pain d’épices

Pas l'artisan qui fabrique de pain d'épice, mais aussi un poète.

Szórakozásból arra gondoltam, hogy ki más után szabadon , mint Limara ötletét lemásolva, készítek mézeskalács dobozokat a bombjaim csomagolásához. A receptjét megfelezve egy szokásos esős brüsszeli estén nekiálltam a ragacsos mézestészta elkészítéséhez. A dobozból házikó lett és természetesen készítettem egy mézeskalács hello kitty-t is. Na meg a többi, de azok még egy másik posztban mutatkoznak majd be. Frissített állapot! a mézeskalács házikó az építkezés során megadta magát, tehát mondhatom azt is lófasz lesz nem mézeskalács házikó.

Helyette fenyőfa, amit szintén Limcsitől loptam, de annyira kreatív maradtam, hogy magam rajzoltam a sablont és két elemből össze is építettem a térben álló fenyőfát.

"A mézeskalácsosság a legszellemesebb mesterség, csupa merő szerelem, ismerkedés. Nem mesterember a mézeskalácsos, hanem poéta. Hangulatot ébreszt, mosolyt fakaszt az ajkakon, elpirulásra készteti az orcákat süteményeivel." /Mikszáth Kálmán: Fekete város/

Írhatnám azt, hogy nagyon elfoglalt vagyok, de anno egy nagybácsim azt mondta, "ha még a tökömre lámpást akasztanék, akkor a körúti villamos is én lehetnék", egyszerre. Összességében időhiányban szenvedek és ez most rányomja a bélyeget a sütögetésre is. Állítólag "easy going" is vagyok, de ezzel nem értek egyet, mindenesetre kezdem elhinni, hogy valóban nehezen kiismerhető, ha ezt feltételezik rólam...

Ez van.

Már csak a bonbon, a flódni, a bejgli és a belga fatörzs van hátra és irány haza. Mondom én, hogy lámpást kell akasztani...