Azzal kell kezdenem, hogy egyedűl, kis autóval soha többet. A távolság nagy, és aki nem szeret annyira vezetni annak végtelen unalmas és idegőrlő időtöltés Budapestre autókázni Brüsszelből úgy, hogy azt gondolja egy fenékkel levezeti az 1300 kilométert.
Túl becsültem magam újra. Azt gondoltam reggel beülök, majd éjfél után kicsivel kiszállok az autóból, kinyújtózkodom és már otthon fekszem le az ágyba és pihenem ki az utazás fáradalmait. Ez repülővel reális, na de autóval már nem annyira. Igaz sokan megteszik, de akkor is, be kell vallani, hogy balgaság volt.
Taknyos, ködös időben indultam, a Brüsszelből kivezető szakaszon a belgákra jellemző töketlenkedés volt mérvadó és több tucat kamion lépésben haladt kifelé a városból. Ekkor még jópofának gondoltam az egészet, sőt háromszáz kilométer után is, amikor kisütött a nap és a táj:) csak elsuhant mellettem és élveztem a tető ablakon átszűrődő napsugarakat, majd jött a feketeleves. Monotónia, sebesség váltogatás, mert az utakat továbbra is építik , valami ön jelölt autós mindig akadt, aki miatt lassítani kellett és etc.
A lényeg, több apró pihenő után és egy nagy találkozást is nyélbe ütve, hajnalban egy kamion parkolóban próbáltam rápihenni a néhány száz kilométerre és dörmögtem csak a kabátom alatt, hogy miért nem álltam meg időben és találtam egy nyitva tartó motelt, ahol normális körülmények között pihenhetem ki, a több órás kényszer pihenőt egy baleset miatt, a köd miatt való araszolást.
Így jártam, de megérkeztem és az élet szép:)
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire