néhány héttel ezelött a L' Hôpital Erasme est l'hôpital académique de l'Université Libre de Bruxelles (Belgique)-ban voltam és próbáltam megtörni azt a már többször hallott mondatot, hogy Belgiumban az egészségügyi ellátás mennyire kurva jó. Nem sikerült, mert valóban kurva jó, főleg, ha a ma reggel tapasztaltakat is hozzá teszem.
Reggel irány egy vidéki kórház, egyik osztálya, ahol kontroll ellenőrzésre kellett menni. Csak kísérő voltam, de akkor is vidám program. Regisztráltatni kell a beteget, volt az első figyelmeztetés, amire természetesen bólintottam, mert a szabály az szabály. Regisztrálás után várni kell, ami megint természetes, mert van fontossági sorrend és a többi. Na de a várakozás ideje már nem volt arányban az ellátásra váró betegek számával és sorba mentek befelé az „ismerősök” Na igen, a protekció és a sógorkomaság nagy úr, de urambocsá az én türelmem is véges. Kezdhettem volna a napot azzal, hogy telefonálok kettőt és rögtön bekerülünk, de ezt nem akartam, mert mindig hiszek abban, hogy változnak, a dolgok csak türelemmel kell hozzá állni és nem szabad felvenni a kesztyűt, hanem balga belga mentalitással, csak bután kell kinézni a fejből és minden megy a maga útján. Nem… Hallgatni kell a másik beteg siránkozását, hogy „mennyire szar ez az egészségügyi ellátás”, drágák a gyógyszerek és amúgy is senki semmihez nem ért itt… Sok minden a nyelvemen volt, hogy „figyi mááááá, dagadt vagy, dohányzol és még a májad is puffadt az alkoholtól, na meg nem dolgozol, tehát örülj, hogy itt melegedhetsz, de nem, csendben maradtam. Nagy sokára sorra kerültünk és még a doki is rátett egy lapáttal, mert a régebben elkövetett faszságát korrigálva megkérdezte, hogy ezt kicsinálta? Mondtam én udvariasan, hogy Ön és itt és itt kicsit elbaszta a dolgokat, de szerencsére a privát praxisnak mindent korrigálni lehet csak idő és pénz, na meg utánjárás kérdése. Erre nem morgott tovább, végezte a dolgát és természetesen már fordult a másik beteg felé. Mi pedig vártunk, hogy egy szaros papírt kinyomtasson, mert az már nem az ő dolga, hanem a főnővéré. Érdekes.
Brüsszelben ez a történet két mondatba is belefér. Odamész, regisztrálsz, leülsz, sorra kerülsz, kijön a doki, kezet fog, bekísér, elvégzi a dolgát, kikísér elköszön. A biztosításod alapján pedig eljársz. Mindez, max egy óra. Itthon ez két és fél órán át tartott és még a szám íze is megkeseredett, mert a parkolóban kemény ötszáz forintot legomboltak rólam.
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire