. Szokás szerint biciklivel indultam az egyetemre, kerülgettem a reggeli futókat és az andalgó kisiskolásokat, majd jött az embert próbáló emelkedő és az épülő irodaház szerviz útján való át tekerés. A munkások már izzították az aszfaltozó gépeket és serényen, amolyan magyarosan végezték a dolgukat. Úgy tettek, mintha dolgoznának, de jól látható módon csak úgy csinálták. A belga munkások időnként az otthoniakat is kenterbe vágják a munkához való hozzá állásukkal.

Az egyetem területén a szokásos promóciós reggel. Túlélőszatyor, benne dove spray, óvszer, sör, lehelet frissítő, és sok-sok reklám anyag, ami rögtön a kukába végzi. A céljukat igazán nem értem, de a szatyor tetszik, a sör jó lesz valamikor a többi meg elfér a szekrényben. Anno a Kolosi téren voltak ilyen reggelek, amikor tízórais csomagot osztott valamelyik vaj forgalmazó és a papír dobozban egy zsemle és egy vaj volt.

Az órára sikeresen csak hatan érkeztünk, a többiek lassan szállingózóak befelé, de negyedkor a terem bezárva, tehát, aki addig nem ért be az bukta a reggeli előadást. Van benne logika, de összegyűltünk és próbáltuk kihozni magunkból a legjobbat. A szünetben török pajtásom felkapott egy szatyrot és ékes franciasággal elmesélte, hogy náluk vége a ramadánnak és ennek kapcsán ő most megajándékoz minket. Volt meglepetés, mert furcsa volt férfitől rózsát kapni, de egyben nagyon tiszteletre méltó is. Mosolyogtam, hogy nem csak én, hanem más sem tudta a hirtelen jött gesztust lekezelni. Van ez így, kérem...

Tekerés haza és készülés az esti órára, ahol már kicsit fúziósabb a csoport. Beiratkozásnál csodálkoztam, hogy iq- tesztet csináltattak, most már értem viszont a jelentőségét...

Úgy látszik ma én voltam a pontosan érkező, öten kezdtük az órát a többiek lassan szivárogtak befelé, de itt nem volt gond a késés, Brigitte elnéző. Gyilkoltuk az agy sejteket, ami igazán akkor lenne jó, ha nem tizenhatod magammal kellene osztoznom egy tanáron és nem kellene végig szenvednem, amíg a vietnami lány elbábozza a tanár kérdésére a választ, és nem kellene a füzet mögé bújnom, hogy a Fülöp szigeti pajtásom röhögése ne befolyásolja a pillanatnyi hangulatomat. De megvolt ez az óra is és ma újra közelebb kerültem ahhoz a felismeréshez, hogy vért fogok izzadni a tudásom tökéletesítésében.

JA ! sütöttem egy almás pitét, de a kukában végezte... és az internet szolgáltató is a délután folyamán baszott szolgáltatni, de estére összeszedte magát.